Dunai Imre (közgazdász)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dunai Imre
Magyarország ipari és kereskedelmi minisztere
Hivatali idő
1995. július 15. – 1996. szeptember 5.
ElődPál László
UtódSuchman Tamás

Született1939. május 4.
Budapest[1]
Elhunyt2004. szeptember 25. (65 évesen)
Budapest
Párt

Foglalkozás
IskoláiBudapesti Corvinus Egyetem (–1963)

Dunai Imre (Budapest, 1939. május 4.Budapest, 2004. szeptember 25.) állami díjas magyar közgazdász, gazdaságpolitikus. 1985 és 1988 között külkereskedelmi, majd 1989-ig kereskedelmi miniszterhelyettes. 1989 és 1990 között kereskedelmi államtitkár. 1994 és 1995 között az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium közigazgatási államtitkára, majd 1996-ig minisztere.

Életpályája[szerkesztés]

A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen tanult ipar, majd külkereskedelem szakon. 1961-ben a Külkereskedelmi Minisztériumban kapott gyakornoki állást, majd a tárca munkatársa volt 1985-ig. Ekkor külkereskedelmi miniszterhelyettessé nevezték ki, majd 1988 és 1989 között a Kereskedelmi Minisztérium miniszterhelyettese, majd 1990-ig államtitkára volt. Emellett 1985-ben a Magyar Nemzeti Bank igazgatóságának tagja is lett.

Rendszerváltás utáni pályafutása[szerkesztés]

1990-ben a Kereskedelmi Bank Rt. vezérigazgató-helyettesi posztját vette át, melyet 1994-ig viselt.

Ugyanebben az évben, a Horn-kormány megalakulásakor az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium közigazgatási államtitkárává nevezték ki. Ezt a pozíciót 1994. július 16. és 1995. július 15. között töltötte be.

1995. július 16-án kinevezték (Pál László utódjaként) ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszterré (egyúttal az Országos Atomenergia Bizottság elnöke is lett). Minisztersége alatt valósultak meg azok a megszorító intézkedések, melyeket a Bokros-csomag írt elő. A posztot lemondásáig, 1996. szeptember 5.-ig töltötte be. (Utódja előbb Suchman Tamás, majd Fazakas Szabolcs lett.) 1997-től 2004-ben bekövetkezett haláláig az Általános Értékforgalmi Bank Rt. igazgatóságának alelnöke volt.

2004-ben hunyt el 65 évesen. Feleségét és két fiát hagyta maga után.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

1983-ban Állami Díjban részesült a külkereskedelemben végzett kiemelkedő irányító munkájáért (megosztva Mramurácz Lajossal, Müller Jánossal és Török Istvánnal).

Források[szerkesztés]

  1. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 8.)