Dusóczky Andor
| Dusóczky Andor | |
| Született | 1900. november 30. Budapest |
| Elhunyt | 1971. július 21. (70 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1928) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (10/1-1-208)[1][2] |
Dusóczky Andor (Budapest, 1900. november 30. – Budapest, 1971. július 21.) orvos, sportorvos.
Életpályája
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1928-ban szerzett orvosi oklevelet a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1930-ban sportorvosi vizsgát is tett, és ezzel ő lett az első magyar okleveles sportorvos. 1928-tól a Pázmány Péter Tudományegyetemen gyakornok, 1930-tól tanársegéd volt, majd 1933-ban Budapesten rendelőt nyitott. Magánorvosi tevékenysége mellett sportorvosa volt a magyar labdarúgó, evezős, sí és tenisz válogatott keretnek is. Az 1936. évi téli olimpiai játékokon ő volt a magyar küldöttség orvosa. A második világháború után kinevezték a Testnevelési és Sportorvosi Intézet intézetvezető főorvosává. Számos cikke jelent meg sportorvosi tapasztalatairól és kutatási eredményeiről. 1963-ban vonult nyugalomba. Tevékenységét 1969-ben Dalmady Zoltán-díjjal ismerték el.
Főbb művei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Adatok a keringési szervek állapotának a megítéléséhez a különböző versenysportoknál (Sportorvos, 1938)
- Tízéves sportorvosi tapasztalatok a sísportban (Testnevelés, 1938)
- Az evezés egészségtana (Egészség, 1943)
- Az érelmeszesedés, a táplálkozás és a sport (Sport és Tudomány, 1963)
- Sportorvosi megfigyelések versenyző-kor utáni sportolóknál (Testnevelési Főiskola Tudományos Közlemények, 1969)
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Révai új lexikona V. (Cza–D). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2000. ISBN 963-927-216-7
- Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 282. o. ISBN 963-547-414-8