Friedrich Justin Bertuch

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Friedrich Justin Bertuch
Született1747. szeptember 30.[1][2][3][4]
Weimar[5]
Elhunyt1822. április 3. (74 évesen)[1][4]
Weimar
ÁllampolgárságaSzász–Weimar–Eisenach
Foglalkozása
  • könyvkereskedő
  • író
  • kiadó
  • vállalkozó
  • fordító
  • szakíró
  • gyermekkönyvíró
  • botanikus
Iskolái
SírhelyeWeimar
A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich Justin Bertuch témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Friedrich Justin Bertuch (Weimar, 1747. szeptember 30. – Weimar, 1822. április 3.) német könyvkereskedő, író és fordító.

Életútja[szerkesztés]

Jénában teológiát és jogot hallgatott, majd a dán követ fiainak nevelője lett Madridban, ahol a spanyol nyelvet és irodalmat behatóan tanulmányozta. Hazatérve, Károly Ágost herceg igen pártfogolta a művelt és munkás férfiút és 1775-ben titkárává nevezte ki. Nagy vállalatai: Allgemeine Literatur-Zeitung (Jéna, 1785-től); Journal des Luxus und der Moden (1786); Bilderbuch für Kinder (1790-től 190 füzet) irodalom- és műveltségtörténeti szempontból igen fontosak. Az 1789-ben alapított Industrie-Comptoirból lett 1804-ben a földrajzi intézet, melynek kiadványai (főleg a Weiland-féle Atlas és a Geographische Ephemeriden 1798-tól) Németországban korszakot alkotnak a földrajzi tudomány terén. Szintén korszakot alkotnak a spanyol és portugál irodalom ismertetését célzó művei: Magazin der spanischen und portugiesischen Literatur (1780, 3 kötet) valamint fordításai: Spanyol és portugál drámák (1782), Don Quijote (1775). Saját drámái és egyéb költői művei jelentéktelenek. Említést érdemel, hogy Elfride című szomorújátékát (1775) Dugonics András Kun László címmel magyarosította.[6]

1792-ben a Leopoldina Német Természettudományos Akadémia tagjává választották.[7]

Magyarul[szerkesztés]

  • Elfridé, vagy-is a' szépség áldozattyai. Szomoru játék, három felvonásokban; szabadon ford. németből K. Boér Sándor; Hochmeister Márton, Kolozsvár, 1793
  • Természethistóriai képeskönyv az ifjúság hasznára és gyönyörködtetésére. 1.; ford. Márton József; új, bőv. kiad.; Pichner Ny., Bécs, 1805

Források[szerkesztés]

  • Bokor József (szerk.). Bertuch, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
  • Jutta Heinz: Ueber die Mittel Naturgeschichte gemeinnütziger zu machen (1799). Bertuchs Entwurf eines populärwissenschaftlichen Forschungs- und Verlagsprogramms. In: Gerhard R. Kaiser, Siegfried Seifert (Hrsg.): Friedrich Justin Bertuch (1747–1822). Verleger, Schriftsteller und Unternehmer im klassischen Weimar. Tübingen 2000, S. 659–671. (Online-Publikation im Goethezeitportal; PDF, 132 kB). (németül)
  • Adolph Kohut: Friedrich Justus Bertuch. Mit 4 ungedruckten Briefen Bertuchs. In: Nord und Süd. Eine deutsche Monatsschrift. 83. Band. 1897, S. 73–83. Digitalisat (németül)
  • Kurt Schreinert: Bertuch, Friedrich Justin. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). Band 2, Duncker & Humblot, Berlin 1955, ISBN 3-428-00183-4, S. 171–173 (Digitalisat). (németül)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ Berlini Művészeti Akadémia. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
  5. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  6. ↑ V. ö. e darab kiadását Heinrich Gusztáv-tól (1885, a bevezetésben).
  7. ↑ A Leopoldina tagkönyvtára
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Friedrich_Justin_Bertuch&oldid=26389093”