Farukszijár mogul sah
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
 |
Ennek a lapnak a címében vagy szövegében az arab nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket. |
| Farukszijár | |
| Abu'l Muzafár Muin ud-din Mohamed Sáh Farukszijár Alim Akbár Szani Vala San Padisah-i-bahr-u-bar | |
 | |
| 9. mogul sah | |
| Mogul sah | |
| Uralkodási ideje | |
| 1713. január 11. – 1719. február 28. | |
| Koronázása | Agra 1713. január 11. |
| Elődje | Dzsahandár |
| Utódja | Rafi al-Daradzsat |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Timurid |
| Született | 1685. augusztus 20. Aurangábád, Mogul birodalom |
| Elhunyt | 1719. április 29. (33 évesen) Delhi |
| Nyughelye | Humájun császár síremléke |
| Édesapja | Azim-us-San |
| Édesanyja | Szahiba Nizvan |
| Házastársa | Navab Fakr-un-Nisza Begam Szahiba |
| Házastársa | Indira Kanvar |
| Gyermekei | Malika-uz-Zamani Padisah Begam, Mogul hercegnő |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Farukszijár témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Abu ' l Muzafar Muin ud-din Mohamed Sah Faruk-szijár Alim Akbár Szani Vala San Padisah-i-bahr-u-bar [Shahid-i-Mazlam] (avagy Farukszijár, 1685. augusztus 20. – 1719. április 19.) mogul sah volt 1713 és 1719 között, miután megölte Dzsahandár sahot.[1] Jóképű ember volt, de könnyen befolyásolható tanácsadói által, mert hiányzott belőle a képesség, a jellem és a tudás, hogy egyedül legyen képes uralkodni. I. Bahádur mogul sah második fiának, Azim-us sannak és Szaiba Nizvának fia volt.
Uralma a Szajjid fivérek árnyékában folyt, akik a valós hatalmat képviselték a birodalomban. Folyamatos cselszövései végül arra késztették a Szajjid fivéreket, hogy hivatalosan is trónfosszák.
Családi háttere[szerkesztés]
1685-ben született Aurangabadban, dédapja Aurangzeb uralkodása idején, Azim-us San fiaként. Aurangzeb dédunokája és I. Bahádur sah unokája volt. Miután Aurangzeb meghalt nagyapjával élt és nagybátyjaival. Farukszijár első felesége Navab Fakr-un-Nisza Begam Szahiba volt, aki Mir Mohamed Taki Husszeini, egy kasmíri nemes, lánya volt.
1715 szeptemberében Farukszijár elvette Indira Kanvart, a Dzsódpuri Adzsit Szing maharadzsa lányát.
Uralkodása[szerkesztés]
Dzsahandár sah vereséget szenvedett a második szamugari csatában, Agra közelében 1713. január 10-én. Ezt követően a Szajjid fivérek Farukszijárt segítették, hogy megszerezze a trónt. 1713. január 11-én lépett trónra, 27 évesen. Farukszijár a hivatalban lévő mogul nagyvezírt, Zulfikár Kán Nuszrat Dzsangot, Dzsahandár sahot, a feleségét Lal Kunvart, és több nemest kivégeztetett. 1713-ban igazságtalanul kivégeztette a mogul koszorús költőt, Dzsafar Zattallit, amiért olyan verseket írt, melyek átvitt értelemben kifogásolhatták a politikai rendszert.
Farukszijár uralkodását a Szajjid fivérek, különösen Szajjid Hasszán Ali kán Barha, felemelkedése fémjelezte, akit a Mogul Birodalom nagyvezírének választottak. Őt érte az a vád, hogy kisajátította az államhatalmat, és a sahot egy bábfigurává alacsonyította. De Farukszijár is nagyon manipulálta az embereket. Uralkodásának legfőbb célja az volt, hogy megvesztegesse a mogul katonákat, hogy buktassák meg a Szajjid fivéreket. A bátor Panni Daud kán és I. Aszaf Dzsah is azok közé tartoztak, akik áldozatul estek ezeknek az intrikáknak, mert nem voltak hajlandók beavatkozni a belső viszályokba, így kegyvesztetté váltak.
A mogul uralkodó 1713-ban, Mubariz kánt, nevezte ki a Dekkán kormányzójának (szubedár), aki sikeresen visszaállította a rendet és törvényt a régióban.
1714-ben Ibrahim kán, Goragat és Daka mogul faudzsdarja (helyőrség parancsnok) ismételten vereséget mért Jandzsa Narajanra, a bhutáni uralkodó, Druk Rabgye, szövetségesére, és megszilárdította a mogul birodalom hatalmát a térségben, Kacs Bihárban és különösen Kardzsihatban, Kakinában és Fatehpur Csaklában.
A Szikh lázadás leverése[szerkesztés]
A szikh vezető, Banda Bahádur, vereséget mért szinte az összes mogul uralkodóra Pandzsábban és nagy területeket ragadott el a moguloktól. Banda Bahádur megölte Vazír kánt (Szirhind) is. A mogulok végső konfrontációja a rettenthetetlen szikh vezetővel, Bandával 1715-ben volt. A mogul parancsnok Abdusz Szamad kán, volt fiával Zakarija Bahádur kánnal. Oldalukon harcolt Szirhind új helyőrségparancsnoka, Zainud din Ahmed kán 7 000 katonával és Kamaruddin kán 20 000 katonával, és körülfogták és ostromolták Gurdaszpurt. Annak ellenére, hogy Banda és követői vadul védekeztek, menekülési kísérleteik kudarca fulladtak és 8 hónapos ostrom után megadták magukat 1715. december 17-én. Bandát és követőit Delhibe hurcolták és kegyetlenül megkínozták és kivégezték őket családjukkal együtt 1716-ban Farukszijár parancsára.[2]
Bengál és Szindh[szerkesztés]
1716-ban Mursid Kuli kán, egy befolyásos mogul katona Aurangzeb idejéből felemelkedett és Bengál első navabja lett. Modern adórendszert és közigazgatási rendszert vezetett be, ami talán a legjobb volt a birodalomban és ez 10 millió dammal járult hozzá évente a mogul udvar költségvetéséhez.
1718-ban a tehetséges Núr Mohamed Kalhoró lett Szindh szubedárja és megkapta a Kuda-Jar kán, császári címet Farukszijártól.
Külföldi kapcsolatok[szerkesztés]
Közismert, hogy Farukszijár levelet küldött az oszmán uralkodónak, amit III. Ahmed szultán, nagyvezíre vett át. A levélben festőien leírta a mogul parancsnok, Szajjid Hasszán Ali Barha kán igyekezetét a rádzsputok elleni harcban és a maratha lázadókkal szemben.[3]
Kereskedelmi koncessziók[szerkesztés]
1717-ben, Farukszijár idején, kapta meg az adómentes kereskedelmi jogokat a Brit Kelet-indiai Társaság Bengálban mindössze 3 000 rúpiáért évente. Azt állítják, hogy mindezt annak köszönhették, hogy a társaság sebésze, William Hamilton meggyógyította az uralkodót.[4] Egy másik történet szerint egy hárem béli eunuch megvesztegetésével és a Szurat elleni brit támadás veszélyével érvelve érték el a célt.[5] Ennek a rendeletnek, amit a társaság úgy dédelgetett, mint egy aranybullát, nem volt sok gyakorlati haszna. Bár a társaság az adómentességre hivatkozott, a bengáli mogul kormányzók Mursid Kuli kántól kezdve, nem vették azt figyelembe és folytatták az adóbeszedést.
Farukszijár elleni puccs[szerkesztés]
1718-ban, Farukszijár 70 000 sereget hívott össze Delhibe és meghívta I. Aszaf Dzsahot Murádábádból és Szarbuland kánt Bihárból is, de azok visszautasították a harcot a Szajjid fivérek ellen.
A puccstól félve Szajjid Hasszán Ali Barha kán kétségbeesetten visszahívta testvérét, Szajjid Husszein Ali Barha kánt a Dekkáni hadjáratról a marathák ellen. Szajjid Husszein Ali Barha kán 25 000 harcra kész mogul katonával érkezett és hozott 10 000 maratha harcost is erősítésként.
A tárgyalások alatt Farukszijár és a Szajjid fivérek megegyeztek és elengedték egymás politikai foglyait. Átcsoportosították seregeiket, hogy megvédjék a Mogul birodalmat 1719 februárjában. Ám Farukszijár kérései visszautasításra találtak, és egy éjszakai csata során Szajjid Hasszán Ali Barha kán megfosztotta őt trónjától.
Halála[szerkesztés]
Farukszijár szégyenletes és véres véget ért. Folyamatos ármánykodásai oda vezettek, hogy végül a Szajjid fivérek hivatalosan is megfosztották trónjától. Bebörtönözték, éheztették, majd 1719. február 28-án a Szajjid fivérek parancsára tűvel kiszúrták a szemét. Farukszijárt megfojtották 1719. április 27-ről 28-ra virradó éjszaka. Miután bevégeztetett, a Szajjid fivérek unokatestvérét ültették a trónra, Rafi al-Daradzsatot.
Hagyatéka[szerkesztés]
Faruknagar várost, a Gurgaon körzetben, 32 km-re délre Delhitől, az ő tiszteletére nevezték át uralkodása idején. Itt építtetett egy tükörpalotát (Sís Mahál), és egy főmecsetet (Dzsama Maszdzsid).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Sen, Sailendra (2013). A Textbook of Medieval Indian History. Primus Books. p. 193. ISBN 978-9-38060-734-4.
- ↑ Frances Pritchett. "XIX. A Century of Political Decline: 1707–1803". Columbia.edu. Retrieved 29 April 2012
- ↑ Mughal-Ottoman relations: a study of political & diplomatic relations ... – Naimur Rahman Farooqi. Books.google.com. Retrieved 29 April 2012.
- ↑ A Guide Book.Calcutta, Agra, Delhi, Karachi and Bomabay. The American Redcross of the China-Burma-India Command.
- ↑ The History of British India By James Mill and Horace Hayman Wilson
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Farrukhsiyar című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
| Előző uralkodó: Dzsahandár |
|
Következő uralkodó: Rafi al-Daradzsat |
