Füzesséry István
| Füzesséry István | |
| Született | 1894. augusztus 19. Garbócbogdány |
| Elhunyt | 1949. december 19. (55 évesen) Albertfalva |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (1945. április 2. – 1945. november 3.) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Füzesséry István (Garbócbogdány,[1] 1894. augusztus 19. – Albertfalva, 1949. december 19.) katonai felderítő, fényképész, országgyűlési képviselő.
Életpályája[szerkesztés]
Régi nemesi család sarja, családfájukat az 1300-as évek végéig vezetik vissza. A fővárosban, a Baross utcai bencés gimnáziumban érettségizett.[2] Az 1910-es évek elején kispap növendék volt Rómában, majd amikor kitört az első világháború, hazajött harcolni. Két évig szolgált az orosz fronton tüzérségi megfigyelőtisztként. 1915-ben Oroszországban a megfigyelőállásban fejlövést kapott, de felépült, és jelentkezett Wiener Neustadtban repülőtiszti kiképzésre. 1916 és 1918 között légifénykép felderítőként hajmeresztő berepüléseket hajtott végre az ellenséges vonalak mögé. Üveglemezre fényképezett, először a repülőgép oldalára volt felfüggesztve a nagyméretű fényképezőgép, később a repülőgép padlózatában megfelelő aknát alakítottak ki neki. Bátorságának és szakértelmének köszönhetően olyan eredményeket ért el, amellyel elnyerte társai és felettesei elismerését. A légi fényképezés területén nyújtott rendkívüli műszaki és művészi teljesítménye nagy elismerést váltott ki. Két év alatt kilencszer lőtték le a gépét, és volt, amikor a két front között kellett végrehajtani a kényszerleszállást. Az éjszaka leple alatt kellett elvontatni a repülőgépet a saját vonalak mögé. Az egyik alkalommal a monori repülőtéren egy pilótája meghalt, mert leszállás közben orra állt a repülőgépük, és kivágódott az üléséből.
A háború után, 1920-ban vitézi címet kapott és hősiességéért tizennégy hold földbirtokra elővételi jogot kapott Tököl község Herminamajor felőli külterületén (ma Halásztelek, Pest megyében). Ez nem ajándék volt, csak kedvezményes árú terület, a harmincas évek végére ki is fizette részletekben. Hatalmas gazdaságot hozott itt létre, élete hátralevő részében ezzel foglalkozott.[3]
1944-ben mint gyapjúügynök a Pannónia Gyapjúgyár katonai parancsnoka lett; lengyel és zsidó menekülteket rejtegetett. 1945-ben csatlakozott a Polgári Demokrata Párt budapesti szervezetéhez. 1945. április 2-án Budapest képviseletében választották be az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. 1945. szeptember 26-ától a PDP kereskedői csoportja elnökségi tagja lett. A Magyar Kereskedők Országos Központi Szövetségének társelnöke volt. 1946-ban a politikai rendőrség őrizetbe vette, de három hónap múlva váltságdíj fejében szabadon engedték. Albertfalván halt meg 1949. december 19-én.[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A forrásban Gargócbogdány szerepel, de itt Garbócbogdány szlovák neve van feltüntetve.
- ↑ a b Archivált másolat. [2016. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 25.)
- ↑ Bakó Gábor (2012): Halásztelek Helytörténet, földtan, élővilág, táj-felszín alapú változások 23-25 p. 2010, - ISBN 978-963-08-3936-5