Gellért Gábor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gellért Gábor
Született1914. szeptember 13.[1][2][3][4][5]
Sümeg[1]
Elhunyt1987. február 10. (72 évesen)[1][1][2][4][5]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
GyermekeiGellért Kis Gábor
Foglalkozása
SírhelyeFarkasréti temető (26/1-9-66)[6][7]
SablonWikidataSegítség

Gellért Gábor (Sümeg, 1914. szeptember 13.[8]Budapest, 1987. február 10.)[9] újságíró, kritikus, Gellért Kis Gábor (1946–2013) főiskolai tanár, újságíró apja.

Élete[szerkesztés]

Gellért Sámuel (1883–1942)[10] ügyvéd, újságíró és Horvát Janka gyermekeként született zsidó családban. Hírlapírói pályafutását 1939-ben a Képes Sportnál kezdte. Írásai a Nagyvilág és az Élet és Irodalom hasábjain jelentek meg. Megalakulásától kezdve a Magyarország című lap szerkesztőségének tagja volt. Az 1950-as években munkatársa volt az Új Magyar Könyvkiadónak, majd a Magyar Újságírók Országos Szövetségénél dolgozott.

Műfordítással is foglalkozott, főként kortárs olasz szépprózát ültetett át magyar nyelvre.

Felesége Sugár Erzsébet (1916–1981) volt.

A Farkasréti temetőben nyugszik.

Művei[szerkesztés]

  • Az elkötelezettség irodalma (Nagyvilág, 1957, 8.)
  • Ígéretek földje. Gellért Zsuzsával. (riportok, Budapest, 1958)
  • Lázas nyár: 1944. márc. 19 - 1944. okt. 15. : történelmi riportok (Budapest, 1967)
  • Az a vasárnap : a szovjet diplomácia a két világháború között (Magvető, Budapest, 1968)
  • Maffia (Budapest, 1978)
  • A láthatatlan hatalom (regény, Budapest, 1986)

Fordításai[szerkesztés]

  • Harald Hauser: Öt perccel éjfél után. Verseket Urbán Eszter fordította. (Budapest, 1956)
  • Vasco Pratolini: Szegény szerelmesek krónikája. Fordította Határ Győző. Utószót írta Gellért Gábor. Ill. Végh Dezső. (regény, Budapest, 1956)
  • Silvia Magi Bonfanti: Speranza egy boldog asszony. Fordította Teknős Péter. Utószót írta Gellért Gábor. (Budapest, 1956)
  • Alberto Moravia: Római történetek (Budapest, 1957, 2. kiadás: Budapest, 1987)
  • Alberto Moravia: Egy asszony meg a lánya. Utószót írta Mesterházi Lajos. (regény, Budapest, 1960)
  • Curzio Malaparte: Kaputt. Fordította Lontay Lászlóval. Utószót írta Simó Jenő. Ill. Kováts Albert. (Budapest, 1962, 2. kiadás: Budapest, 1963, 3. kiadás: Budapest, 1966, 4. kiadás: Budapest, 1975)
  • Karl Georg Egel, Harri Czepuck: Karambol a Vénusz-hegyen (regény, Budapest, 1965)
  • Karl Lukan: Hegyek csavargói (Budapest, 1967)
  • Fred J. Cook: Az ismeretlen FBI (Budapest, 1969, 2. kiadás: Budapest, 1971)
  • Nicholas Gage: A maffia nem egyformán fizet. Fordította és utószót írta. (Kossuth Kiadó, Budapest, 1974)
  • Alberto Moravia: Egy asszony meg a lánya. Utószót írta Szabó György. (1–2. kiadás: Budapest, 1968, 3. kiadás: Budapest, 1969, 5. kiadás: Budapest, 1975. Illusztrálta: Würtz Ádám)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]