Emilio Salgari

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Emilio Salgari
Emilio Salgari ritratto.jpg
Élete
Születési név Emilio Carlo Giuseppe Maria Salgari
Született 1862. augusztus 21.
Verona
Elhunyt 1911. április 25. (48 évesen)
Torino
Sírhely Cimitero Monumentale
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) kalandregény
A Wikimédia Commons tartalmaz Emilio Salgari témájú médiaállományokat.

Emilio Salgari (Verona, 1862. augusztus 21.Torino, 1911. április 25.) népszerű olasz kalandregényíró, többek között a Sandokan és a fekete kalóz regénysorozatok szerzője. Bár leginkább a kalandregényeiről ismert, de emellett az olasz fantasztikus irodalom úttörőjének is tartják.

Élete[szerkesztés]

Emilio Salgari 1862. augusztus 21-én született Veronában egy kiskereskedő család gyermekeként. Édesapja veronai, édesanyja pedig velencei származású volt. 1878-ban a velencei P. Sarpi Királyi Hajózási Technikum hallgatója lett, de nem sikerült a tengerészkapitányi végzettséget megszereznie. Ennek ellenére egész életében büszkén viselte ezt a meg nem szerzett címet. Az egyetlen jelentős tapasztalatát az Adriai-tenger partjai mentén szerezte, amikor 3 hónapot töltött az „Italia Una” fedélzetén. Ennélfogva nem volt személyes tapasztalata azokról a távoli országokról, amelyekről annyi részletes leírást adott a könyveiben.[1]

Az első művét, amelyet sikerült publikálnia, a „Pápuaföld vademberei” címen jelentette meg. Ezt a történetet 20 éves korában írta és 4 részben közölte le egy milánói hetilap. 1883-tól jelentős sikert ért el a „Maláji tigris” című regényével, amelyet ugyancsak részletekben publikált. A kiadó ebben az esetben a veronai „La nuova Arena” volt. A sikerek ellenére Salgari nem könyvelt el jelentős bevételt. 1884-ben a „Mahdi kedvence” következett ugyancsak folytatásokban, amelyet 7 évvel azelőtt, 1877-ben írt.[1]

1889-ben édesapja öngyilkosságot követett el. 3 évvel később összeházasodott Ida Peruzzi színésznővel, akivel Torinóba költözött. Ezt követően Salgari szerződést kötött Speirani szerkesztővel, amely egy termékeny korszakot eredményezett. 1892 és 1898 között megközelítőleg 30 művet publikált. 1898-ban Antonio Donath szerkesztő megrendelésére kezdett írni, először Genovában, majd Torinóban. 1906-ban pedig a Bemporad kiadónak dolgozott.[1]

Salgari munkásságát tekintve nemcsak a minőség, hanem a mennyiség is megemlíthető. Összesen több mint nyolcvan művet írt, de ha a rövid elbeszéléseket is számoljuk, akkor ezek száma meghaladja a kétszázat. A történetek többnyire kalandregény-sorozatok részét képezték. A legjelentősebb és legnépszerűbb hősei Sandokan, Yanez De Gomera és a fekete kalóz voltak. Népszerűségét az is jelezte, hogy számos neki tulajdonított hamisítványt adtak ki, amelyek száma a százat is meghaladta. Ezek közül némelyiket Salgari saját gyermekei terjesztették.[1]

Bár számos regénye jelentős sikert ért el, de utólag kijelenthető, hogy Salgari naivitásának köszönhetően anyagilag igazából a kiadók profitáltak. Salgari élete végéig komoly anyagi nehézségekkel küzdött. 1903-tól felesége elmeállapota olyannyira leromlott, hogy orvosi kezelésre szorult, ami tovább növelte Salgari adósságait. Az erőfeszítések azonban nem vezettek eredményre és 1911-ben Ida Peruzzi elmegyógyintézetbe került. A fenti nehézségek felemésztették Salgari lelkierejét és kétségbeesésében 1911. április 25-én öngyilkosságot követett el Torinóban. A harakiri elkövetése előtt levelet írt gyermekeinek és egy elmarasztaló írást hagyott hátra a szerkesztőinek.[1]

Magyarul[szerkesztés]

  • Az alaszkai aranyásók. Kalandos regény; ford. Zigány Árpád; Athenaeum, Bp., 1911
  • Az aranymezők királynője. Kalandos regény; ford. Zigány Árpád; Athenaeum, Bp., 1911
  • A kék hegyek kincse. Kalandos regény; ford. Zigány Árpád; Athenaeum, Bp., 1911
  • Cserna grófja az Idegenek Légiójában. Kalandos regény; ford. Zigány Árpád; Athenaeum, Bp., 1911
  • A kalózbáró diadala; ford. Félegyházi Endre; Palladis, Bp., 1939
  • A bermudai kalózok; ford. Félegyházi Endre; Palladis, Bp., 1939
  • Maláj kalózok. Regény; ford. Félegyházy Endre; Palladis, Bp., 1942
  • Zivatar kapitány. Regény; ford. Félegyházy Endre; Palladis, Bp., 1942
  • A Fekete Kalóz; ford. Majtényi Zoltán; Móra, Bp., 1984

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e Biografiaonline.it: Emilio Salgari (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2016. április 29.)

Képgaléria[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]