Etter Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
dr. Etter Jenő
Emléktábla az Etter-házon, a Pázmány Péter utcában
Emléktábla az Etter-házon, a Pázmány Péter utcában
Esztergom polgármestere
Hivatali idő
1941 1944
Helyettes dr. Brenner Antal[1]
Előd Glatz Gyula
Utód dr. Sudár József

Született 1897. július 30.
Esztergom
Elhunyt1973. szeptember 16. (76 évesen)

Foglalkozás

Dr. Etter Jenő (Esztergom, 1897. július 30.1973. szeptember 16.)[2] jogász, mezőgazdász, Esztergom polgármestere volt a második világháború alatt.

Életpályája[szerkesztés]

Édesapja, Etter Ödön (1870–1941), több más tisztség mellett a városi képviselőtestület tagja, a Széchenyi Kaszinó elnöke, az Esztergomi Takarékpénztár elnök-vezérigazgatója volt. Édesanyja Legény Irén (1877–1961) volt.[3]

Etter Jenő öt gyermek közül a legidősebb volt, 1897-ben Esztergomban született. 1915-ben a bencés gimnáziumban tett hadiérettségit. A tisztiiskola elvégzése után az orosz fronton teljesített szolgálatot. Lengyelországban megsebesült, életben maradását lengyel parasztoknak köszönhette. A Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián és a Kereskedelmi Akadémián diplomázott, a katonai szolgálat után doktorált a jogi egyetemen, ezután kinevezték Esztergom főügyészévé. 1933-ban jelent meg az „Esztergom a magyar fürdőkultúra szolgálatában” című műve, 1938-ban pedig „Az esztergomi Széchenyi Kaszinó száz esztendeje 1837-1937”.

Polgármesterként[szerkesztés]

Emléktábla a bazilikában a lengyel menekültek befogadásáról
Az Etter család sírja a Belvárosi temető 1. parcellájában

1941. január 20-án[4] lett a város polgármestere, miután öt induló jelölt közül megválasztják. Városfejlesztési elképzelései közül megvalósult a Levente Egylet csónakházának felépítése, illetve a tűzoltósági eszközök beszerzése.[5] Lengyelország német lerohanása után lépéseket tett a honvédelmi miniszternél, egykori bajtársánál, és az esztergomi tiszti üdülőt a menekült lengyel tisztek rendelkezésére bocsátotta. (A városban ma is jelen van a lengyel kisebbség.[6]) Segített abban, hogy közel 50 ezer lengyel állampolgár külföldre menekülhessen, a hazai menekülteknek is hatósági védelmet biztosított. Emellett kiállt a városi zsidóság védelmében is. Esztergomban még nem volt gettó és az élelmiszer-jegyek ugyanúgy jártak a zsidóságnak, mint a többi állampolgárnak. Etter nem vizsgáltatta felül a virilis listákat, az iparengedélyek felülvizsgálatát korlátozta, és tiltakozott a zsidókat sújtó intézkedések ellen. 1944-ben azonban alispáni utasítást kapott 69 zsidó család, (398 esztergomi és 138 környékbeli lakos) elkülönítésére. Ezt saját házuk kijelölésével oldotta meg a polgármester, de kerültek esztergomi zsidók a párkányi gettóba is. Az orvosi ellátó és elkülönítő helységek hiánya adott okot az időhúzásra és a menekülésre. Intézkedései miatt feljelentették a Belügyminisztériumnál és a Gestapónál. 1944 júliusában megfosztották polgármesteri hivatalától, áthelyezték Máramarosszigetre polgármesternek, azonban ő ezt visszautasította, és nyugdíjba vonult. Ezzel egy időben a városban megkezdődtek az első deportálások.

Polgármestersége után[szerkesztés]

A deportálástól úgy menekült meg, hogy barátai közbenjárásával azonnali katonai behívót kapott. 1945-ben tért haza orosz hadifogságból. Ekkor kérelmezte visszahelyezését, de ezt elutasították. Ezután ügyvédként praktizált, de az 50-es években az ügyvédi kamarából is kizárták. Portásként alkalmazta egy régi zsidó ismerőse, azonban ekkor is állandó rendőri megfigyelés alatt állt egészen 1957-ig. 1973-ban hunyt el.

Emlékezete[szerkesztés]

2005. október 26-án (az 1956-os forradalom esztergomi sortüzének évfordulóján) háromnyelvű emléktáblát avattak neki az egykori Etter-házban, a vízivárosi Pázmány Péter utcában.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Annales Strigonienses 2009: Az esztergomi zászlóvita 1940-1943
  2. Gyászjelentése (1973). (Hozzáférés: 2020. augusztus 6.)
  3. Szülei házasságkötési bejegyzése az esztergomi polgári házassági akv. 12/1895. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. augusztus 6.)
  4. Pifkó Péter: Esztergom helytörténeti kronológiája a kezdetektől 1950-ig
  5. Szent István városa, Esztergom története
  6. http://portal.ksh.hu/pls/portal/cp.hnt_telep?NN=25131

Források[szerkesztés]