Felhő
Felhők alatt azokat a diszperz rendszereket értjük, amelyek a fény útjában jól látható akadályt képeznek akkor, ha a vízcseppek vagy jégkristályok elegendő koncentrációban vannak jelen a légkörben. Amennyiben a levegő hőmérséklete eléri a harmatpontot, megindul a levegőben lévő vízgőz kicsapódása (kondenzáció). Ehhez feláramlás, vízgőz, füst, kondenzációs, illetve jégképző magvak szükségesek.[1]
Képződése
[szerkesztés]A felhő a levegőbe felszálló vízpárából kialakult, a légkörben lebegő apró vízcseppek és/vagy jégkristályok halmaza, amelyből csapadék, eső, vagy jégeső keletkezhet. A talaj közelében lévő formája a köd.
A feláramlásnak négy oka lehet:
- a talaj felmelegedése,
- orográfiai (amikor a vízszintes légáramlást a domborzat emelkedésre kényszeríti),
- a felszíni légtömegek összeáramlása (konvergencia),
- időjárási frontok
A felhőelemek esési sebessége a felhőben:
ahol
esési sebesség
a cseppek sűrűsége
a levegő sűrűsége
a cseppek sugara
Mivel az nagyon kicsiny, a esési sebesség is kicsi lesz. Még a nagyobb sugarú cseppek esetén is az a helyzet, hogy a felhőben jelen lévő feláramlás miatt csak akkor hullanak ki, ha csapadékelemmé tudnak növekedni.
Osztályozása
[szerkesztés]A felhőfajták osztályozását legelőször Jean-Baptiste Lamarck francia természettudós publikálta 1802-ben a Meteorológiai Évkönyvben. Osztályozásában 5 alaptípust különböztetett meg, majd ezt 12-re bővítette. Még ebben az évben egy angol műkedvelő meteorológus, aki a felhőfajták nevét is kigondolta, 7 alaptípus szerint osztályozott. Münchenben az 1891-es nemzetközi meteorológiai konferencián létrehoztak egy bizottságot, melynek feladata egy felhőatlasz elkészítése volt. Az első atlaszt 1896-ban adták ki.
Jelenleg a meteorológia 10 fő felhőtípust, felhőfajt különböztet meg, aszerint, hogy milyen magas a felhő alapja, vertikális kiterjedése és alakja. Ezen kívül sok speciális felhőt ismerünk (például: kondenzcsíkok, éjszakai világító felhők). A felhők tipizálásánál tehát vizsgálják a felhők méretét, alakját, szerkezetét, textúráját, fényhatását, színét, a felhőalap magasságát.
Forma szerinti megkülönböztetésük
[szerkesztés]Forma szerint 14 felhőtípust ismerünk.
Anyaguk szerinti osztályozás
[szerkesztés]Anyaguk szerint megkülönböztetünk:
- vízfelhőket,
- jégfelhőket,
- vegyes halmazállapotú felhőket
A vízfelhők sűrűek és sötétek, jellemző sajátosságuk a bennük lévő vízcseppek nagysága és az adott térfogatban lévő száma. A cseppek sugara 0,005-0,05 mm között változhat, számuk köbcentiméterenként száztól több ezerig terjed.
A jégfelhők ritkás, finom szerkezetű, világos képződmények, a napfényt alig tompítják. A bennük lévő jégkristályok jóval nagyobbak, mint a vízfelhőben lévő cseppek, számuk köbcentiméterenként mindössze egy.
A vegyes halmazállapotú felhőkben vízcseppek, túlhűlt cseppek, jégkristályok és amorf jég található. A vegyes halmazállapotú felhők mindig sötétek, sűrűek, a cseppek és a kristályok száma a fejlődési fázistól függ.
Magasság szerinti osztályozás
[szerkesztés]Magasság tekintetében az alábbi négy csoportra osztják a felhőket (zárójelben a mérsékelt övi átlagos előfordulási magasságuk olvasható):
- Magas szintű felhők (6–13 km)
- Közepes szintű felhők (2–6 km)
- Alacsony szintű felhők (talajfelszín és 2 km között)
- Függőleges felépítésű felhők, amelyeknek alapja 2 km alatti, teteje pedig 10–12 km-en is lehet.
A felhők anyaga és magassága között szoros kapcsolat van.
A magas szintű felhők jégkristályokból állnak, a középszintűek általában jégkristályokból és túlhűlt vízcseppekből, az alacsony szintűek döntően vízcseppekből állnak.
Az éjszakai világító felhők (vagy poláris mezoszférikus felhők) a legnagyobb magasságban megfigyelt felhők,[2] amelyek a mezoszférában helyezkednek el 76 és 85 kilométeres magasságban.
Alak szerinti osztályozás
[szerkesztés]A felhők alakja az őket létrehozó fizikai folyamatoktól függ. A lassú lehűlés rétegfelhőket eredményez, a gyors felszálló mozgás gomolyfelhőket hoz létre. Három fő felhőformát különböztetünk meg:
- a réteges jellegű felhők vízszintes kiterjedése a függőleges kiterjedéshez képest nagy
- a gomolyos jellegű felhők függőleges kiterjedése a vízszinteshez képest nagy
- a vastag rétegek kiterjedése mindkét irányban nagy
Típusai
[szerkesztés]A felhők alakjának, anyagának, magasságának együttes figyelembevételével a Meteorológiai Világszervezet elkészítette a felhők összesített rendszerezését. Az egyes felhőfajták képeit a Nemzetközi Felhőatlasz[3] tartalmazza. A felhőosztályozás 10 alaptípusból indul ki. Ezeket a típusokat fajoknak nevezik és a felhőfajok kölcsönösen kizárják egymást, tehát egy adott felhő nem tartozhat egyszerre több fajhoz.
Elnevezésük
[szerkesztés]A felhők elnevezését és osztályozását elsőként Luke Howard angol kémikus alkotta meg az 1850-es években. A jelenleg használt kifejezések Abercromby & Hildebrandsson nevéhez fűződnek. Az alosztályok (genus) a Linnean rendszer szerint vannak megalkotva. A neveket a latin nyelvből vették át, miszerint:
- cirrus, jelentése: hajtincs
- stratus, jelentése: réteges
- cumulus, jelentése: domb
- nimbus, jelentése: eső
A "cirr" előtag mindig a magas, az "alto" pedig mindig a közepes szintre utal.
Kép | Latin név | Rövidítés | Magyar név | Szint | Rövid leírása |
---|---|---|---|---|---|
Cumulus | |||||
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Dr. Koppány, György. Felhők, Búvár zsebkönyvek. Budapest: Móra Ferenc könyvkiadó (1978. november 2.)
- ↑ Simons, Paul. „Mysterious noctilucent clouds span the heavens”, TimesOnline (Hozzáférés: 2008. október 6.)
- ↑ WMO: Home (angol nyelven). International Cloud Atlas. (Hozzáférés: 2019. augusztus 24.)
- ↑ A Nap által megvilágított felhő fénnyel ellentétes oldalán önárnyék keletkezik.
Források
[szerkesztés]- Rákóczi Ferenc: Életterünk a légkör, Mundus kiadó, Budapest, 1998, ISBN 963 8033 48 7, p. 56., 58.
- ELTE Meteorológiai alapismeretek, szerzők: Bartholy Judit, Mészáros Róbert, Geresdi István, Matyasovszky István, Pongrácz Rita, Weidinger Tamás, Budapest, 2013.
- Felhők osztályozása, alaptípusai, Bartholy Judit, ELTE,
- Klimatológiai fogalomtár
További információk
[szerkesztés]- Országos Meteorológiai Szolgálat – Felhőosztályozás, OMSZ, 2012. november 22.
- Felhőatlasz – Felelős szerkesztő, összeállító: Valnerovicz Rajmund (Kuzmi)
- Időkép Felhőatlasz
- Légköroptikai jelenségek – Világító felhők Archiválva 2019. augusztus 23-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Tizenkét új felhőfajtát vettek fel a nemzetközi felhőatlaszba