François Tombalbaye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
François Tombalbaye
François Tombalbaye p1959.jpg
Csád 1. elnöke
Hivatali idő
19601975
Utód Félix Malloum

Született 1918. június 15.
Elhunyt 1975. április 13. (56 évesen)
Párt Chadian Progressive Party

Foglalkozás politikus
Halál oka gyilkosság

François Tombalbaye aláírása
François Tombalbaye aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz François Tombalbaye témájú médiaállományokat.
A függetlenség 10.évfordulóján

François Tombalbaye, vagy más néven Ngarta Tombalbaye (1918.jún.15. –1975.ápr.13.) Csád első elnöke tanár és szakszervezeti aktivista volt politikai karrierje előtt. Az ország déli területén, Moyen-Chari prefetúrában Koumara város mellett született és a Sara népcsoporthoz, a déli öt prefektúra vezető etnikumához tartozott. Tombalbaye a Csádi Haladó Párt (PPT) élén Gabriel Lisettet követte, egyidejűleg vezetve Csád gyarmati kormányát is 1959-től. Ő kormányozta az országot a függetlenség elnyerésekor, 1960.augusztus 11-jén is, és ő lett az ország kormányzatának első vezetője. Tombalbaye-nek még a gyarmati törvényhozásban sikerült létrehoznia az ország északi és déli haladó erőinek koalícióját és elszigetelnie több, konzervatív iszlám frakciót az ország középső részén. A függetlenség kivívása után a kormányzás autokratikus formáját hozta létre, letörve az ellenzéket mind saját pártjában, mind pedig azon kívül, minden más politikai párt betiltásával. Tombalbye 1963-ban, válaszul a zavargásokra, feloszlatta a nemzetgyűlést. Megkezdte a közszolgálat államosítását, lecserélve a francia hivatalnokokat kevésbé alkalmas helyiekre. „Nemzeti kölcsönt” vezetett be, óriási mértékben megemelve az adókat, amivel az államosítás pénzügyi alapját kívánta megteremteni.

1968.októberében Tombalbaye Lyndon B. Johnson vendége volt Washingtonban. A Johnsonnal folytatott hivatalos tárgyalások után Texasba utazott, ahol találkozott a Texasi Műszaki Egyetem kutatóival, akik a Sivatagi és Félsivatagi területek tanulmányai Nemzetközi Központjában dolgoztak.

Tombalbaye afrikanizálási programja az ország középső és északi részén a lakosság nagy részére nem volt sikeres. Ezek muszlimok voltak, akik nem azonosultak a keresztényekkel és a déli animistákkal. A gorane-k (nomád nép Csádban) a függetlenségben csupán azt látták, hogy a francia gyarmatosítók helyett a déliek jöttek. 1965.november 1-jén a zavargásokban 500 ember vesztette életét. Ez az ország középső és északi részében a megmozdulások sorozatát indította el, nyugtalanságot kiváltva Csád szomszédaiban, északon Líbiában és keleten Szudánban. Ebben az időszakban a legerősebb ellenállási mozgalom a FROLINAT, vagy „Csád Nemzeti Felszabadítási Fronja” volt, melynek bázisa Szudán területén működött. A FROLINAT ugyan megosztott volt, de mégis képes volt ellenállni Tombalbaye önkényuralmának. Tombalbaye ekkor felszólította a segítségnyújtásra Franciaországot, a korábbi gyarmatosítót, hivatkozva a két országnak a függetlenségkor aláírt szerződésére.

Franciaország megígérte a harcokba történő beavatkozását. Cserébe reformok elindítását követelte Tombalbaye-től a hadseregben, a kormányzásban és a közigazgatásban. A Tombalbaye által önkényesen kivetett adókat és meghozott törvényeket eltörölték, az ország tradicionális szultánjai visszakapták az adóbeszedési jogukat, mely szerint a bevétel 10%-a őket illette. Tombalbaye 1969-ben elfogadta a francia feltételeket és Csádban elkezdődött egy fokozatos libelarizációs folyamat. 1969-ben a választásokon, annak ellenére, hogy több száz politikai fogoly szabadult ki a börtönökből, még Tombalbaye volt az egyedüli jelölt a szavazó cédulákon.

A liberalizáció további jelei 1971-ben mutatkoztak, amikor Tombalbaye a PPT kongresszusán bejelentette, hogy hibákat követett el. Lépéseket tett a kormányzás megreformálására és több gorane politikust vont be az új kormányba. A rend látszólag helyreállt és Franciaország kivonta csapatait az országból.

1971. augusztusában a folyamat azonban megakadt, amikor egy puccskísérletet lepleztek le, amit a líbiai vezető, Kadhafi támogatott. Tombalbaye azonnal megszakította a kapcsolatokat az ország északi szomszédjával és engedélyezte a Kadhafi ellenes erők akcióit Csád területéről. Válaszul Kadhafi formálisan elismerte a FROLINAT-ot, Tombalbaye ellenzékét, és anyagi segítséget is nyújtott megmaradt erőinek. Időközben, délen, ahol Tombalbaye a legnagyobb támogatást élvezte, a diákok sztrájkba léptek a népszerű Jacques Doumro leváltása és a későbbi államelnök, Félix Malloum ezredes kinevezése miatt. Csádot ekkor szörnyű aszály is sújtotta, és Tombalbaye visszavonta a politikai foglyokra vonatkozó amnesztiát. 1972 végéig több, mint 1000 embert tartóztattak le politikai okokból. Egyidejűleg a külpolitikában Csád nyitott az arab világ felé, csökkentve a líbiai befolyást és gyengítve ezáltal a FROLINAT-ot.

Mindazonáltal Tombalbaye saját kormányát is megbízhatatlannak érezte. Letartóztatta a PPT főbb vezetőit, köztük Malloumot, azt a szokásos cselszövést alkalmazva, hogy állítólag Tombalbaye hatalmát akarta megdönteni. Az esemény a „Fekete birkák összeesküvése” néven lett ismertté, utalva az áldozati állatokra. Tombalbaye augusztusban feloszlatta a PPT-t és visszahelyezte a Nemzeti Mozgalom a Kulturális és Szociális Forradalomért nevű szervezetbe. Az önállóság látszatát keltve az új kormány segítette az afrikanizációt: a főváros nevét Fort Lamyról N’Djamenára változtatták és Tombalbaye maga is megváltoztatta a nevét Françoisról Ngartara. Azokat, akik kereszténynek vallották magukat, leszólták, a misszionáriusokat kiűzték, délen a 16 és 50 év közötti nem muszlim férfiaktól megkövetelték, hogy átmenjenek a hagyományos beavatási szertartáson, a yondo-n, s ezáltal előnyt élveztek a közigazgatásban és a hadseregben. Ezek a rítusok azonban csak egyetlen csádi népcsoportnak, Tombalbaye saját etnikumának, a saraknak voltak őshonosak. Mindenki másnak idegenek és durvák voltak.

Mindeközben a szárazság egész Afrikában súlyosabbá vált, így annak érdekében, hogy a rossz állapotban lévő gazdaságot felpörgessék, a lakosságot "önkéntes" munkára kötelezték, hogy jelentősen növeljék a gyapot termelést. Ahogy a támogatottsága az ország déli részén csökkent, Tombalbaye kikelt a hadsereg ellen, és önkényes előléptetéseket és lefokozásokat hajtott végre. Végül, 1975.április 13-án, azután, hogy az ország főtisztjei közül néhányat letartóztattak egy állítólagos katonai puccsban való részvétel vádjával, katonák egy csoportja megölte Tombalbayet és Félix Malloum – ekkor már tábornok - lett az állam új vezetője.

Forrás[szerkesztés]

Az angol Wikipédia ugyanezen szócikkének fordítása.