François Quesnay

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
François Quesnay
Quesnay Portrait.jpg
Született 1694. június 4.
Méré
Elhunyt 1774. december 16. (80 évesen)
Versailles
Állampolgársága francia
Nemzetisége francia
Foglalkozása orvos, közgazdász, enciklopédista
Kitüntetései Royal Society tagja (1752. május 28.)
A Wikimédia Commons tartalmaz François Quesnay témájú médiaállományokat.

François Quesnay (ejtsd: Franszoá Kené vagy Kizni) (Méré, 1694. június 4.Versailles, 1774. december 16.) a fiziokratizmus megteremtője. Eredetileg Madame de Pompadour és XV. Lajos francia király orvosa.

Élete[szerkesztés]

Parasztcsalád 8. gyermekeként született. 11 évesen tanult meg írni-olvasni. Párizsban vésnökinas, majd kórházi rajzoló lett. Szabadidejében sebészetet tanult.

23 évesen orvosi diplomát szerzett. Szakmai hírnevét 1749-ben Madame de Pompadour háziorvosaként alapozta meg. Később XV. Lajost is kezelte.

Idős korában dolgozta ki a fiziokratizmus elméletét.[1]

Elmélete[szerkesztés]

Boisguilbert szellemiségére emlékeztetően a természetes rend koncepciójára támaszkodva azt hirdette, hogy az egyéni érdekeik által motivált és azokat szabadon érvényre juttató aktorok viselkedése – a felvilágosult uralkodó által biztosított konszolidált monarchikus keretek között – összességében rendezetten (önszabályozó módon) működő és prosperáló gazdaságot eredményez.

Gazdag szakirodalmi munkásságá- ból kiemelkedik a többféle változatban, 1758-59-ben és 1766-ban megjelent „Tableau économique”, amely Cantillon körkörös ábrázolására emlékeztető módon mutatja be egy gazdasági év jövedelem- és termékáramlását. A mezőgazdaság felvirágoztatásában látja a nemzetgazdaság fejlődésének zálogát, továbbá – mint Cantillon – a termelési folyamatban betöltött szerepük alapján (mintegy a gazdaság „szerveiként”) azonosítja a társadalom osztályait.[2]

Quesnay társadalmat három osztályra osztotta:

  1. a termelők osztálya, amely a mezőgazdaságban dolgozókat foglalja magában;
  2. a földesurak osztálya, amely magában foglalja a földesurakon kívül a papságot, a nemességet, a királyi udvartartást és a hivatalnokokat is;
  3. a terméketlen osztály, ahová az ipari bérmunkások, kézművesek és az ipari tőkések tartoznak.

A fiziokratizmus szerint ugyanis az iparban nem keletkezik "tiszta termék", az ipar csak a mezőgazdaság termékeit dolgozza fel és nem teremt új értéket. Quesnay az angol Harveynek a vérkeringés orvostudományi felfedezése nyomán alkotta meg a gazdasági élet "vérkeringését" modellező művét a "Tableau économique"-t, a Gazdasági táblázatot. Ebben az egyszerű újratermelést mutatja be a pénz és az áruk ellentétes áramlásán keresztül. Nála a tőke körforgását, mint a testben a vérkeringést a szív, a földesurak kiadásai indítják el. A modellben Quesnay azt igyekszik bebizonyítani, hogy az újratermelés csak egyenlő értékek cseréje révén mehet végbe, s az értéktöbblet realizálásához nincs szükség külkereskedelemre, hisz az a mezőgazdaságban keletkezik csak. (Támadja a merkantilizmust.) A modellben levő ellentmondást már az egyik fiziokrata (Bodeau) is felfedezte, aki szerint a terméketlen osztály (ipar) termékeinek egy részét saját maga fogyasztja el, ezért a másik osztályoknak átadott termékmennyiséget értéke fölött kell elidegenítenie.

Hatása[szerkesztés]

Quesnay körül tanítványok, követők népes tábora verbuválódott, akik „Économistes” (közgazdászok) néven gyakorlatilag a politikai gazdaságtan első iskoláját alkották. A jövedelmek körforgásszerű áramlásáról szóló elmélete és Tableau Economique-ja, amelyet egyfajta input-output táblának tekinthetünk, a makroökonómiai kategóriákkal dolgozó mai közgazdászok számára sokkal relevánsabbnak tűnik, mint az Adam Smithből kiinduló klasszikus politikai gazdaságtan bármely része.[3]

Művei[szerkesztés]

  • Tableau économique (1756)
  • Maximes générales du gouvernement économique (Páris 1758)
  • Oeuvres économiques et philosophiques de Quesnay (M.-Frankfurt 1888, kiadta Oncken A.).

Magyarul[szerkesztés]

  • Quesnay – Turgot munkáiból; ford., bev. Fenyvessy Adolf; Pallas Ny., Bp., 1887 (Nemzetgazdasági írók tára)
Quesnay Gazdasági táblázata

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Dr. Mátyás Antal: A polgári közgazdaságtan története a marxizmus megjelenése előtt. Tankönyvkiadó, Budapest, 1976
  • A. V. Anyikin: Egy tudomány ifjúkora. Kossuth Könyvkiadó, 1978