Futó (sakk)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A futó (♗, ♝) egyike a sakkban használt hat figurának, a huszárral együtt könnyűtiszt. Ez utóbbi megnevezés a bástyától és a vezértől (a nehéztisztektől) különbözteti meg.

A sakk kezdőállásában mindkét játékosnak két futója van, amelyek közül az egyik csak a világos, a másik csak a sötét mezőkön mozog. Amíg a táblán van, a futó az egész játszma során – eltérően minden más figurától – ugyanolyan színű mezőkön mozog, mint amilyen színűn a kezdőállásban állt. Ennek megfelelően nevezik világos színeken mozgó futónak vagy sötét színeken mozgó futónak is. A táblán kizárólag átlós irányban mozoghat, amíg akadályba nem ütközik. A futó nem ugorhat át másik bábut. Ha lépése során akadályba ütközik, és az akadály egy saját báb, akkor az előtte levő mezőn kell megállnia. Ha az akadály az ellenfél bábja, akkor azt leütheti, és a helyére léphet.

A sztenderd Staunton sakk-készletben a futófigura püspöksüveget visel. (A figura angol neve bishop, azaz „püspök”.) Más sakk-készletekben gyakran ellentétes színű fejjel ábrázolják (tehát a sötét futók feje világos, a világos futóké sötét).

Lépései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Chess zhor 26.svg
Chess zver 26.svg
a8 b8 c8 d8 e8 f8 g8 h8
a7 b7 c7 d7 e7 f7 g7 h7
a6 b6 c6 d6 e6 f6 g6 h6
a5 b5 c5 d5 e5 f5 g5 h5
a4 b4 c4 d4 e4 f4 g4 h4
a3 b3 c3 d3 e3 f3 g3 h3
a2 b2 c2 d2 e2 f2 g2 h2
a1 b1 c1 d1 e1 f1 g1 h1
Chess zver 26.svg
Chess zhor 26.svg
A futók helye a kezdőállásban.
Chess zhor 26.svg
Chess zver 26.svg
a8 b8 c8 d8 e8 f8 g8 h8
a7 b7 c7 d7 e7 f7 g7 h7
a6 b6 c6 d6 e6 f6 g6 h6
a5 b5 c5 d5 e5 f5 g5 h5
a4 b4 c4 d4 e4 f4 g4 h4
a3 b3 c3 d3 e3 f3 g3 h3
a2 b2 c2 d2 e2 f2 g2 h2
a1 b1 c1 d1 e1 f1 g1 h1
Chess zver 26.svg
Chess zhor 26.svg
A sötét futó bármelyik fekete pöttyel megjelölt mezőre léphet. A világos futó bármely fehér pöttyel jelölt mezőre léphet, vagy leütheti a sötét gyalogot.



Alkalmazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A futót a huszárral nagyjából azonos erejűnek szokták tekinteni, különböző állásokban azonban nyilván nem azonos értékűek. Például a futó értéktelen lehet, ha az átlókat, amelyeken mozoghatna, más figurák elzárták (de még ekkor is lehet szerepe saját bábuk védelmében, az ellenfél figuráinak támadásában, illetve fenyegetést jelenthet, ha az előtte lévő átlón felfedéses támadás indítható). Zárt állásokban a futónál nagyobb erőt képviselhet a jó pozícióba helyezett huszár, nyílt állásban viszont a futó hatótávolsága nagyobb lehet a huszárénál. Nyílt állásban különösen nagy erőt képviselhet a futópár.

Mivel a futó a nehéztiszteknél a kivételes helyzetektől eltekintve kisebb játékerejű, a sakkjátékosok általában elkerülni igyekeznek, hogy nehéztisztüket az ellenfél futóra (vagy huszárra) cserélje (azaz futójával levegye, annak az árán, hogy ő is elveszti a futóját) és ezzel minőségelőnyhöz jusson. Emiatt a futónak jelentős szerepe lehet a nehéztisztek lekötésében (ez olyan helyzet, amikor az ellenfél nem tudja elkerülni a nehéztiszt futóra cserélését, akár mert ha elvinné, sakkba kerülne, vagy mert ebben az eseten egy másik nehéztisztet veszítene el, netán matthelyzet alakulna ki).

Összehasonlítása más figurákkal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A futó és a bástya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bástya általában két gyalognyival többet ér, mint egy futó. A bástya előnye a futóval szemben továbbá az is, hogy míg egy futó csak a sakktábla felét (az azonos színű mezőket) tudja bejárni, a bástya a tábla bármely mezejére léphet. Egy üres sakktáblán a bástya 14 mezőre léphet, míg a futó legfeljebb 13-ra, attól függően, hogy melyik mezőn áll. A centrummezők valamelyikén (d4, e4, d5, e5) állva 13 mezőt tud támadni, és ennél mindig kevesebbet, minél közelebb áll a tábla valamelyik széléhez. A szélső soron vagy oszlopon állva csak hét mezőt tud támadni. További eltérés, hogy egy király és egy bástya képes bemattolni az ellenfél királyát, míg egy király és egy futó nem.

A futó és a huszár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általában a futót és a huszárt azonos erősségűnek számítják, de erejük mindig az adott hadállástól függ. A futó egy üres táblán az elfoglalt helyétől függően 7–13 mezőre léphet, míg a huszár szintén a helyétől függően csak 2–8 mezőt képes támadni. Ugyanakkor a huszár előnye a futóhoz képest, hogy a tábla bármely mezejét képes elérni, míg a futó csak a felét, azokat a mezőket, amilyen színen halad.

Chess zhor 26.svg
Chess zver 26.svg
a8 b8 c8 d8 e8 f8 g8 h8
a7 b7 c7 d7 e7 f7 g7 h7
a6 b6 c6 d6 e6 f6 g6 h6
a5 b5 c5 d5 e5 f5 g5 h5
a4 b4 c4 d4 e4 f4 g4 h4
a3 b3 c3 d3 e3 f3 g3 h3
a2 b2 c2 d2 e2 f2 g2 h2
a1 b1 c1 d1 e1 f1 g1 h1
Chess zver 26.svg
Chess zhor 26.svg
A futó blokkolja a huszár lépéseit.

A végjátékban a futót viszonylag erősebbnek tartják, mert ugyanazt a mezőt az átlón levő több mezőről is képes ellenőrzése alatt tartani. Ezzel szemben ha a huszárt megtámadják egy olyan mezőn állva, amelyről egy bizonyos másik mezőt támad vagy véd, akkor az onnan történő ellépése után a támadott (vagy védett) mezőt tovább már nem tartja ellenőrzése alatt. A futó ugyanarról a helyről képes minda vezér-, mind a királyszárnyat támadni, míg a huszár erre nem képes. Egy nyíltabb állású (kevés bábos) végjátékban egy futópár erősebb, mint egy futó és egy huszár, vagy mint két huszár.

Ha a sakktáblán csak két futó és egy király játszik az ellenfél királya ellen, az képes mattot adni. Ha csak két huszár és egy király áll szemben az ellenfél királyával, akkor az ellenfél segítsége nélkül a matt nem adható be. (Felhelyezhető a táblára olyan állás, amelyben két huszár ad mattot a királynak, de az ilyen állás csak abban az esetben jön létre, ha ehhez a lépéseivel az ellenfél segít hozzá.) Egy futó és egy huszár képes mattot adni az ellenfél királyának, de ennek megvalósítása jóval nehezebb feladat, mint két futóval adni mattot.

A futóval lehetséges kötés[1] létrehozása, míg egy huszárral nem. Bizonyos állásokban a futó képes a huszár összes lépésének blokkolására, míg ugyanez fordítva nem lehetséges.

A jó futó és a rossz futó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Krasenkow–Zvjagincev
FIDE-világbajnokság (2004)
Chess zhor 26.svg
Chess zver 26.svg
a8 b8 c8 d8 e8 f8 g8 h8
a7 b7 c7 d7 e7 f7 g7 h7
a6 b6 c6 d6 e6 f6 g6 h6
a5 b5 c5 d5 e5 f5 g5 h5
a4 b4 c4 d4 e4 f4 g4 h4
a3 b3 c3 d3 e3 f3 g3 h3
a2 b2 c2 d2 e2 f2 g2 h2
a1 b1 c1 d1 e1 f1 g1 h1
Chess zver 26.svg
Chess zhor 26.svg
Világosnak „jó futója”, sötétnek „rossz futója” van.

Ha a középjátékban csak egy futóval rendelkezünk, és a gyalogjaink ugyanilyen mezőkön állva akadályozzák a futónk mozgását, azt rossz futónak nevezik, míg ha a gyalogok a futó színével ellenkező színeken állnak, akkor jó futóval rendelkezünk. Ugyanakkor a „rossz” futó egy ellenkező színű futóvégjátékban még előnyös is lehet.

A fianchetto[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fianchettónak nevezzük azt, amikor a g2-gyalog g3-ra lép, majd a futó f1-ről g2-re (ugyanígy sötét esetében a g7-gyalog g6-rs lépése után a futó f8-ről g7-re). Rövidsánc után a király g1-re kerül, és a fianchetto futóállás jó védelmet biztosít számára. A futó egyidejűleg erős hatást fejt ki a h1-a8 (sötét esetében a h8-a1) átlón. A fianchetto-állásban levő futó cseréjétől általában tartózkodni kell, mert hiánya esetén a meggyengült gyalogszerkezet erős király elleni támadásra adhat az ellenfélnek lehetőséget.

A végjáték[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az olyan végjáték, amelyben ellentétes színű futók állnak szemben egymással, a legtöbbször döntetlen eredményre vezet még akkor is, ha az egyik félnek egy vagy két gyalogelőnye van. Azonos színű futók esetében azonban akár egy kisebb helyzeti előny is elegendő lehet a végjáték megnyeréséhez.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kötés: olyan játékhelyzet, amikor egy figurával nem lehet vagy nem ajánlatos lépni, mert ezzel üthető helyzetbe („ütésbe”) kerülne egy másik bábunk. Ha ez utóbbi a király, akkor a lekötött figura lépését a szabályok zárják ki.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Futó (sakk) témájú médiaállományokat.

Barden, Leonard (1980), Play better chess with Leonard Barden, Octopus Books Limited, p. 10, ISBN 978-0-7134-8769-5

Brace, Edward R. (1977), An Illustrated Dictionary of Chess, Hamlyn Publishing Group, pp. 34–35, ISBN 1-55521-394-4

Davidson, Henry (1981), A Short History of Chess (1949), McKay, ISBN 0-679-14550-8

Fine, Reuben & Benko, Pal (2003), Basic Chess Endings (1941), McKay, ISBN 0-8129-3493-8

Fiske, Willard (1905), Chess in Iceland and in Icelandic literature, with historical notes on other table games (1905), The Florentine typographical society

Golombek, Harry (1976), Chess: A History, Putnam, ISBN 0-399-11575-7

Hooper, David & Whyld, Kenneth (1992), The Oxford Companion to Chess (2nd ed.), Oxford University Press, ISBN 0-19-280049-3

Kurzdorfer, Peter (2003), The Everything Chess Basics Book, Adams Media, ISBN 978-1-58062-586-9

Mednis, Edmar (1990), Practical Bishop Endings, Chess Enterprises, ISBN 0-945470-04-5

Müller, Karsten & Lamprecht, Frank (2001), Fundamental Chess Endings, Gambit Publications, ISBN 1-901983-53-6

Murray, H. J. R. (1913), A History of Chess, Oxford University Press

Reinfeld, Fred (1947), Reinfeld on the End-game in Chess, Dover Publications

Sakkfigurák
Chess klt45.svg király Chess kdt45.svg Chess qlt45.svg vezér Chess qdt45.svg Chess rlt45.svg bástya Chess rdt45.svg Chess blt45.svg futó Chess bdt45.svg Chess nlt45.svg huszár Chess ndt45.svg Chess plt45.svg gyalog Chess pdt45.svg