Gál István (piarista szerzetes)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gál István
Életrajzi adatok
Született 1913. február 8.
Füzesabony
Elhunyt 2001. április 25. (88 évesen)

Gál István (Füzesabony, 1913. február 8.2001. április 25.) piarista szerzetespap, tanár.

Élete[szerkesztés]

Az egri ciszterci gimnáziumban tett érettségi vizsga után 1931. augusztus 27-én jelentkezett a Piarista Rendbe. 1932-1938 között végezte teológiai és történelem-latin szakos tanári tanulmányait, történelemből 1939-ben doktorált. 1935. szeptember 15-én tett ünnepélyes fogadalmat, 1938. június 12-én szentelték pappá. Egyéves kecskeméti beosztás után a budapesti Piarista Gimnázium tanára lett 1979-ig, nyugdíjba vonulásáig. Következetes, kemény, de ugyanakkor melegszívű emberségével generációkat nevelt magyarságtudatra, a hazához való hűségre. Történelemórái a legnehezebb időkben is az igazság kimondásának alkalmai voltak, mélyen megérintve formálták diákjai lelkét és hitét. Volt tanítványa, Antall József miniszterelnök 1993. március 15-én a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntette ki elkötelezett nemzeti pedagógusi munkája elismeréseként.

Az egyházi iskolák államosítása idején, 1948-tól rendszeresen kisegített a Budavári Mátyás templomban, odaadó lelkipásztori szolgálatot végezve ötven éven keresztül, egészen 1999-ig. Részt vett a templom Egyházművészeti Gyűjteményének létrehozásában, majd 1964 után a kiállítás igazgatója volt. Idős korában, nehézségek árán is kitartott a vasárnap déli szentmise és prédikáció vállalásában a hívek nagy lelki és hazafias erősítésére. 1998. június 12-én elmondhatta 60 éves papi jubileumi szentmiséjét szülővárosában, majd a Mátyás templomban is. Erői megfogyatkozásának idején alázattal és szelídséggel fogadta rendtársai, rokonai és volt tanítványai gondoskodó szeretet-szolgálatát. Amikor látása meggyengült és már nem tudott olvasni, hosszú hónapokon keresztül, egész az utolsó napokig nagyon sokat imádkozott mindazokért, akiknek sorsát figyelemmel kísérhette.

Műve[szerkesztés]

  • A kalocsai piarista kollégium története 1765-1860. Bp., 1938.

Források[szerkesztés]