Drótostót

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tizenkilencedik századi vándor iparos
Drótozott edények a szentendrei skanzenben

A drótostót törött cserépedények és lyukas fémedények javításával foglalkozó vándoriparos volt.

A második világháborúig Budapest jellegzetes alakjai voltak. „Fazikat fótooznyi”, „drótoznyi-fótoznyi” kiáltással járták az utcákat, udvarokat. Többségük Árva, Trencsén vagy Liptó vármegyékből érkezett. A 20. század leghíresebb drótosai Abaúj vármegyéből származtak. Az edényfoltozók között a szlovákok mellett sok cigány is volt. Szerszámaikat, a munkájukhoz szükséges anyagot hátukon faládában hordták. A drótostótok jellegzetes ruházata volt a széleskarimájú kalap és a bocskor. A háború a fővárosnak ezt a színfoltját magával sodorta.

Kempelen Győző népszínművet írt A drótostót címmel, melynek zenéjét Allaga Géza szerezte.

Egy regény az ötvenes évek Békéscsabájáról:

A Pest-megyei Nagytarcsán az 1960-as években még dolgozott egy drótostót. Kerékpárjára akasztott faládával, a hátsó csomagtartóra kötözött bádoglemez köteggel járta a falut: "Drotos, dajtye hrünce drotuvaty" – kántálta.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Drótostót témájú médiaállományokat.
  1. A kötet adatlapja a Moly oldalán