Jeziditák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Ezidek szócikkből átirányítva)

A jeziditák (jezídik, jazidik, kurdul ئێزیدی Êzîdî, más nyelveken jezidek vagy yezidek) egy, az iraki Szindzsár hegység körül élő, kurd nemzetiségű vallási kisebbség. Két iraki falu kivételével az északi kurd nyelvjárást, a kurmadzsit beszélik. A jezidizmus az ősi közel-, illetve közép-keleti vallások számos elemét ötvöző, monoteista vallás, aminek alapelemei mintegy négyezer éve alakulhattak ki.

Hitviláguk[szerkesztés]

Hitükre nagyon erősen hatott a korai iszlám egyik misztikus szektája, a szúfizmus. Legközelebbi rokon vallásainak a síita iszlám alapelveit elfogadó alevizmust és jarszanizmust tekintik, de éppen e rokonság miatt leginkább az agresszív muszlim felekezetek üldözik őket — a jezidi történelem az Iszlám Állam 2015-ös vérengzését is beszámítva 73 nagy pogromhullámot tart számon.

Eredetmítoszuk teljesen egyedi: hitük szerint a Jaszdannak nevezett Isten először Melek Tauszt, a Pávaangyalt teremtette meg saját fényéből, saját képére, méghozzá úgy, hogy senki előtt ne hajtson fejet. Ezután teremtett további hat arkangyalt, akik Tausz beosztottjai lettek, majd immár nem fényből, hanem porból az első embereket: Ádámot és Évát. Ezután megparancsolta Melek Tausznak, hogy hajtson fejet az ember előtt, de az arkangyal megtagadta a parancsot. Isten ezért nem hogy nem büntette meg, de őt nevezte ki földi helytartójává. Éppen ezért jazidik ezért nem a mindent megbocsátó Istenhez imádkoznak, hanem Melek Tauszhoz, akinek az emberhez hasonlóan választania kell a jó és a rossz között. A Pávaangyalt a muzulmánok Luciferrel azonosítják, emiatt sátánimádónak tartják és üldözik a jazidiket. Más álláspontok szerint üldöztetésük oka a közösség nevének félreértése, ezt ugyanis a szunnita szélsőségesek a 7. században élt I. Jazíd ibn Muávija kalifa nevéből vezetik le, márpedig őt kicsapongó, iszákos életmódja miatt elítéli az utókor. Igazából a jazidi név egy perzsa szóból ered, és egyszerűen annyit tesz, hogy „Isten követői”.

A jezidiség nem missziós vallás, hívei születésükkel válnak a közösség tagjaivá. Vallásos szokásaikat féltékenyen titkolják az idegenek előtt, hitükre betérni nem lehet. Ha egy jezidi más vallású házastársat választ, ezzel elveszíti vallását, és egyúttal számíthat a közösség megtorlására — így például 2015 áprilisában Basikában jazidi férfiak halálra köveztek egy 17 éves lányt, mert egy muzulmán fiút szeretett. Vallásuk gyakorlása közben más hitűek egyáltalán nem is láthatják őket. Emiatt a hívek számát is csak becslik a szakértők — tág intervallumban, hetvenezer és 1,2 millió közé. Be- és elzárkózásuk oka, hogy hitük szerint míg a többi ember ami Ádámtól és Évától ered, ők maguk csupán Ádám leszármazottai. Ádám és Éva ugyanis összevitatkozott azon, hogy melyiküké a főszerep a gyermeknemzésben. Ezt eldöntendő egy-egy edénybe helyezték magjukat. Éva edényéből kukacok, bogarak és egyéb gusztustalan lények másztak ki, Ádáméból viszont egy csodaszép fiúgyermek, aki ezért az Edény Fia nevet kapta. Edényfi egy hurit vett nőül, és vele nemzette a jazidikat.

Szokások és tilalmak[szerkesztés]

A Bibliát és a Koránt is követik. Vallási hagyományaik nagy részét nem írták le, hanem szájhagyományként adják tovább.

Hisznek az újjászületésben — ezért nem ehetnek salátát, annak neve ugyanis kurdul koasz, ez pedig nagyon hasonlít a lélekvándorlást jelentő koaszasza szóra. Mivel a lélek mindannyiszor újjászületik, a jazidi hitben nincs pokol. A közösségből kizárt egykori jazidik lelke azonban nem fejlődhet tovább, soha nem tisztulhat meg.

Gyermekeiket szentelt vízzel keresztelik meg, az esküvőkön a pap kenyeret tör. A menyasszony vörösbe öltözik, és keresztény templomokba látogat. Rendszeresen állatot áldoznak, a fiúkat körülmetélik.

Szentélyek[szerkesztés]

Fő szentélyük Lálesben, (Moszultól É-ra) áll, és oda más vallású nem léphet be. E templomban áll vallásuk legszentebb jelvénye, Melek Tausz, a Pávaangyal szobra. Legnagyobb szentjük Adi ibn Muszáfir sejk (Sejkh 'Adi), akinek ugyancsak Lálesben álló síremlékéhez évente ünnepélyesen elzarándokolnak, és rituálisan megmártóznak a folyóban.

Források[szerkesztés]