Dzsesszgitár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dzsesszgitár
Guitar Epiphone 01.jpg

Besorolás
Kordofon hangszerek
Pengetős hangszerek
Fogólapos hangszer
Menzúra 650 mm
Hangolás E – A – d – g – h – e'
Rokon hangszerek Akusztikus gitár,
Elektromos gitár
Hangszerjátékos Gitáros

A féltömör testű elektromos gitárokat nevezzük közkeletű néven dzsesszgitároknak.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gitárfajta egyik megteremtője Les Paul dzsesszgitáros volt, aki „Fatuskó” (The Log) néven ismert prototípusával valószínűleg az első ilyen hangszert alkotta meg az 1940-es évek közepén. Lényegében egy fenyődeszkára erősített hangszedőről volt szó, amit egy üreges gitártestbe integrált. 1946-ban megmutatta az eredményt a Gibson cégnek, de ők nem voltak vevők az ötletre, és inkább az ES-150-es üreges testű sorozatra koncentráltak.[1]

A 40-es évek végén aztán a Gibson – látván a Fender sikereit a tömör testű elektromos gitárok piacán – végül megfontolta Les Paul ötletét, és elektromos hangszedőt épített akusztikus gitárjaira. Az első ilyen sorozatban készülő modell a Gibson ES-350 volt, mely 1947-ben került forgalomba. A hangszedő alkalmazására azért volt szükség, mert a korabeli hangszerek hangereje már elnyomta a minden erősítés nélküli gitárhangot, nem is beszélve a magas hangokról, amelyek alacsonyabb amplitúdójuk miatt sokkal kevésbé hallhatóak.[2]

Az ES-350-es széria sikereit látva a Gibson 1949-ben piacra dobta az ES-175-öst, mely klasszikus dzsesszgitárrá vált. A kor híres gitárosai mind használták ezt a típust, kezdve Joe Passtól Pat Metheny-ig.[2]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. The Les Paul Story
  2. ^ a b Tony Bacon: Nagy gitárkönyv (Budapest, 1993, ISBN 963-7628-64-9)