Előrengés
Egy földrengés előrengése egy erősebb földmozgást (a főrengést) időben megelőző, földrajzilag kapcsolódó kisebb rengés. Azt, hogy melyik a főrengés, az előrengés és az utórengés csak az esemény után dönthető el.[1] Ha tehát az eredeti földmozgásnál erősebb utórengés következne be, akkor azt fogják főrengésnek tekinteni, a korábbi főrengést pedig előrengéssé minősítik vissza.
Előfordulása[szerkesztés]
Az ismert, közepestől nagy erejűig terjedő földrengések 40%-ánál észleltek előrengéseket,[2] a 7,0 erősséget elérők esetében mintegy 70%-nál.[3] Az előrengés tipikusan néhány perccel, órával vagy nappal előzi meg a főrengést; ez az időszak jóval hosszabb is lehet, például a 2002. novemberi szumátrai földrengést a 2004-es indiai-óceáni földrengés és szökőár előrengésének tekintik, ami több mint két évvel előzte meg a fő eseményt.[4]
Néhány nagy erejű földrengésnél (M>8,0) egyáltalán nem mutattak ki előrengéseket, ilyen volt az M=8,7 erősségű 1950-es asszámi földrengés.[3] Egy-egy konkrét földrengésnél nehéz igazolni, hogy az előrengések gyakorisága növekedik a rengés előtt, de sok esemény közös vizsgálata nyilvánvalóvá teszi azt. Kimutatták, hogy a főrengés előtti növekedés inverz hatványfüggvénnyel írható le. Ez vagy arra utalhat, hogy az előrengések olyan feszültségeket váltanak ki, ami végül a főrengéshez vezet, vagy arra, hogy az előrengések gyakorisága a környéken a feszültség általános növekedését követi.[5]
Mechanikája[szerkesztés]
Számos földrengés előrengéseinek elemzése után arra a következtetésre lehet jutni, hogy az előrengések a nukleációt előkészítő folyamat részei.[2]
A földrengés kialakulásának egyik modellje szerint a kőzetfeszültség halmozódása először egy nagyon pici eseményt vált ki, ami egy nagyobbat indít meg, amíg a főrengés meg nem indul. Egyes előrengések elemzésénél azonban azt mutatták ki, hogy inkább levezetik a feszültséget a törés környékén. Ezt figyelembe véve az előrengések és az utórengések ugyanannak a folyamatnak a részei lehetnek, amit az egyes eseményekhez tartozó elő- és utórengések száma közötti összefüggés is alátámaszt.[6]
Földrengés-előrejelzés[szerkesztés]
Ha egy régióban megnövekszik a szeizmikus aktivitás, azt elvileg fel lehet használni földrengések időpontjának előrejelzésére. Ennek legismertebb példája az 1975-ös liaoningi földrengés, ahol az előrengések miatt evakuálták a várost. A földrengések túlnyomó többségét azonban nem előzik meg jól értelmezhető előrengések, a kisebb földrengések nagy része pedig nem előrengés, így ez a módszer a hamis riasztások miatt a gyakorlatban használhatatlan.[7]
Egyes óceáni transzform vetők azonban jól meghatározott előrengéses aktivitást mutatnak a fő szeizmikus eseményt megelőzően. A korábbi események és előrengések adatai azt mutatják, hogy ezeknél kevés utórengés és sok előrengés jelentkezik a kontinentális csapásirányú vetőkhöz képest, így a földrengések helye és ideje is jól előre jelezhető.[8]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Encyclopedia of Earthquakes and Volcanoes. Infobase Publishing, 89. o. (2006). ISBN 9780816063024. Hozzáférés ideje: 2010. november 29.
- ↑ a b National Research Council (U.S.). Committee on the Science of Earthquakes. 5. Earthquake Physics and Fault-System Science, Living on an Active Earth: Perspectives on Earthquake Science. Washington D.C.: National Academies Press, 418. o. (2003). ISBN 9780309065627. Hozzáférés ideje: 2010. november 29.
- ↑ a b Kayal, J.R.. Microearthquake seismology and seismotectonics of South Asia. Springer, 15. o. (2008). ISBN 9781402081798. Hozzáférés ideje: 2010. november 29.
- ↑ Vallée, M. (2007). „Rupture Properties of the Giant Sumatra Earthquake Imaged by Empirical Green’s Function Analysis”. Bulletin of the Seismological Society of America 97 (1A), S103–S114. o. [2011. július 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1785/0120050616. (Hozzáférés: 2010. november 29.)
- ↑ Maeda, K..szerk.: Wyss M., Shimazaki K. & Ito A.: Time distribution of immediate foreshocks obtained by a stacking method, Seismicity patterns, their statistical significance and physical meaning, Reprint from Pageoph Topical Volumes. Birkhäuser, 381–394. o. (1999). ISBN 9783764362096. Hozzáférés ideje: 2010. november 29.
- ↑ Felzer, K.R., Abercrombie R.E. & Ekström G. (2004). „A Common Origin for Aftershocks, Foreshocks, and Multiplets”. Bulletin of the Seismological Society of America 94 (1). [2011. július 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1785/0120030069. (Hozzáférés: 2010. november 29.)
- ↑ Ludwin, R.: Earthquake Prediction. The Pacific Northwest Seismic Network, 2004. szeptember 16. [2010. június 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 29.)
- ↑ McGuire JJ, Boettcher MS, Jordan TH (2005). „Foreshock sequences and short-term earthquake predictability on East Pacific Rise transform faults”. Nature 434 (7032), 445–7. o. DOI:10.1038/nature03377. PMID 15791246.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Foreshock című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.