Esslingeni Gépgyár
| Esslingeni Gépgyár | |
 | |
| Típus | üzleti vállalkozás |
| Alapítva | 1846 |
| Megszűnt | 1968 |
| Székhely | Esslingen járás |
| Alapító | Emil Kessler |
| Iparág |
|
| Forma | Aktiengesellschaft |
 Esslingeni Gépgyár
Pozíció Németország térképén
| |
 é. sz. 48° 45′ 05″, k. h. 9° 16′ 16″Koordináták: é. sz. 48° 45′ 05″, k. h. 9° 16′ 16″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Esslingeni Gépgyár témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az Esslingeni Gépgyár (németül: Maschinenfabrik Esslingen AG (ME), vagy Maschinenfabrik Eßlingen AG) mozdonyokat, motorkocsikat, villamosokat, repülőgép-szállítókat, siklókat, vasúti vagonokat, vasúttechnikai szerkezeteket (forgóváz), hidakat, acél magasépítészeti berendezéseket, szivattyúkat és kazánokat gyártó vállalat volt.
Története[szerkesztés]
A gépgyárat az 1813-ban született Emil Keßler mérnök alapította 1846. március 11-én Stuttgartban a Württembergi Királyság kezdeményezésére , mely a külföldtől független saját vasúti járműgyártás létrehozására irányult. Keßler megfelelő tapasztalatokat szerzett korábban Karlsruhéban a gépgyárban, ahol 1837-től társtulajdonos, majd 1842-től kizárólagos tulajdonos volt.
Az új üzem alapkőletétele 1846. május 4-én volt Esslingen am Neckarban. Egy évvel később 1847 októberében készült el az első mozdony a Württembergi Királyi Államvasutak (Königlich Württembergischen Staats-Eisenbahnen (K.W.St.E.)) részére. A gépgyár szorosan együttműködött a királyság államvasútjával, így szinte valamennyi új fejlesztése itt valósult meg.
Emil Keßler 1867-es halála után az azonos nevű fia, ifjabb Emil Keßler lett az üzem tulajdonosa. 1885-ig vezette a gyárat. Az ezredik mozdony 1870-ben készült el, amely az alapító nevének tiszteletére a KESSLER nevet kapta.
A cég jó hírnevet szerzett először otthon, majd külföldön is. Több más céget is fölvásárolt (Maschinenfabrik Gebr. Decker & Co. 1881, Maschinen- & Kesselfabrik G. Kuhn 1902), 1887-ben a Costruzioni Meccaniche Saronno (Olaszország) majd 1913-ban új üzemet épített Mettingenben a siker biztosítása érdekében.
Egy kitérőként 1851 és 1858 között ismét beszálltak a hajóépítésbe Ulmban és Friedrichshafenben, hogy az 1848 utáni gazdasági válságot legyőzzék. Ennek a tevékenységnek ötven dunai hajó, két Necka-gőzös, két Boden-tavi gőzös, (a Wilhelm és az Olga) és két Boden-tavi uszály volt az eredménye. Állandó volt a részvétel az acél- és hídépítésben mely a cég működése alatt végig megmaradt.
1907-től ismét egy Keßler állt a Gépgyár élére, Emil Keßlers fiatalabb fia Ludwig Keßler. Még a villamos mozdony gyártásba is beszálltak, 1912-ben szerződést kötöttek a Wendelsteinbahnnal. 1920 után indult egy program akkumulátoros bánya- és ipari mozdonyok gyártására. Ezen kívül építettek belsőégéses motoros járműveket, Köf kismozdonyokat éppúgy, mint esslingeni motorkocsikat. Szintén Esslingenben készült a stuttgarti városképhez tartozó GT4 villamoskocsi, melyből 1956–1965 között több, mint 250 db készült s melyek még 2007 végén is használatban voltak. A stuttgarti sikló járműveit szintén az ME készítette.
A XX. század ’60-as éveikig összesen több ezer gőz- és dízelmozdonyt szállítottak világszerte, köztük több különleges kivitelűt. A fogaskerekű mozdonyok különféle változatainak gyártásával is hírnevet szerzett a gyár magának. Riggenbach, Abt és Strub rendszerű fogaskerekű mozdonyokat készítettek. Az utolsó gőzmozdony 1966 október 21-én készült el az üzemben, mely egy Indonéziának gyártott fogaskerekű mozdony volt.
Végül a cég a Gutehoffnungshütte leányvállalata lett. 1965-ben a Daimler-Benz AG 71% tulajdonrészt szerzett benne, hogy saját termékei gyártáshoz használja.[1] Az ipari teherautók gyártását 1958-ban a Still GmbH-nak eladták. A vasúti járműgyártást ezért megszüntették.[2] A Maschinenfabrik Esslingen AG ma egy ingatlan-és lízing társaság mint a Daimler ingatlan alapkezelő társaság leányvállalata Schönefeld székhellyel.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Die Maschinenfabrik Esslingen und ihre historische Entwicklung. [2012. január 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 26.)
- ↑ Chronik der Still GmbH. [2011. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 13.)
- ↑ Amtsgericht Potsdam Aktenzeichen: HRA 3819 P
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Maschinenfabrik Esslingen című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. - Az eredeti szócikk forrásai szintén itt találhatóak.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Az Esslingeni Gépgyár logója
- Maschinenfabrik Esslingen
- Zeittafel zur ME in den Ausgaben 2001 und 2002 des Härtsfeldbahn-Anzeigers
- Förderverein ME
Irodalom[szerkesztés]
- Max Mayer: Lokomotiven, Wagen und Bergbahnen – Geschichtliche Entwicklung in der Maschinenfabrik Eßlingen seit dem Jahre 1846. VDI-Verlag, Berlin 1924.
- Catalogue of the Exhibition Emil Kessler 1813–1867. Exhibition in the Baden State Library, Karlsruhe from 4 November to 2 December 1967, Deutsche Gesellschaft für Eisenbahngeschichte, 1967.
- Wolfgang Messerschmidt: Lokomotiven der Maschinenfabrik Esslingen 1841 bis 1966. Steiger-Verlag, Moers 1984.
- Wolfgang Messerschmidt: Von Lok zu Lok. Esslingen und der Lokomotivbau für die Bahnen der Welt. Franckh´sche Verlagshandlung, Stuttgart 1969.
- Werner Willhaus: Maschinenfabrik Esslingen., Eisenbahn-Kurier Verlag, Freiburg 1999.
- Ludwig Keßler: Aus den Anfängen der Maschinenfabrik Eßlingen. Emil Keßler – sein Leben, sein Werk. Erinnerungsschrift zur 125. Wiederkehr des Geburtstags von Emil Keßler, 1938.
