Újpesti Cérnagyár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Újpesti Cérnagyár
A gyár épületei a Külső Váci útról nézve
A gyár épületei a Külső Váci útról nézve
Hivatalos név Coats Magyarország Kft.
Típus üzleti vállalkozás
Alapítva 1923
Székhely Budapest IV. kerülete (Újpest)
Irányítószám 1044
Cím Külső Váci út 91.
Iparág textilipar
Termékek poliészter varró- és hímzőcérnák (Astra, Epic, Gral, Gramax), speciális cérnák (Barbour), OPTI húzózárak; FIOCCHI patentok, fémgombok, közbélések, tépőzárak

Újpesti Cérnagyár (Budapest)
Újpesti Cérnagyár
Újpesti Cérnagyár
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 35′ 02″, k. h. 19° 05′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 35′ 02″, k. h. 19° 05′ 00″
Az Újpesti Cérnagyár weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Újpesti Cérnagyár témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Az Újpesti Cérnagyár elődjét 1923-ban brit érdekeltségű vállalatként alapították. A 20. század során többféle néven a magyar textilipar egyik meghatározó vállalata volt. Coats Magyarország Kft. néven ma is sikeresen működő cég.

Névváltozatok
Időszak
Név
1923–1942Angol-Magyar Cérnagyár Rt. (Újpest)
1942–1949Első Magyar Cérnagyár Rt. (Újpest)
1949–1963Újpesti Cérnagyár
1953-ban a Nagyatádi Kézimunkafonal Gyárral egyesült
1963-tól kb. 1995-igPamutfonóipari Vállalat Újpesti Cérnagyára
újpesti telephely
nagyatádi telephely
kb. 1995-tőlCoats Magyarország Kft.

Története[szerkesztés]

1922–1941[szerkesztés]

1922-ben az akkori kereskedelemügyi miniszter tárgyalásokat kezdeményezett a J. and P. Coats Ltd. (Glasgow) által irányított nemzetközi konszern vezetőivel arról, hogy a konszern alapítson cérnagyárat Magyarországon. A beruházás ösztönzésére 15 évi adómentességet és 25–35%-os vámvédelmet, vámmentes pamutbehozatalt ígértek az új vállalkozásnak. A skóciai cég számára előnyösnek számítottak a magyarországi – már akkor is – nagyon alacsony textilipari munkabérek. Abban az időben Magyarországon csak Nagyatádon működött cérnagyár, az osztrák Mez Rt.[Jegyzet 1] leányvállalataként.[1]

A 100%-ban brit tulajdonban álló, Angol-Magyar Cérnagyár Rt. néven 1923-ban megalakult társaság a gróf Károlyi László káposztásmegyeri birtokának egy részét képező, a Duna mellett elterülő 25 400 négyszögöl területen 1924-ben meg is kezdte és 1926-ra befejezte az építkezést Újpesten,[Jegyzet 2] a mai Külső Váci út 91. szám alatt. Az új gyárat 1926. április 22-én avatták fel, ekkor már teljes kapacitással, 800 munkással dolgozott. A gyár felépítésének irányításával az ugyancsak a Coats konszernhez tartozó, 1901-ben alapított Pozsonyi Cérnagyár Rt. igazgatóját, Bodó Albertet bízták meg. A gyár berendezéseit a konszern más gyáraiból hozták Magyarországra. Teljes vertikumot alakítottak ki: pamutfonoda, csévélő, cérnázó, fehérítő és festöde üzemrész működött a gyárban. A gyártáshoz főleg egyiptomi gyapotot használtak. A gyár termékeit (varró- és kézimunkacérnákat) teljes egészében a hazai piacon hozták forgalomba.[2]

A cég 1932-ben a Mez Rt.-vel közös kereskedelmi irodát alapított és 1934-ben a Coats konszern megvásárolta a Mez Rt.-t is, ahol jelentős korszerűsítést, termelésbővítést hajtottak végre.[2][3]

1941–1949[szerkesztés]

Amikor Magyarország 1941-ben belépett a háborúba, a brit tulajdonosok és itt dolgozó szakembereik elhagyták az országot. A gyár elnevezését 1942-ben Első Magyar Cérnagyár Rt.-re változtatták.[2] A háborús időkben a vállalat haditermelést folytatott. Szerencsés módon a gyárat semmiféle károsodás nem érte a harci cselekmények során, de a németek 1944 decemberében fel akarták robbantani a gyárkéményt, hogy annak romjaival eltorlaszolják a Váci utat az előretörő Vörös Hadsereg elől, azonban erre már nem volt idejük. Újpest 1945. január 10-én szabadult fel, ettől kezdve a brit tulajdonosok visszatértéig szovjet katonai parancsnok irányította a gyárat. Az 1945 telén bekövetkezett dunai jeges árvíz a gyárban is nagy károkat okozott.[3]

Amikor újra megindulhatott a termelés, a gyár nyersanyaghiánnyal küszködött. Ezt a problémát a Szovjetunió számára végzett bérmunka oldotta meg – ami akkor az egész magyar textiliparra jellemző volt –: a nyersanyagot a Szovjetunió adta, viszont a készterméket oda kellett visszaszállítani.[3] 1945 novemberében azután visszatértek a skóciai tulajdonosok és újra átvették a gyár irányítását. A termelés szovjet, majd angol bérmunka-megrendelések alapján folyt tovább.[2]

1949–1989[szerkesztés]

A céget 1949. december 28-án államosították és ekkor vette fel az Újpesti Cérnagyár nevet. 1200-an dolgoztak ekkor a gyárban. Ezzel párhuzamosan államosították és önállósították a nagyatádi gyárat is, amely Nagyatádi Kézimunkafonal Gyár néven működött tovább 1953-ig, amikor ismét az Újpesti Cérnagyárhoz csatolták. Megnehezítette az új állami vállalat munkáját, hogy korábban Glasgow-ból irányították a teljes termelést, a technológiát ott dolgozták ki és a legapróbb részletekig előírtak mindent, anélkül, hogy a gyártási titkokat átadták volna. Ezért az új vezetőségnek „újra kellett tanulnia” a gyártás minden csínját-bínját. Az évek során azonban sikerült a gyártást jelentős mértékben felfejleszteni és 1960-ban megkezdték a nagyatádi telep rekonstrukcióját is, magyar gyártmányú (!) gyűrűs-cérnázógépekkel[3]

1963. július 1-jén az iparvezetés létrehozta a Pamutfonóipari Vállalatot (PFV), amelyben összevonták a Lőrinci, a Miskolci és a Kaposvári Fonodát, valamint az Újpesti Cérnagyárat nagyatádi telepével együtt. Az összevonás célja az anyagi és szellemi erők koncentrálása volt. 1963 és 1966 között a PFV akkor igen nagy összeget, 57 millió forintot fordított az Újpesti Cérnagyár és a nagyatádi telep gépparkjának és infrastruktúrájának korszerűsítésére. Ennek eredményeként igen jelentősen emelkedett a termelés és az export tevékenység, amelyben a Közel-Keletre, Észak- és Dél-Amerikába, Indiába stb. irányuló export is jelentős szerepet töltött be. Az 1969-ben, az ún. textilipari rekonstrukció idején kezdődött beruházások a gyártás jelentős korszerűsítését, új technológiák (pl. a szintetikus szálú varrócérnák) bevezetését tették lehetővé a cérnagyártásban is.[3]

1989–[szerkesztés]

Az 1989-ben kezdődött rendszerváltás a magyar textiliparban nagy horderejű változásokat hozott. Egyebek között a Pamutfonóipari Vállalat is a hozzá tartozó vállalatokkal együtt 1992-ben részvénytársasággá alakult, az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) 75,9%-os tulajdoni hányadával.[4] Egyben történő privatizációja reménytelen volt, ezért az Állami Vagyonügynökség a gyárankénti privatizáció mellett döntött. Erre az 1995–1996-os években került sor.[5][6] Az Újpesti Cérnagyárat azonban már 1990-ben[Jegyzet 3] kivásárolta a korábbi tulajdonos, a Coats, és így az tovább folytathatta eredeti tevékenységét, természetesen a korábbinál sokkal magasabb színvonalon, a legkorszerűbb termékek előállításával és forgalmazásával. A Coatsnak a világ számos országában vannak gyárai és ezek között az újpesti Coats Magyarország Kft. (teljes nevén: Coats Magyarország Cérnagyártó és Értékesítő Kft.) igen fontos szerepet töltött be. A magyar leányvállalat megvásárolta a nagyatádi gyárat is, ez is a társaság részét képezi.

Sajnos a 2000-es években a folyamatosan emelkedő költségek miatt már gazdasági nehézségekkel kellett megküzdenie a Coats Magyarország Kft.-nek. 2007-ben bezárta kaposvári üzemét és 200 dolgozóját el kellett bocsátania.[7] 2022 decemberében azután már a budapesti gyárban is beszüntette termelő tevékenységét és azóta csak mint kereskedelmi cég működik tovább. A Coats a termelő tevékenységet Romániába telepítette át, ahol már 1995 óta működik üzeme.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A nagyatádi Mez Rt.-t 1911-ben alapították, gombokat és paszományárut gyártottak itt. 1913-ban vette meg a bécsi Mez Vater und Söhne cég és ettől kezdve mercerezett pamutcérnákat állítottak elő. (Lásd: ↓Weber Anna: Ötven éves az Újpesti Cérnagyár.)
  2. A Károlyi grófok káposztásmegyeri pusztájának területén 1830 körül alakult ki Újpest őse, amely 1840-ben kapott ezen a néven alapítólevelet. (Lásd: Újpest rövid története.[halott link])
  3. Az akkori személyzeti vezető szóbeli közlése szerint a létesítő okirat kelte 1990. május 5.

Források[szerkesztés]

  1. Szöllősy Marianne: Újpest iparváros 1840–1945. (Hozzáférés: 2017. április 8.)
  2. a b c d Az Újpesti Cérnagyár története. (Hozzáférés: 2017. április 8.)
  3. a b c d e Weber Anna. Ötven éves az Újpesti Cérnagyár. A Pamutfonóipari Vállalat Újpesti Cérnagyárának belső kiadványa, Budapest (1976) 
  4. Barta Györgyi: A nagyvállalatok szervezeti–tulajdoni–térbeli változásai
  5. Voszka Éva: Fakó minden teória – A privatizáció és a verseny kapcsolatáról
  6. Voszka Éva: Nagyvállalatok az átalakulás kavalkádjában. [2017. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 9.)
  7. Bezárja kaposvári gyárát a Coats. (Hozzáférés: 2023. május 26.)

További információ[szerkesztés]