Gál István (piarista szerzetes)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Gál István
Életrajzi adatok
Született 1913. február 8.
Füzesabony
Elhunyt 2001. április 25. (88 évesen)
Iskolái Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium és Kollégium

Gál István (Füzesabony, 1913. február 8.2001. április 25.) piarista szerzetespap, tanár.

Élete[szerkesztés]

Az egri ciszterci gimnáziumban tett érettségi vizsga után 1931. augusztus 27-én jelentkezett a Piarista Rendbe. 1932-1938 között végezte teológiai és történelem-latin szakos tanári tanulmányait, történelemből 1939-ben doktorált. 1935. szeptember 15-én tett ünnepélyes fogadalmat, 1938. június 12-én szentelték pappá. Egyéves kecskeméti beosztás után a budapesti Piarista Gimnázium tanára lett 1979-ig, nyugdíjba vonulásáig. Következetes, kemény, de ugyanakkor melegszívű emberségével generációkat nevelt magyarságtudatra, a hazához való hűségre. Történelemórái a legnehezebb időkben is az igazság kimondásának alkalmai voltak, mélyen megérintve formálták diákjai lelkét és hitét. Volt tanítványa, Antall József miniszterelnök 1993. március 15-én a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntette ki elkötelezett nemzeti pedagógusi munkája elismeréseként.

Az egyházi iskolák államosítása idején, 1948-tól rendszeresen kisegített a Budavári Mátyás templomban, odaadó lelkipásztori szolgálatot végezve ötven éven keresztül, egészen 1999-ig. Részt vett a templom Egyházművészeti Gyűjteményének létrehozásában, majd 1964 után a kiállítás igazgatója volt. Idős korában, nehézségek árán is kitartott a vasárnap déli szentmise és prédikáció vállalásában a hívek nagy lelki és hazafias erősítésére. 1998. június 12-én elmondhatta 60 éves papi jubileumi szentmiséjét szülővárosában, majd a Mátyás templomban is. Erői megfogyatkozásának idején alázattal és szelídséggel fogadta rendtársai, rokonai és volt tanítványai gondoskodó szeretet-szolgálatát. Amikor látása meggyengült és már nem tudott olvasni, hosszú hónapokon keresztül, egész az utolsó napokig nagyon sokat imádkozott mindazokért, akiknek sorsát figyelemmel kísérhette.

Műve[szerkesztés]

  • A kalocsai piarista kollégium története 1765-1860. Bp., 1938.

Források[szerkesztés]