Fazék Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fazék Gyula
Született1883. augusztus 2.
Felpéc
Elhunyt1964. május 8. (80 évesen)
Budapest
Foglalkozásabányamérnök
bányászttörténész
IskoláiSelmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskola
SablonWikidataSegítség

Fazék Gyula (Felpéc, 1883. augusztus 2.Budapest, 1964. május 8.) magyar bányamérnök, bányászattörténész.

Életpályája[szerkesztés]

Oklevelét 1907-ben szerezte a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskolán, utána ugyanitt tanársegéd volt. Böckh Hugó geológus professzor mellett részt vett az erdélyi földgázkutatásokban, 1908-ban pedig a nagybányai járásban levő, aranyércben gazdag Iloba községbeli kutatásokat vezette.[1] A kedvező eredmények hatására 1911-ben egy új ércelőkészítő üzemet építettek Fazék Gyula vezetésével.[2]

1912-től a Magyarhoni Ércbánya Rt. műszaki vezetője volt Nagybányán. Az ércelőkészítésben több, külföldön is elismert új eljárást vezetett be. 1933-tól a Ganz-gyár, majd a Magyar Nemzeti Bank műszaki tanácsadója volt. A Nemzeti Bank 1941-ben külön osztályt állított fel az erdélyi aranybányászat megszervezésére, és ennek élére Fazék Gyulát nevezték ki.[3] Majd a a Nemzeti Bank nagvbányai fiókjának igazgatója is volt.[4] 1940-ben az Erdélyrészi Gyáriparosok Szövetsége bányaipari szakosztályának elnökévé választották.[5]

Megírta Nagybánya bányászatának történetét és Magyarország teljes fémbányászatának monográfiáját, ezek kéziratban vannak.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Új aranybánya, Szászváros, 1908. november 8. Online hozzáférés
  2. Réthy Károly: Az Iloba-völgyi ércbányászat és -feldolgozás, Bányászati és Kohászati Lapok, 2019/4., 47–49. o. Online hozzáférés
  3. Külön osztályt állít fel a Nemzeti Bank az erdélyi aranybányászat megszervezésére, Keleti Újság, 1941. január 31. Online hozzáférés
  4. Szobrot emel Nagybánya közönsége a Kormányzó Úr ősének, Ellenzék, 1943. január 13. Online hozzáférés
  5. Ónálló szervezetként folytatja működését az Erdélyrészi Gyáriparosok Szövetsége, Keleti Újság, 1940. szeptember 12. Online hozzáférés

Források[szerkesztés]