Geoffroy de Villehardouin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Geoffroy de Villehardouin
Viler3.jpg
Életrajzi adatok
Született1160 körül
Aube
Elhunyt1213
Ismeretes mint történetíró
Nemzetiség francia
Pályafutása
Szakterület történettudomány
Jelentős munkái Histoire de la conquęte de Constantinople
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Geoffroy de Villehardouin témájú médiaállományokat.

Geoffroy de Villehardouin (Villehardouin, 1160 körül – 1213) középkori francia történetíró, keresztes lovag.

Élete[szerkesztés]

1160 körül született Villehardouin várkastélyban, Bar-sur-Aube mellett, Champagne grófságban. Részt vett a IV. (latin) keresztes háborúban.

Villehardouin krónikája a negyedik keresztes háborúról (1585)

1201-ben, mint a francia keresztesek követe Velencébe ment, hogy azok Egyiptomba szállításáról alkudozzon. Az Enrico Dandolo dózse által Zára elfoglalására indított expedícióban is jelen volt, ahogy 1204-ben Konstantinápoly bevételénél és a Bizánci Birodalom ideiglenes megbuktatásánál is. Az új császár, I. Balduin latin császár terjedelmes földbirtokot adományozott neki hűbérül a Hebrus mentén és marsalljává nevezte őt ki. Drinápolynál megmentette a francia sereget a bolgárokkal szemben a teljes megsemmisüléstől. Megírta a negyedik keresztes hadjárat történetét ófrancia nyelven Histoire de la conquęte de Constantinople címen, amely a középkori francia próza egyik legelső terméke. Unokaöccse, V. Geoffroy örökölte méltóságát, akháj fejedelem lett, és egy francia dinasztiát alapított, amely a 14. század elejéig uralkodott.

Részlet történeti művéből[szerkesztés]

“A többi keresztes elárasztván a várost, nagy zsákmányra tett szert, s oly nagy volt ez a zsákmány, hogy senki nem tudná elsorolni: arany, ezüst, arany- ezüstneműk, drágakövek, atlaszkelmék, selyemruhák, mókusprém, hermelinbundák, s mindenféle drága holmi, melyekhez foghatót sehol másutt nem találni. És Geoffroy de Villehardouin, Champagne marsallja az igazsághoz híven tanúsíthatja, hogy mióta világ a világ, egyetlen városban sem tettek még szert ekkora zsákmányra. Mindenki abban az épületben szállt meg, amelyik néki tetszett, és igen sok ház közül lehetett választani … És joggal dicsérhették az Urat: mert együttvéve nem több, mint húszezer harcossal és Isten segítségével négyszázezer vagy még ennél is több embert kerítettek hatalmukba a föld legnagyobb és legjobban megerősített városában”[1]

Magyarul[szerkesztés]

  • Bizánc megvétele; ford., jegyz. Szabics Imre, utószó Kozma Béla; Európa, Bp., 1985

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Idézi: Katus László: Európa története a középkorban, 2. kiadás, 2014, Kronosz kiadó, 398. old.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]