Feketekopoltyú-betegség
A feketekopoltyú-betegség, más néven feketefolt-betegség az Atlanti- és a Csendes-óceánban számos tengeri élőlényt, például kagylókat és rákokat érintő betegség. Nevét a rá jellemző láthatóan megfeketedett kopoltyúkról kapta, ezt feltehetően a Fusarium solani gomba vagy hasonló csillós okoz. Az érintett halak emberi fogyasztásra alkalmasak.[1]
Számos akvakultúra-közösség és halászati szervezet 1996 óta tartó állandó jelentős csökkenést figyelt meg az egészséges halak mennyiségében,[1] ez az élelmiszeriparban jelenlévő egészségesrák- és -halhiányhoz hozzájárul.[2] Az ezt okozó gomba eredete ismeretlen[3] és nem valószínű megszűnte. Ok-okozati kapcsolat ismert a betegség és környezeti tényezők, például a szennyvíz-kontamináció,[3] óceánszennyezés és a klímaváltozás közt.[4]
A betegség prevalenciáját meghatározó tanulmányokat általában egészséges és fertőzött rákok módszeres gyűjtésével végzik a partvonalak mentén. A kutatásban használt két leggyakoribb rákfaj a Litopenaeus setiferus és a Farfantepenaeus aztecus.
Jellemzők[szerkesztés]
A feketekopoltyú-betegség szabad szemmel látható. Az érintett kopoltyúkon világosbarna-fekete foltok vagy az egyik vagy mindkét oldalon lévő nagy fekete foltok lehetnek.[3] Az elszíneződés a test többi részétől eltérhet. E tünetek eltérnek a kopoltyúelzáródástól vagy az uszonyrothadástól.[3]
A normál színű rák nem feltétlenül egészséges. Tudósok megfigyelték a csillóst az elszíneződést el nem ért rákokban. Elektronmikroszkóp alatt látva a kerek csillósok a nodulusokhoz kapcsolódnak, cisztás beágyazódást okozva a szövetben.[3] Előfordulhat, hogy a csillós a szöveten áthatol és invazívan él.[3]
A gomba feltehetően fertőző. Befogás után egy fertőzött fej egy teljesen egészséges állat mellett utóbbit fertőzheti.[5]
Okok[szerkesztés]
Számos potenciális patogén okozhat feketekopoltyú-betegséget, például baktériumok, vírusok, gombák, csillósok.[6] Az abiotikus stressz (például sérülés vagy idegen test) aktiválhatja a rák immunrendszerét, melanintermelést és a fekete kopoltyú tüneteit okozva.[6]
A Perzsa-öbölben,[7] Kínában[8] és Indiában végzett kutatások alapján a Fusarium solani vagy egy vele rokon gomba okozza a feketekopoltyú-betegséget.
2010 óta folyó,[9] a Georgiai Egyetem által támogatott kutatások kimutatták, hogy egy invazív csillós, talán a Hyalophysa chattoni, a kopoltyúnodulusokhoz csatlakozik. A feltételezett csillós a tengeri élőlényben lévő fenolok oxigénezésének aktiválása során terjed. E folyamat melanint hoz létre, ami a fekete szöveteket okozza. Ezenkívül a csillós gátolja a szükséges légzési folyamatokat és a vér vagy hemolimfa keringését az ionszabályzásban.[2] A beteg kopoltyúk az egész immunrendszert gátolják, korai természetes halált vagy a ragadozók elkerülésére való képtelenséget okozva.[5]
A Zoothamnium gyakran evezőlábú rákok parazitája, emellett azok reprodukciós képességeit csökkenti.[10] Hisztológiai károsodást bár nem okoz,[11] a túl sok kolónia a gazdaszervezet halálát okozhatja.[12]
Az ipari hulladékokból, az olajszennyezésből és az általános vízszennyezésből származó fémkontamináció hozzájárul a rákokban látott feketekopoltyúbetegség-járványhoz.[3] A közvetlen korrelációt nem igazolták.
A hőmérsékletet és a sótartalmat befolyásoló környezeti és klímaváltozások a paraziták, például a csillósok családjainak igazolt forrásai. Irányított környezetben megakadályozható a feketekopoltyú-betegség. Ehhez a víz sótartalmának 1-2%-nak kell lennie, továbbá a víz szűrendő.[13] Tudósok vizsgáltak óceáni élőlényeket a csendes-óceáni tízéves oszcilláció és az El Niño összefüggéseiben, és kimutatták, hogy a feketekopoltyú-betegség ismétlődő előfordulását nagy időjárási események okozzák.[2]
Érintett régiók[szerkesztés]
A feketekopoltyú-betegség előfordul halakban és rákokban 4 kontinens lakott partvidékei mentén. Mindegyik régió tudósai végeztek hisztológiai tanulmányokat kontroll- és fertőzött csoportokkal. Az eredemények a feketekopoltyú-betegség jelenlétét mutatják az összes víztestben.
Ázsia[szerkesztés]
- Kína: 2020-ban a magas rákhalálarány elleni védekezés végett a kínai rákfarmok a fertőzött példányok genetikai tesztjét végezték, végül a Fusarium solani lett az ok. A kísérleti eredmények a beteg rákokban 88,66%-os halálozási arányt mutattak ki.[8]
- Japán
- Fülöp-szigetek
- India: Több mint 500, India délnyugati partvidékéről gyűjtött élesztőminta alapján legalább 1 gombáról derült ki, hogy halálos a rákokra.[8]
Észak-Amerika[szerkesztés]
- Chesapeake-öböl
- Észak-Karolina
- Dél-Karolina
- Georgia: A georgiai Természeti Erőforrások Minisztériuma tudományos célú rákgyűjtést végez 1976 óta, és a 2000-es évek elején kimutatta a feketekopoltyú-betegség jelenlétét.[3]
- Mexikói-öböl
Ausztrália[szerkesztés]
- Fekete kopoltyús rákokat észleltek kutatók, itt az Apostomatida családba tartozó csillós volt az ok.
További befolyás[szerkesztés]
A tengeriétel-ipar Karolinából eltűnt, Georgiában a rákmennyiség 1996-tól csökkent, 2014-re az ebből származó bevétel felére, 5,5 millió dollárra csökkent.[9]
A Georgiai Egyetem kutatása a délkeleti parti feketekopoltyúbetegség-esetek okára a Hyalophysa chattoni csillósfaj 1634 bp-os 18S-rRNS-génjének első szekvenálásához vezetett. E szekvencia a Nemzeti Biotechnológiai Információs Központ GenBank adatbázisában szerepel.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Landers, Mary: Black gill disease shows up early in Georgia shrimp (amerikai angol nyelven). The Florida Times-Union , 2016. június 27.
- ↑ a b c Kendrick, Michael R. (2021. május 1.). „Climate Indices Predict Black Gill Prevalence in White Shrimp Penaeus setiferus (Linnaeus, 1767) in South Carolina and Georgia, USA”. Journal of Shellfish Research 40 (1), 145–151. o. DOI:10.2983/035.040.0114. ISSN 0730-8000.
- ↑ a b c d e f g h i Frischer, Marc E. (2017. augusztus 1.). „Causes, Diagnostics, and Distribution of an Ongoing Penaeid Shrimp Black Gill Epidemic in the U.S. South Atlantic Bight”. Journal of Shellfish Research 36 (2), 487–500. o. DOI:10.2983/035.036.0220. ISSN 0730-8000.
- ↑ Landers, Mary: Research connects black gill in shrimp to warming climate (amerikai angol nyelven). The Current , 2021. szeptember 14.
- ↑ a b Towers, Lucy: Black Gill Disease Blamed for Poor Shrimp Crop (angol nyelven). thefishsite.com , 2013. november 12.
- ↑ a b Frischer, Marc E. (2022. október 2.). „Black Gill in Marine Decapod Crustaceans: A Review” (angol nyelven). Reviews in Fisheries Science & Aquaculture 30 (4), 498–519. o. DOI:10.1080/23308249.2022.2047153. ISSN 2330-8249.
- ↑ Pazir MK, Pourmozaffar S, Giffard-Mena I, Shengjie R, Ahmadi A, Sharifpour I (2022. november 11.). „Black gill disease in Litopenaeus vannamei made by various agents”. Aquaculture and Fisheries, Kiadó: Elsevier. DOI:10.1016/j.aaf.2022.10.002. (Hozzáférés: 2024. április 11.)
- ↑ a b c (2021) „Identification of Fusarium solani as a causal agent of black spot disease (BSD) of Pacific white shrimp, Litopenaeus vannamei”. Aquaculture 548, 737602. o. DOI:10.1016/j.aquaculture.2021.737602.
- ↑ a b Marine Extension and Georgia Sea Grant, University of Georgia: Black Gill (amerikai angol nyelven). UGA Marine Extension and Georgia Sea Grant . (Hozzáférés: 2022. október 5.)
- ↑ López-Téllez, NA (2009. február 18.). „Seasonal variation of ectosymbiotic ciliates on farmed and wild shrimps from coastal Yucatan, Mexico”. Aquaculture 287, 271–277. o. DOI:10.1016/j.aquaculture.2008.11.003.
- ↑ Johnson, S.K. (2009). „Ectocommensals and parasites of shrimp from Texas Rearing Ponds”. Proceedings of the Annual Meeting - World Mariculture Society 5, 251. o. DOI:10.1111/j.1749-7345.1974.tb00194.x.
- ↑ Disease Management. Centre for e-Learning. Kerala Agricultural University. (Hozzáférés: 2018. április 18.)
- ↑ Manuel on Pond Culture of Penaeid Shrimp. FAO Corporate Document Repository . Association of Southeast Asian Nations, 1978 (Hozzáférés: 2016. április 28.)
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Black gill disease című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
