Ugrás a tartalomhoz

François-Joseph Fétis

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
François-Joseph Fétis
Született1784. március 25.[1][2][3][4][5]
Mons[6]
Elhunyt1871. március 26. (87 évesen)[1][2][3][4][5]
Brüsszel[6]
Állampolgárságabelga (1830–)
Gyermekei
  • Édouard Fétis
  • Adolphe Louis Eugène Fétis
Foglalkozása
IskoláiPárizsi Konzervatórium
KitüntetéseiRómai Díj
SírhelyeBrussels Cemetery
Zenei pályafutása
Műfajokopera
Hangszerhegedű

François-Joseph Fétis aláírása
François-Joseph Fétis aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz François-Joseph Fétis témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

François-Joseph Fétis (Mons, 1784. március 25.Brüsszel, 1871. március 26.) vallon zenetudós, zeneszerző és iskolaigazgató.

Élete

[szerkesztés]

Orgonista fiaként született. Zongorázni és hegedülni tanult, hétévesen már komponált, kilencéves korában templomban orgonált. A párizsi Conservatioire-on Boieldieu-nél zongorát és Reyernél összhangzattant tanult 1813-ig.

1806-ban feleségül vette Pierre-François-Joseph Robert jogász-politikusnak, Danton titkárának és a vallon arisztokrata családból származó Louise-Félicité de Kéralio írónő-műfordítónak a lányát, majd a pár az Ardennekbe vonult vissza, ahol Fétis zenetörténeti kutatásokat folytatott. Ekkor kezdte el írni monumentális zenei „lexikonát”, a Biographie universelle des musiciens et bibliographie générale de la musique-ot, a történelmi információk és anekdoták igazi kincsestárát, amely csak 1835 és 1844 között jelent meg Párizsban, nyolc kötetben.

1813-ban először orgonistának nevezték ki a douai-i Szent Péter-templomba, majd a helyi iskola zenetanárának is. Ezekben az években összeállított egy módszertant az ének és egyet a harmónia oktatására.

1821-ben zeneszerzéstanárként tért vissza a Conservatoire-ba. 1827-ben ugyanitt könyvtárossá nevezték ki. Ebben az évben megalapította a Revue musicale című folyóiratot, az első komoly francia zenei periodikát. A lap 1835-ben összeolvadt a Gazette musicale-lal. Ugyanakkor együttműködött olyan újságokkal, mint a Temps és a National.[7]

1833-tól I. Lipót kívánságára a brüsszeli konzervatórium igazgatója volt. Utódja Françoise-Auguste Gevaert lett. Ugyanakkor a belga királyi kápolna zenei vezetőjének tisztjét is ellátta. 1844-ben egy összhangzattana jelent meg a francia fővárosban.

1866-ban meghalt a felesége. Fétis visszavonult a brüsszeli társasági élettől, és lemondott a királyi udvarban betöltött tisztségéről. 1869 és ’76 között jelent meg – szintén Párizsban – ötkötetes zenetörténete, az Historie générale de la musique.

Komponált két- és négykezest zongorára; szonátát hegedűre; szimfóniát; szimfonikus fantáziát szimfonikus zenekar számára; koncertnyitányt; rekviemet; románcokat; nyolc operát. Az e-moll hangnemű Aria di Chiesát egyes zenetudósok neki tulajdonítják, a többség azonban Alessandro Stradellának (mások meg Louis Niedermeyernek). Több, mások neve alatt komponált műve is megjelent.

Tanítványai között volt Luigi Agnesi, Jean-Delphin Alard, Juan Crisóstomo de Arriaga, Louise Bertin, Guillermo Morphy, William Cusins, Julius Eichberg, Ferdinand Hérold, Frantz Jehin-Prume, Jacques-Nicolas Lemmens, Adolphe Samuel és Charles-Marie Widor.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 2.)
  2. a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  7. A.Della Corte e G.M.Gatti, Dizionario di musica, Paravia, 1956, 221–222. o.

Források

[szerkesztés]
  • Dictionnaire de la musique. La musique des origines à nos jours [...] direction [...] Marc Vignal. Paris, 1992. Larousse. ISBN 203511314-8

További információk

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a François-Joseph Fétis című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.