Dzsíva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A dzsíva a világhoz kötődő és önmagát empirikus valóságnak tartva az elmével és testtel azonosuló élő lélek az ind filozófiában.

A dzsíva (dévanágari: जीव) jelentése: élő. A dzsív szótőből ered, melynek jelentése: légzés folytatása.[1] A dzsívára utaló további terminusok: bhótká (tapasztalt) és kártá (cselekvő).[1]

Hinduizmus[szerkesztés]

A dzsívára a filozófiai jelentések a hinduizmusban a következők:[1]

  • A jóga szerint az egyéni, változatlan, örök, mindenütt jelenvaló, tudatos entitás. Teljesen passzív. A megszabadulás úgy érhető el, hogy az egyéni lélek kiirtja magából a tudatlanságot (tévelygés, avidja), és lecsillapítja a tudat módosulásait.
  • A szánkhjában a dzsíva örök purusa, mely változatlan, tudatos entitás. Nem cselekvő, se nem született, se meg nem hal. A dzsíva a tapasztalás és az empirikus változások alanya, a tapasztalati önvaló, amely a purusa és a tudat (elme) keveréke.
  • A vaisésika rendszerében örök, nem érzékelhető, mindent átható szellemi szubsztancia. Végtelen számú dzsíva, azaz egyéni lélek létezik.
  • Az advaita védánta alapján az önvaló (átman) és a nem-önvaló (anátman) keveréke a dzsíva, melyben egyik tévesen azonosítja magát a másikkal. A dzsíva a test és a tudat szerveződésből álló összetett entitás. Tudatosság, melynek elválaszthatatlan jellemzői a "belső érzékek".

Dzsainizmus[szerkesztés]

A dzsainizmus szerint a létezők kategóriákba sorolhatók: vannak dzsívák (élők) és adzsívák (élettelenek). A dzsíva eszméje nélkül nem érthető a dzsainizmus, mert ők minden embernek, állatnak, rovarnak, növénynek, sőt még a földnek, a tűznek, a víznek és a levegőnek is élő lelket tulajdonítanak. Nézetük szerint a világot végtelenül sok dzsíva népesíti be, mindegyik valós, önálló és örök, s tudat (csaitanja), öröm (szukha) és energia (vírja) jellemzi.[2]

A dzsívákat két fő csoportba sorolják:

  • sziddha (megszabadult)
  • szanszári (világi lények)

A dzsain filozófia azt tanítja, hogy minden lélek külön egyéniség, mely soha nem teremtetett, öröktől fogva létező. A lélek az alacsonyabbtól a magasabb állapot irányába fejlődik a karma vagy ok-okozat törvénye alapján. Minden alkalommal új testet ölt, amíg az előző életekből származó karmákat teljesen le nem dolgozza. Végül a karma kötelékeinek elszakításával, megmutatkozik abszolút tisztaságában, és eléri a tökéletességet, a nirvánát, a muktit.[3]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. a b c Bakos Attila és Bakos Judit Eszter: Csakra pszichológia: Függelék, 2016
  2. Akadémiai Kiadó: Világvallások→dzsíva
  3. Szvámi Sivánanda: Utak a boldogsághoz → dzsainizmus; 2014
  • Akadémiai Kiadó: Világvallások, 2009
  • Bakos Attila és Bakos Judit Eszter: Csakra pszichológia, 2016