Friesz György
 |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
| Friesz György | |
| Született | 1862. szeptember 2. Máriakéménd |
| Elhunyt | 1909. december 21. (47 évesen) Pécs |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | újságíró |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Friesz György (Máriakéménd, 1862. szeptember 2.[1] – Pécs, 1909. december 21.)[2] kántortanító, újságiró és agrárszervező volt. Nevéhez fűzödik az első Magyarországi korszerű tejszövetkezetek létrehozása, amelyek nyomán felívelt a tejtermelés, elsőként Baranya megyében. Ő a Zengő mondájának, az egyik legismertebb mecseki mondának első ismert feljegyzője.
Családja[szerkesztés]
Szülei Fries (Friesz) Simon és Heil Katalin,[1] felesége Joó Irma volt.[2]
Tanító, újságíró[szerkesztés]
Máriakéménden, Pölöskén és Hosszúhetényben volt kántortanító. Újságíróként a Pécsi Közlöny munkatársa volt. A Pécsi Naplóban Zengő (Friesz) György néven publikált.
Tejgazdaság szervező[szerkesztés]
"Az első tej-szövetkezetet szülőföldjén Mária-Kéménden, hol mint üdülőbeteg tartózkodott" 1895-ben[3] - írta róla 1901. augusztus 8-án a Pécsi Közlöny. Az első szövetkezethez 1895 elején máris 94 tag csatlakozott.[4] Ezzel olyan munkába fogott, melynek eredményeképp "ma Baranya vármegye tejgazdasága az ország összes vármegyéi között az első helyen áll" - írta róla ugyanez a lap Friesz halála után, 1910 elején.
Máriakéménd után Hásságy, Szederkény, Nyomja, Pécsvárad és Kisbudmér településeken alapított tejszövetkezeteket. Az általa létrehozott mintát követve 1901-ig még 49 szövetkezetet alapítottak a községek.
További szervező munkáját támogatandó, 1901-ben a Hungária Országos Vajkiviteli Részvénytársaság kinevezte a dombóvári vajtermelő központ felügyelőjévé. A Közlöny szerint ekkor már 17 éve tanított. Ez a reményteljes állás és támogatás azonban nem oldotta meg a sorsát. Nekrológja szerint "koldusszegény" maradt, mivel nagy családot kellett eltartania, és mivel a nagy jövedelművé vált tejágazat hamarosan állami irányítás alá került. Friesz Pécsre költözve úgy tartotta el a családját, hogy táncmulatságokon és tánciskolákban zongorázott. Miután egy ilyen alkalomra Szabolcsbánytelepre gyalogolva tüdőbetegségéhez egy meghűlést is szerzett, közkórházba került, és ott halt meg 47 évesen.[5]
Folklór[szerkesztés]
Az ő tollából jelent meg 1901. február 28-án a Pécsi Közlönyben a Zengő mondája. Az egyik legismertebb baranyai mesének ez az első ismert nyomtatott változata. Zengő (Friesz) György néven is publikált.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk[szerkesztés]
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.