Eduard van der Nüll

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Eduard van der Nüll
Eduard van der Nüll 496704.jpg
Született 1812. január 9.[1][2][3]
Bécs[4]
Elhunyt 1868. április 3. (56 évesen)[1]
Bécs[5]
Állampolgársága osztrák
Nemzetisége osztrák
Foglalkozása
Iskolái Academy of Fine Arts Vienna
Halál okaakasztás
Sírhely Zentralfriedhof
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Eduard van der Nüll témájú médiaállományokat.
Wiener Staatsoper

Eduard van der Nüll (Bécs, 1812. január 9. - Bécs, 1868. április 3.) osztrák építész, a historizmus jeles mestere.

Életpályája[szerkesztés]

A bécsi akadémián tanult, ahol Peter von Nobile, P. Sprenger és K. Rösner tanítványa volt. Barátjával, August Sicard von Sicardsburggal együtt 1839-ben egy tőzsdeépület tervrajzával udvari díjat nyert, majd 1843-ig beutazta Olaszországot, Franciaországot és Németországot. Miután Bécsbe visszatért, a bécsi akadémia építészet- és ornamentikatanára volt. Együtt dolgozott Sicardsburggal, aki monumentális épületek tervezésében tűnt ki, míg Nüll az ékítmények harmonikus felrakásában jeleskedett. Legnagyobb közös alkotásukat, a francia neoreneszánsz stílusú bécsi operaházat (Wiener Staatsoper), 1861 és 1869 között építették. Nüll, aki már előbb főépítészeti tanácsosi rangot kapott, 1864-ben nyugalmaztatását kérte. Elmebaja ahhoz vezetett, hogy öngyilkos lett.

Egyéb művei[szerkesztés]

  • Sophienbad (Bécs, 1846 - 1847)
  • Karlstheater (Bécs, 1846 - 1847)
  • Haas'sches Haus (Bécs, Graben)
  • Larisch-Mönich-palota (Bécs)
  • Alterchenfeldi templom díszítése (1853-tól)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. RKDartists. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  5. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.)

Források[szerkesztés]