Ganzfried Salamon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ganzfried Salamon
Shlomo Ganzfried.jpg
Született 1804[1][2][3]
Ungvár[4]
Elhunyt 1886. július 30. (81-82 évesen)[5][2]
Ungvár
Állampolgársága Osztrák Császárság
Foglalkozása rabbi
A Wikimédia Commons tartalmaz Ganzfried Salamon témájú médiaállományokat.

Ganzfried Salamon (Ungvár, 1804 – Ungvár, 1886. július 30.) rabbi.

Életútja[szerkesztés]

A bonyhádi jesiván tanult Heller Hirschnél, azután kereskedő lett szülővárosában, de ehhez nem értve, elvesztette vagyonát és elfogadta Brezovica hitközségének meghívását a rabbiságra. Itt működött 1830 és 1849 között, azután pedig szülővárosában lett dajan haláláig. Az 1869-i zsidó kongresszuson ő is az egyik delegátus volt. Igen termékeny író volt, főleg a rituális joggal foglalkozott. Művei: Péné Selómó (Zolkiew, 1846), Tórat Zevach (Lemberg, 1848 és Ungvár, 1869), Appirjon (Ungvár, 1864-1877), Keszet ha-Szófér (Ungvár, 1871). Leghíresebb munkája a Kicur Sulchan-Áruch (Varsó, 1870), a nagy törvénytárnak ez a praktikus kivonata egymásután tizennégyszer jelent meg. A mű a legolvasottabb héber könyvek közé tartozik. Többi munkája: Oholé Sem (Ungvár, 1878), a válásról; Lechem ve-Szimló a rituális fürdésről, stb. Kéziratokat és jegyzeteket hagyott hátra, azonkívül reszponzumokat. Bródy Heinrich prágai főrabbi Ganzfried unokája volt.

Források[szerkesztés]

  1. Open Library (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Faceted Application of Subject Terminology. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  5. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. május 4.)