Frank Kermode

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Frank Kermode
Frank Kermode 1988-ban
Frank Kermode 1988-ban
Született 1919. november 29.[1][2][3][4][4]
Man
Elhunyt 2010. augusztus 17. (90 évesen)[5][1][2][3][4][4]
Cambridge
Állampolgársága brit[6]
Foglalkozása
  • irodalomkritikus
  • író
  • egyetemi oktató
Iskolái University of Liverpool
Kitüntetései
  • Fellow of the British Academy
  • Fellow of the Royal Society of Literature
  • Knight Bachelor (1991)
  • Warren-Brooks Award (2000)
  • Harvard egyetem díszdoktora (2004)[7]

Sir John Frank Kermode (Douglas, Man sziget,[8] 1919. november 29.Cambridge, Egyesült Királyság, 2010. augusztus 17.) angol irodalomkritikus.

Élete és munkássága[szerkesztés]

Kermode Man szigeten született. Apja, John Pritchard Kermode,[9] raktáros volt egy kikötőben, anyja, Doris Kennedy, egy ideig pincérnő.[8] Tanulmányait a Douglas Középiskolában és a Liverpooli Egyetemen végezte. 1940 és 1946 között a Brit Királyi Haditengerészetnél szolgált, túlnyomó részt Izlandon.[8]

Akadémiai karrierjét a Durhami Egyetemen kezdte 1947-ben, majd oktatott a Readingi Egyetemen (1949-1956), Manchesterben és a Bristoli Egyetemen. 1967 és 1974 között a Londoni Egyetem University College-ának (UCL) angol tanszékét vezette. 1974 és 1982 között a Cambridge-i Egyetem professzora, a VII. Edward király által alapított rangos professzorátus birtokosa, a Brit Akadémia és a Királyi Irodalmi Társaság tagja.[10] 1982-ben az Egyesült Államok-ba költözött, ahol több egyetemen is oktatott.[9] Rendszeresen publikált a London Review of Books-ban és a The New York Review of Books-ban.

Kezdetben többek között William Shakespeare műveit, majd a modernizmus századfordulós gyökereit tanulmányozta, illetve a romantikus és a modern költészet esztétikai összefüggései vizsgálta.[11] Jelentősebb művei között említhető a Romantic Image[12] (A romantikus kép, 1957), monográfiája Wallace Stevens-ről (1960), a The Sense of an Ending[12][13] (A vég érzete avagy a befejezés értelme, 1967) és a Modern Essays (Modern esszék, 1971).

1964 és 1966 között Melvin J. Lasky-val társszerkesztője volt az Encounter című neves irodalmi magazinnak, melyet 1953-ban a költő Stephen Spender és az újságíró Irving Kristol alapítottak.[9] Kermode-nak 31 írása jelent meg a magazinban[14] 1989-ben nyugdíjba vonult.[8] 1991-ben lovaggá ütötték.[12]

Kermode kétszer házasodott. Első feleségétől Maureen Eccles-től, akivel 1947 és 1970 között voltak házasok, ikrei születtek, egy fiú és egy lány, Mark és Deborah.[9] Második felesége Anita Van Vactor, amerikai tudós volt, akivel közösen szerkesztették az 1995-ben megjelent The Oxford Book of Letters[15] című kötetet. Később elváltak.[8]

Művei magyarul[szerkesztés]

  • Mi a modern? Tanulmányok. (Válogatta, fordította, a jegyzeteket és az utószót Takács Ferenc írta). Budapest, Európa Könyvkiadó, 1980, Modern könyvtár sorozat; (A kötet 11 tanulmányt tartalmaz, többek között W. H. Audenről, Beckettről, T. S. Eliotról, William Goldingról és J. D. Salingerről.)
  • Shakespeare kora. (Fordította N. Kiss Zsuzsa). Budapest, Európa Könyvkiadó, 2006 (Áttekintések) ISBN 9630781085
  • A modern apokalipszis. (Fordította Sándor Bea). In: Café Bábel, 10. évf. 1 /35/. sz. (2000), 31-43. old.

Válogatott művei angolul[szerkesztés]

  • English pastoral poetry from the beginnings to Marvell, (1952), Life, literature and thought library, Harrap, ISBN 0-393-00612-3, OCLC 230064261
  • The Arden edition of the works of William Shakespeare: The Tempest, (1954) London, Methuen, OCLC 479707500
  • Romantic image, (1957), Routledge & Kegan Paul, ISBN 0-00-632801-6, OCLC 459757853
  • The living Milton: essays by various hands, collected and edited by Frank Kermode, (1960), Routledge & Kegan Paul, OCLC 460313451
  • Wallace Stevens, (1961), Evergreen pilot books, EP4, New York, Grove Press, ISBN 0-14-118154-0, OCLC 302326
  • Spenser and the allegorists, (1962), London, Oxford University Press, OCLC 6126122
  • William Shakespeare: the final plays, (1963), London, Longmans, Green & Co., OCLC 59684048
  • The patience of Shakespeare, (1964), New York, Harcourt, Brace & World, OCLC 10454934
  • Spenser: selections from the minor poems and The Faerie Queene, (1965), London, Oxford University Press, OCLC 671410
  • On Shakespeare's learning, (1965), Manchester, Manchester University Press, OCLC 222028401
  • The sense of an ending: studies in the theory of fiction, (1967; 2. kiadás 2000), New York, Oxford University Press, ISBN 0-19-513612-8, OCLC 42072263
  • Marvell: selected poetry, (1962), New York, New American Library, ISBN 0-416-40230-5, OCLC 716175
  • Continuities, (1968), New York, Random House, ISBN 0-7100-6176-5, OCLC 166560
  • Shakespeare: King Lear: a casebook, (1969), Casebook series, London, Macmillan, ISBN 978-0-333-06003-2
  • The Metaphysical poets, (1969), Fawcett Pub. Co, OCLC 613406485
  • Modern essays, (1970), London, Collins, ISBN 0-00-632439-8, OCLC 490969948
  • Shakespeare, Spenser, Donne, (1971), London, Routledge & Kegan Paul, ISBN 0-00-633168-8, OCLC 637793898
  • English Renaissance Literature, Introductory Lectures (1974), Stephen Fenderrel és Kenneth Palmerrel
  • Selected prose of T. S. Eliot, (1975), London, Faber and Faber, OCLC 299343248
  • The art of telling: essays on fiction, (1983), Cambridge, Mass., Harvard University Press, ISBN 0-674-04828-8, OCLC 9283076
  • History and value, (1988), Clarendon lectures and Northcliffe lectures 1987, Oxford, Clarendon Press, ISBN 0-19-812381-7, OCLC 613291093
  • Poetry, narrative, history, (1989), Oxford, Blackwell, ISBN 0-631-17265-3, OCLC 283038643
  • Andrew Marvell, (1990), ed. with Keith Walker, Oxford; New York, Oxford University Press, OCLC 21335465
  • The Oxford book of letters, (1995), szerk. Anita Kermode és Frank Kermode, Oxford, Oxford University Press, OCLC 406986931
  • Not entitled: a memoir, (1995), New York, Farrar, Straus and Giroux, ISBN 0-374-18103-9, OCLC 32544681
  • Stevens: collected poetry and prose, (1997), szerk. Joan Richardson és Frank Kermode, New York, Library of America, ISBN 1-883011-45-0, OCLC 470040871
  • Edward Upward: a bibliography 1920–2000, (2000), szerk. Alan Walker és Frank Kermode, London, Enitharmon Press, OCLC 49843441
  • Shakespeare's language, (2000), New York, Farrar, Straus and Giroux, ISBN 0-374-22636-9, OCLC 42772306
  • Pleasing myself: from Beowulf to Philip Roth, (2001), London, Allen Lane, ISBN 0-7139-9518-1, OCLC 462323235
  • The age of Shakespeare, (2004), London, Weidenfeld & Nicolson, ISBN 0-679-64244-7, OCLC 59277844
  • Concerning E. M. Forster, (2009), Farrar, Straus and Giroux, ISBN 978-0-374-29899-9

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b c d Store norske leksikon (norvég (bokmål) nyelven), 1978
  5. http://www.guardian.co.uk/books/2010/aug/18/frank-kermode-dies-aged-90
  6. LIBRIS, 2012. szeptember 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  7. https://www.harvard.edu/on-campus/commencement/honorary-degrees, 2019. május 24.
  8. a b c d e Sir Frank Kermode, Obituary, The Telepgraph, 2010. augusztus 18. (angolul)
  9. a b c d Christopher Lehmann-Haupt: Frank Kermode, a Critic Who Wrote With Style, Is Dead at 90, The New York Times, 2010. augusztus 18. (angolul)
  10. Takács Ferenc: Utószó. In: F. Kermode: Mi a modern? Tanulmányok. 361. old.
  11. Takács Ferenc i. m. 362. old.
  12. a b c Celebrated critic Frank Kermode dies aged 90, The Guardian, 2010. augusztus 18. (angolul)
  13. Richard Webster: New ends for old: Frank Kermode’s The Sense of an Ending The Critical Quarterly, 1974 Tél (angolul)
  14. Encounter (angolul)
  15. Anita Kermode, Frank Kermode: The Oxford Book of Letters, Oxford University Press, 1995. ISBN 0192141880 (angolul)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Frank Kermode című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]