Ugrás a tartalomhoz

Újpesti Cérnagyár

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Első Magyar Cérnagyár szócikkből átirányítva)
Újpesti Cérnagyár
A gyár épületei a Külső Váci útról nézve
A gyár épületei a Külső Váci útról nézve
Hivatalos névCoats Magyarország Kft.
Típusüzleti vállalkozás
Alapítva1923
SzékhelyBudapest IV. kerülete (Újpest)
Irányítószám1044
CímKülső Váci út 91.
Iparágtextilipar
Termékekpoliészter varró- és hímzőcérnák (Astra, Epic, Gral, Gramax), speciális cérnák (Barbour), OPTI húzózárak; FIOCCHI patentok, fémgombok, közbélések, tépőzárak

Újpesti Cérnagyár (Budapest)
Újpesti Cérnagyár
Újpesti Cérnagyár
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 35′ 02″, k. h. 19° 05′ 00″47.583889°N 19.083333°EKoordináták: é. sz. 47° 35′ 02″, k. h. 19° 05′ 00″47.583889°N 19.083333°E
Az Újpesti Cérnagyár weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Újpesti Cérnagyár témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Az Újpesti Cérnagyár elődjét 1923-ban brit érdekeltségű vállalatként alapították. A 20. század során többféle néven a magyar textilipar egyik meghatározó vállalata volt. Coats Magyarország Kft. néven 2007-ig sikeresen működő cég volt, akkor viszont bezárta itteni üzemeit és áttelepült Romániába.

Névváltozatok
Időszak
Név
1923–1942Angol-Magyar Cérnagyár Rt. (Újpest)
1942–1949Első Magyar Cérnagyár Rt. (Újpest)
1949–1963Újpesti Cérnagyár
1953-ban a Nagyatádi Kézimunkafonal Gyárral egyesült
1963-tól kb. 1995-igPamutfonóipari Vállalat Újpesti Cérnagyára
újpesti telephely
nagyatádi telephely
kb. 1995-tőlCoats Magyarország Kft.

Története

[szerkesztés]

1922–1941

[szerkesztés]

1922-ben az akkori kereskedelemügyi miniszter tárgyalásokat kezdeményezett a J. and P. Coats Ltd. (Glasgow) által irányított nemzetközi konszern vezetőivel arról, hogy a konszern alapítson cérnagyárat Magyarországon. A beruházás ösztönzésére 15 évi adómentességet és 25–35%-os vámvédelmet, vámmentes pamutbehozatalt ígértek az új vállalkozásnak. A skóciai cég számára előnyösnek számítottak a magyarországi – már akkor is – nagyon alacsony textilipari munkabérek. Abban az időben Magyarországon csak Nagyatádon működött cérnagyár, az osztrák Mez Rt.[Jegyzet 1] leányvállalataként.[1]

A 100%-ban brit tulajdonban álló, Angol-Magyar Cérnagyár Rt. néven 1923-ban megalakult társaság a gróf Károlyi László káposztásmegyeri birtokának egy részét képező, a Duna mellett elterülő 25 400 négyszögöl területen 1924-ben meg is kezdte és 1926-ra befejezte az építkezést Újpesten,[Jegyzet 2] a mai Külső Váci út 91. szám alatt. Az új gyárat 1926. április 22-én avatták fel, ekkor már teljes kapacitással, 800 munkással dolgozott. A gyár felépítésének irányításával az ugyancsak a Coats konszernhez tartozó, 1901-ben alapított Pozsonyi Cérnagyár Rt. igazgatóját, Bodó Albertet bízták meg. A gyár berendezéseit a konszern más gyáraiból hozták Magyarországra. Teljes vertikumot alakítottak ki: pamutfonoda, csévélő, cérnázó, fehérítő és festöde üzemrész működött a gyárban. A gyártáshoz főleg egyiptomi gyapotot használtak. A gyár termékeit (varró- és kézimunkacérnákat) teljes egészében a hazai piacon hozták forgalomba.[2]

A cég 1932-ben a Mez Rt.-vel közös kereskedelmi irodát alapított és 1934-ben a Coats konszern megvásárolta a Mez Rt.-t is, ahol jelentős korszerűsítést, termelésbővítést hajtottak végre.[2][3]

1941–1949

[szerkesztés]

Amikor Magyarország 1941-ben belépett a háborúba, a brit tulajdonosok és itt dolgozó szakembereik elhagyták az országot. A gyár elnevezését 1942-ben Első Magyar Cérnagyár Rt.-re változtatták.[2] A háborús időkben a vállalat haditermelést folytatott. Szerencsés módon a gyárat semmiféle károsodás nem érte a harci cselekmények során, de a németek 1944 decemberében fel akarták robbantani a gyárkéményt, hogy annak romjaival eltorlaszolják a Váci utat az előretörő Vörös Hadsereg elől, azonban erre már nem volt idejük. Újpest 1945. január 10-én szabadult fel, ettől kezdve a brit tulajdonosok visszatértéig szovjet katonai parancsnok irányította a gyárat. Az 1945 telén bekövetkezett dunai jeges árvíz a gyárban is nagy károkat okozott.[3]

Amikor újra megindulhatott a termelés, a gyár nyersanyaghiánnyal küszködött. Ezt a problémát a Szovjetunió számára végzett bérmunka oldotta meg – ami akkor az egész magyar textiliparra jellemző volt –: a nyersanyagot a Szovjetunió adta, viszont a készterméket oda kellett visszaszállítani.[3] 1945 novemberében azután visszatértek a skóciai tulajdonosok és újra átvették a gyár irányítását. A termelés szovjet, majd angol bérmunka-megrendelések alapján folyt tovább.[2]

1949–1989

[szerkesztés]

A céget 1949. december 28-án államosították és ekkor vette fel az Újpesti Cérnagyár nevet. 1200-an dolgoztak ekkor a gyárban. Ezzel párhuzamosan államosították és önállósították a nagyatádi gyárat is, amely Nagyatádi Kézimunkafonal Gyár néven működött tovább 1953-ig, amikor ismét az Újpesti Cérnagyárhoz csatolták. Megnehezítette az új állami vállalat munkáját, hogy korábban Glasgow-ból irányították a teljes termelést, a technológiát ott dolgozták ki és a legapróbb részletekig előírtak mindent, anélkül, hogy a gyártási titkokat átadták volna. Ezért az új vezetőségnek „újra kellett tanulnia” a gyártás minden csínját-bínját. Az évek során azonban sikerült a gyártást jelentős mértékben felfejleszteni és 1960-ban megkezdték a nagyatádi telep rekonstrukcióját is, magyar gyártmányú (!) gyűrűs-cérnázógépekkel[3]

1963. július 1-jén az iparvezetés létrehozta a Pamutfonóipari Vállalatot (PFV), amelyben összevonták a Lőrinci, a Miskolci és a Kaposvári Fonodát, valamint az Újpesti Cérnagyárat nagyatádi telepével együtt. Az összevonás célja az anyagi és szellemi erők koncentrálása volt. 1963 és 1966 között a PFV akkor igen nagy összeget, 57 millió forintot fordított az Újpesti Cérnagyár és a nagyatádi telep gépparkjának és infrastruktúrájának korszerűsítésére. Ennek eredményeként igen jelentősen emelkedett a termelés és az export tevékenység, amelyben a Közel-Keletre, Észak- és Dél-Amerikába, Indiába stb. irányuló export is jelentős szerepet töltött be. Az 1969-ben, az ún. textilipari rekonstrukció idején kezdődött beruházások a gyártás jelentős korszerűsítését, új technológiák (pl. a szintetikus szálú varrócérnák) bevezetését tették lehetővé a cérnagyártásban is.[3]

1989–2007

[szerkesztés]

Az 1989-ben kezdődött rendszerváltás a magyar textiliparban nagy horderejű változásokat hozott. Egyebek között a Pamutfonóipari Vállalat is a hozzá tartozó vállalatokkal együtt 1992-ben részvénytársasággá alakult, az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) 75,9%-os tulajdoni hányadával.[4] Egyben történő privatizációja reménytelen volt, ezért az Állami Vagyonügynökség a gyárankénti privatizáció mellett döntött. Erre az 1995–1996-os években került sor.[5][6] Az Újpesti Cérnagyárat azonban már 1990-ben[Jegyzet 3] kivásárolta a korábbi tulajdonos, a Coats, és így az tovább folytathatta eredeti tevékenységét, természetesen a korábbinál sokkal magasabb színvonalon, a legkorszerűbb termékek előállításával és forgalmazásával. A Coatsnak a világ számos országában vannak gyárai és ezek között az újpesti Coats Magyarország Kft. (teljes nevén: Coats Magyarország Cérnagyártó és Értékesítő Kft.) igen fontos szerepet töltött be. A magyar leányvállalat megvásárolta a nagyatádi gyárat is, ez is a társaság részét képezi.

Sajnos a 2000-es években a folyamatosan emelkedő költségek miatt már gazdasági nehézségekkel kellett megküzdenie a Coats Magyarország Kft.-nek. 2007-ben bezárta kaposvári üzemét és 200 dolgozóját el kellett bocsátania.[7] 2022 decemberében azután már a budapesti gyárban is beszüntette termelő tevékenységét és azóta csak mint kereskedelmi cég működik tovább. A Coats a termelő tevékenységet Romániába telepítette át, ahol már 1995 óta működik üzeme.

Képtár

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A nagyatádi Mez Rt.-t 1911-ben alapították, gombokat és paszományárut gyártottak itt. 1913-ban vette meg a bécsi Mez Vater und Söhne cég és ettől kezdve mercerezett pamutcérnákat állítottak elő. (Lásd: ↓Weber Anna: Ötven éves az Újpesti Cérnagyár.)
  2. A Károlyi grófok káposztásmegyeri pusztájának területén 1830 körül alakult ki Újpest őse, amely 1840-ben kapott ezen a néven alapítólevelet. (Lásd: Újpest rövid története.[halott link])
  3. Az akkori személyzeti vezető szóbeli közlése szerint a létesítő okirat kelte 1990. május 5.

Források

[szerkesztés]
  1. Szöllősy Marianne: Újpest iparváros 1840–1945. (Hozzáférés: 2017. április 8.)
  2. a b c d Az Újpesti Cérnagyár története. (Hozzáférés: 2017. április 8.)
  3. a b c d e Weber Anna. Ötven éves az Újpesti Cérnagyár. A Pamutfonóipari Vállalat Újpesti Cérnagyárának belső kiadványa, Budapest (1976) 
  4. Barta Györgyi: A nagyvállalatok szervezeti–tulajdoni–térbeli változásai
  5. Voszka Éva: Fakó minden teória – A privatizáció és a verseny kapcsolatáról
  6. Voszka Éva: Nagyvállalatok az átalakulás kavalkádjában. [2017. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 9.)
  7. Bezárja kaposvári gyárát a Coats. (Hozzáférés: 2023. május 26.)

További információ

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]