Gácsi Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gácsi Sándor
Született1926. február 19.
Budapest
Elhunyt1989. november 24. (63 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaújságíró
IskoláiMarx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem (1952–1956)
SírhelyeÓbudai temető
SablonWikidataSegítség
Gácsi Sándor
Nem található szabad kép.(?)
Gácsi Sándor, a Közgazdász szerkesztője voltam. Közgazdász. 1978. 6. sz.

Gácsi Sándor (Budapest, 1926. február 19. – Budapest, 1989. november 24.) újságíró, főszerkesztő, rádiós főmunkatárs.

Életpályája[szerkesztés]

1936-1939 között Budapesten a X. kerületi Százados-úti polgári fiúiskolában tanult és ott érettségizett 1939-ben. Vallása római katolikus. Tanulmányi eredménye jórendű. Osztályfőnöke Pálmay Béla volt. [1][2]

A Budapest - VIII. kerületi Csobánc-utcai Villanyszerelő Szakirányú Fiú Iparostanonciskolában tanult 1939–1943 között.[3] 1941–1944 között a magyarországi Philips Művek tanonca, műszerinasa. 1945–1948 között a Szabadság szövetkezet munkása és Magyar Kommunista Párt politikai munkatársa. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba. 1948–1949-ben Budapesten úttörő vezető. 1949–1950-ben a Ganz Kapcsoló, majd 1950–1951-ben a Transzvill alkalmazottja. 1952–1956 között az Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (MKKE) tanult, de tanulmányait nem fejezte be. 1953-ban említés történik tanulmányairól a Szabad Ifjúság lapban, ugyanis „Kiváló fémgyűjtő” jelvénnyel tüntették ki.[4]

1953. szeptember 16. és 1953. december 31. között a Közgazdász hetilap főszerkesztője volt. A „Kék villám” című fantasztikus regénye 1956-ban folytatásban 39 részletben a Szabad Ifjúság lapban jelent meg.[5]

1957-ben került a Magyar Rádióhoz, ahol haláláig szerkesztő riporterként, majd főmunkatársként dolgozott. Tagja volt a Magyar Újságírók Országos Szövetségének.

A Magyar Rádióban elsősorban a munkásélet mindennapos problémáival foglalkozott, első volt aki szociográfiai rádióriportokat készített és ezért került gyakran konfliktusba a vezetőivel.

1965-ben érdekesnek ígérkező autós műsort szerkesztett a Rádió, az Autóklub Sajtóosztályának közreműködésével. Szabó Zoltán és Széles Tibor érdemes sportolók, a kitűnő autóversenyzők vállalkoztak arra, hogy Gácsi Sándorral, a rádióműsor szerkesztőjével bejárják autón Budapestet, és közben a mikrofon előtt elbeszélgessenek arról, amit menet közben a közlekedésben tapasztalnak. Autó-Motor, 2005-07-13. 14. sz.[6]

Gácsi Sándort 1978-ban ki akarták zárni a pártból. Fegyelmi ügyéhez hozzászólt többek között Bihari László. Ez egy tisztességesen dolgozó ember, 19 éves kora óta párttag, 25 éve dolgozik a rádiónál. Egyéni véleményem is az, hogy nem szabadna kizárni a pártból. MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései, 1978 1 978-11-15 546.[7] A VB szavazás után, többségi szavazattal a szigorú megrovás végső figyelmeztetés pártbüntetést fogadta el. 1982-ben – az 1978-ban hozott "szigorú megrovás végső figyelmeztetés" pártbüntetést – törölték.[8]

1983-ban SZOT-díj kitüntetést kapott.

Magyar Újságírók Országos Szövetsége Hírek. Az 1988. évi sajtópályázatok eredményei. Rádióműsorok I. díjat kapott Gácsi Sándor (MR Gazdaságpolitikai Szerkesztősége)[9]

Élettársa Rick Nóra (1945 február 7-2020 december 15.[10]) A Magyar Rádióban majd a Magyar Televízióban (1973-1999) mint szerkesztő dolgozott. Gyerekekről szóló, megrázó dokumentumfilmeket készített Gácsi Sándorral közösen.[11]

Válogatott munkái[szerkesztés]

  • Halló! Ki beszél? (társszerzők: Kindzierszky Emil, Kaján Tibor) Sorozat: Búvár könyvek. Budapest: Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1962
  • Kerülőút. (Rick Nórával) Valóság, 1969-06-01. 6. sz.[12]
  • Summa cum laude. (Rick Nórával) Valóság, 1968-11-01. 11. sz.[13]
  • Úgy hívták, hogy szoba meg konyha - Egy dokumentumjáték születésének története. MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpontja, Budapest, 1974
  • Újságírástól az újságszólásig.[14]
  • Művei. Rádiójátékai.[15]
  • Bele kell nyugodni? A Rádiószínház dokumentumműhelyének bemutatója Antal Éva és Gácsi Sándor dokumentumműsora. Magyar Rádió. 1997. január 19.[16]

Videófelvételek[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

  • „Gácsi Sándorról közvetlen környezetében is kevesen tudták, hogy ő volt a Közgazdász című egyetemi lap alapítója, első szerkesztője. Láttam, hogy az egyetem elé homokot hordanak, tűzvédelmi céllal, mesélte egyszer. A Légókasszájában ötmillió forint volt arra, hogy azt felhordják a padlásra. Gácsi gépeket, autót kunyerált a honvédségtől, tanítási szünetet járt ki, rávette a hallgatókat, segítsenek, hordják föl a homokot. Ebből az ötmillióból lett a Közgazdász. Az első szám után az ötmillió maradékát, persze elvették a Közgazdásztól. A megjelent lapot engedélyezték, ugyanakkor államosították. Párt államosították. Az engedélyen az is szerepelt, hogy számonként hány oldalon jelenik meg a lap, hány képpel, fotóval. Ám Gácsi – abban a hitben, hogy felelősen ő szerkeszti a lapot - fényképet rendelt az összes vörösdiplomásról. Balszerencséjére négynél jóval többen voltak - talán száznál is. (Ennek oka a sztahanovista verseny volt. Minden szakon vállalták, hogy a tanulmányi átlagukat javítják.) Ő viszont a lapengedély és az ehhez illeszkedő költségvetés szerint a fotósnak csak négy képet számolhatott volna el. De ő mindet kifizette. Azonnal kirúgták a laptól. (Gondolom, alig várták a megfelelő alkalmat.) Erre ő perre ment. Csanádi professzor, a Rajk-perben edződött kiváló jogtudós (Szőnyi védője volt, irgalmas ítéletet kért, de hiába, a forgatókönyvben nem irgalom szerepelt) azt mondta neki: ha megnyeri a pert, vizsga nélkül ad neki jogból ötöst. Megnyerte. A kártérítésként neki járó tízezreket 1956. október 24-re utalták át a pénztárba. Azóta adósa a rendszer. Az is, meg emez is, előre, amelyik most alakul. „Másfél évi küzdelem után nyertem meg a pert, amikor újra dolgozhattam volna, közbeszóltak az októberi események” - írta erről részletes önéletrajzában, a történet részleteit mellőzve.” [] Egy 1959-es minősítés tanúsága szerint Gácsiról már két év munkaviszony után tudták a főnökei, hogy közveszélyes. Vagyis: veszélyes arra a „köz”-re nézvést, amelyik megszabta az újságírónak, mi tartozik a hatáskörébe, mi nem. Amelyik állandóan meg akarta akadályozni abban, hogy e körönkívülre merészkedjen. Farkas Zoltán: „Feljegyzések K. magatartásáról” - emlékezet-irat.[17]
  • Gálik Mihály nekrológja. Egy örök Don Quijote. Meghalt Gácsi Sándor. [] Fegyelmit jóval többet kaptál, mint kitüntetést, de ahogy mi láttuk, a hivatalos dorgálás lepergett rólad. [] Az a dokumentarista iskola, ami a magyar szellemi élet, a magyar irodalom, a film, televíziózás és rádiózás egyik legértékesebb vonulata, a Magyar Rádióban benned találta meg egy úttörőjét. Pontatlanul mondom: az intézmény nem találta meg, csak megtalálhatta volna. Mindig is magányos alkotó voltál, s neked nem teremtettek olyan lehetőségeket, amelyek méltóak lettek volna tehetségedhez. Akárhogy is történt, mindezek dacára, így is életművet alkottál. [] Az egy generációval fiatalabb, közvetlen kollégáid, pályatársaid melletted megtanulhatták tisztelni a szakmai tudást. [18]
  • Kondor Katalin megemlékezése szerint 1973 után a Magyar Rádióban a „kezdeti nehézségek után nagyon jól éreztem magam, rátaláltam egy olyan kollégára, akit azóta is mesteremnek vallok: Gácsi Sándornak hívták, sajnos már nem él. A rádiózás nagy „öregje” volt, fantasztikus tehetséggel megáldva együtt jártuk az országot.”[19]
  • „Mondja azt, hogy kubai vagy mexikói!” Jónás Judit, a színházcsináló. „Gácsi Sándor mindenre megtanított”.[20]
  • 1970-től egyre-másra születtek a Magyar Rádióban nagyszerű dokumentumműsorok, amelyek a politika felső köreit nyíltan nem sértve, de áttételesen rámutattak az országot feszítő társadalmi gondokra és az eljövendő politikai-gazdasági-szociális csődre. A rádió kezd magára találni, a belpolitikában kezdi azt csinálni, ami a kötelessége, vagyis a közösség szolgálata. A Magyar Rádió felfedezi Magyarországot. Dokumentumriport-műhelyek alakulnak olyan nagyszerű alkotókkal, mint Gácsi Sándor, Rapcsányi László, Borenich Péter, Bakonyi Péter, Hegyi Imre, Kovalik Márta, Kósa Judit és Stefka István. A felsorolás a teljessség igénye nélkül történt, de ezek az alkotók kivétel nélkül a legjelentősebb hazai és nemzetközi alkotói díjakat nyerték el.[21]
  • A Blikknek adott hosszabb interjút Friderikusz Sándor. [] De sokat tanult Mester Ákostól, Szilágyi Jánostól, Gácsi Sándortól és más kollégáktól is.[22]
  • Vicsek Ferenc. Hogyan lettem rádiós… [] Tudtam, nincs fellebbezés. Nem állítom, hogy ettől jött meg a kedvem, de amíg csináltam a dokumentumjátékot, azt hiszem közben lettem rádiós. Főleg annak az elnéző szeretetnek köszönhetően, ami a Gazdasági Rovatban akkor körülvett. Tarnói Gabi, Farkas Zoli, Gálik Mihály, Kondor Katalin, Domány András, Merza Jenő, Gácsi Sándor. Annakidején ők tényleg a szakma csúcsai voltak.[23]
  • Gácsi Sándor az Óbudai temető 9/II/0/97 számú sírhelyében nyugszik.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. X. ker. Százados-úti polgári fiúiskola, Budapest, 1936 | Arcanum Újságok (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2024. április 14.)
  2. X. ker. Százados-úti polgári fiúiskola, Budapest, 1939 | Arcanum Újságok (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2024. április 14.)
  3. VIII. kerületi Csobánc-utcai Villanyszerelő Szakirányú Fiú Iparostanonciskola, Budapest, 1942 | Arcanum Újságok (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2024. április 12.)
  4. Szabad Ifjuság, 1953. április-június (4. évfolyam, 77-151. szám) | Arcanum Újságok (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2024. április 11.)
  5. Szabad Ifjuság, 1956. július-október (7. évfolyam, 154-250. szám) | Arcanum Újságok (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2024. április 10.)
  6. Autó-Motor, 2005. július-december (57. évfolyam 14-26. szám) | Arcanum Újságok (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2024. április 15.)
  7. MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1978 | Könyvtár | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2024. április 11.)
  8. MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1982 | Könyvtár | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2024. április 11.)
  9. Magyar Sajtó, 1989 (30. évfolyam, 1-25. szám) | Arcanum Újságok (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2024. április 12.)
  10. in memoriam Rick Nóra (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2024. április 12.)
  11. Televíziós Művészek Társaága. www.tvmt.hu. (Hozzáférés: 2024. április 15.)
  12. Valóság, 1969 (12. évfolyam, 1-12. szám) | Arcanum Újságok (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2024. április 12.)
  13. Valóság, 1968 (11. évfolyam, 1-12. szám) | Arcanum Újságok (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2024. április 12.)
  14. Jel-kép. 1981. 2. sz.
  15. Rádiójáték - Szószimfónia. radiojatek.elte.hu. (Hozzáférés: 2024. április 11.)
  16. Rádiójáték - Bele kell nyugodni?. radiojatek.elte.hu. (Hozzáférés: 2024. április 11.)
  17. Mozgó Világ, 1990. január-június (16. évfolyam, 1-6. szám) | Arcanum Újságok (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2024. április 10.)
  18. 168óra, 1989. április-december (1. évfolyam, 1-34. szám) | Arcanum Újságok (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2024. április 12.)
  19. Magyar Demokrata, 2000. július-szeptember (4. évfolyam, 27-39. szám) | Arcanum Újságok (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2024. április 10.)
  20. Rojkó Annamária interjúja. Napkút. 2018. 5. sz.
  21. A Magyar Rádió 1956-tól.
  22. A YouTube-on indít új műsort Friderikusz Sándor, a televíziózást a múltnak tartja | szmo.hu (magyar nyelven). www.szeretlekmagyarorszag.hu, 2021. április 17. (Hozzáférés: 2024. április 11.)
  23. Hogyan lettem rádiós... Magyar Újságírók Országos Szövetsége (magyar nyelven), 2020. december 14. (Hozzáférés: 2024. április 11.)

Források[szerkesztés]