Dutár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Dutár
Dutar1.jpg

Más nyelveken
perzsa: دوتار
türkmén: düwtar
tádzsik: дутор
ujgur: دۇتتار duttar
üzbég: dutor
kínai: 都塔尔
angol: dutar
Besorolás
kordofonlant
pengetős
Menzúra 800–1200 mm
Hangolás pl. g–c'
Rokon hangszerek szetár, baglama
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dutár témájú médiaállományokat.

A dutár, dotár vagy dutor (perzsa دو تار = ’két húr’) közép-Ázsiában sokfelé használt kéthúros pengetős hangszer. A hosszúnyakú lantok családjába tartozik. Ének kíséretére vagy szólóhangszerként használják. A dutár Türkmenisztán nemzeti hangszere.

Leírása[szerkesztés]

A dutár kicsi, csepp alakú hangszertestből és a hozzá csatlakozó hosszú, vékony nyakból áll. Két húrja a hangszertest alsó részén kiképzett húrtartótól indul, majd egy alacsony húrláb érintésével a hosszú, bundozott fogólap fölött áthaladva a hangolófej fa hangolókulcsaihoz csatlakozik. Húrjainak anyaga lehet bél, selyem vagy fém. A két húr legtöbbször kvart hangközre van hangolva, de ez lehet kvint vagy azonos hangmagasság is.

Test[szerkesztés]

A dutár teste készülhet egy darab fából kifaragva, kivájva, vagy nedvesen meghajlított szelvényekből összeragasztva. Anyaga leggyakrabban eperfa. A hangszer tetőlapja, rezonánsa vékony eperfa tábla, a nyakhoz közelebbi végén geometrikusan elrendezett kis furatok szolgálnak hanglyukakként. A húrok rezgését kicsi, alacsony húrláb közvetíti a tetőnek. A test végpontján fából készült húrtartó rögzíti a húrokat.

Nyak[szerkesztés]

A test felső, ívelt végébe simul a hosszú nyak. Anyaga eper- vagy sárgabarackfa. Legtöbbször kötözött bundok vannak rajta, anyaguk bélhúr, vagy újabban fém- vagy nylonszál. Készülhet keményfa érintőkkel is, melyek gyakran a 12 fokú kiegyenlített hangolásnak megfelelően vannak elrendezve.

Fej[szerkesztés]

A hangszer hangolófeje nem különül el a nyaktól, annak egyszerű meghosszabbítása. A két T alakú fa hangolókulcs hagyományosan úgy van elhelyezve, hogy egyikük felülről, a másik bal oldalról döfi át a vékony fejet. A húrok közvetlenül a kulcsok fogantyúja alá tekerednek fel.

Használata[szerkesztés]

A jobb kéz egy vagy több ujjal, ritmikusan, oda-vissza mozdulatokkal pengeti a két húrt együtt, míg a bal kéz két ujja a magasabb, hüvelykujja a mélyebb húr hangmagasságát módosítja a fogólapra való lefogással.

Története[szerkesztés]

A perzsa muszlim filozófus és tudós, al-Fárábi (kb. 870–950) Kitáb al-musziki al-kabír (’Nagy könyv a zenéről’) című munkájában leírt tunbúr nevű pengetős hangszer, különösen a Horászáni tunbúr nagyon közeli rokonságot mutat a dutárral.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]