Feltaláló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Feltaláló az a természetes személy, aki egy találmányt megalkotott.

Feltalálói tevékenység[szerkesztés]

  • Csak az tekinthető feltalálónak vagy feltalálótársnak, aki a találmány létrehozása során alkotó tevékenységet fejtett ki.
  • A feltalálói tevékenységhez tartozik a találmányi megoldás lényegét kitevő alapgondolat felismerésén és megfogalmazásán túl a megoldás kidolgozása is.

Megdönthető vélelem[szerkesztés]

  • Az SZTNH egy benyújtott szabadalmi bejelentés feltalálójának személyét nem vizsgálja, hanem megdönthető vélelmet állít fel: feltalálónak azt a személyt tekinti, aki az elismert bejelentési napon benyújtott bejelentésben feltalálóként fel van tüntetve.[1]
  • Ha egyetlen bejelentésben több feltaláló van megnevezve anélkül, hogy a közöttük levő szerzőségi részarányokat feltüntetnék, akkor a szerzőségi hányadokat (arányt) egyenlőnek kell tekinteni.[1]
  • A szerzőségre vonatkozó említett vélelmek bármelyikének megdöntése csak jogerős bírósági ítélet alapján történhet, azaz az ilyen változásokat az SZTNH csak beterjesztett jogerős bírósági ítélet birtokában veszi tudomásul.[2]

A feltaláló jogai[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • 1995. évi XXXIII. törvény a találmányok szabadalmi oltalmáról [népszerű nevén: Szabadalmi törvény (Szt.)]
  • A szabadalmi ügyintézés módszertani útmutatója. Magyar Szabadalmi Hivatal

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Szt. 7. § (2) bek.
  2. Szt. 7. § (2) és (4) bek.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]