Dolezsalek Antal József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Dolezsalek Antal József
Antonin Dolezalek 1874 Mukarovsky.png
Született 1799. április 3.
Lipnice nad Sázavou
Elhunyt 1849. augusztus 19. (50 évesen)
Bécs
Nemzetisége cseh
Foglalkozása országos vakok intézetének igazgatója

Dolezsalek Antal József (Lipnitz, Csehország, 1799. április 3.Bécs, 1849. augusztus 19.) az országos vakok intézetének igazgatója s a budapesti zeneegylet alelnöke.

Élete[szerkesztés]

Atyja kántor-tanító volt; a fiúnak zenére való hajlamai korán jelentkeztek; már mint 8 éves fiú orgonán és hegedűn játszott a templomban; gymnasiumi tanulmányai után a prágai egyetemen bölcseletet hallgatott és mellékesen a zenében, különösen a fuvó- és vonó-hangszereken is képezte magát. 1818-ban a piarista rendbe lépett és a három próbaév alatt paedagogiai ismereteit gyarapította; azután kilépett a rendből és a bécsi egyetem hallgatója lett. 1823-ban Krumauban (Csehország) gymnasiumi tanár és azon évben Prágában a császári és királyi mintaiskola igazgató-tanítója lett, hol egy vak fiút a tudományokban és zenében oktatott és egyúttal a vakok oktatási módszerében kiképezte magát; 1825-től a prágai gimnáziumban, 1830-tól pedig a tabori főiskolában tanított. 1832-ben a Pesten alapított országos vakok intézete igazgatójának hivatott meg és ezen állását 1833. szeptember 1. elfoglalta; 1846. április 24-éig volt az intézet élén, midőn állásából elmozdíttatott; azután Bécsbe ment, hol szintén a vakok, siketnémák és szellemi fogyatékosok oktatásával foglalkozott. Alatta az intézet német jelleget öltött, mert Dolezsalek magyarul soha sem tanult meg; a híres magyarellenes szlovák evangélikus lelkész Kollár volt legjobb barátja. Elvitathatatlan érdeme marad, hogy a város és megye figyelmét a vakok intézete iránt felköltötte. 1845-ben hosszabb utazást tett Európa nagy részében a nevelőintézetek, különösen pedig a vakok és siketnémák intézeteinek tanulmányozása végett.

Munkái[szerkesztés]

  • Beszéd, mely ő csász. kir. főherczegsége József Magyarország nádorispánja… ugymint a pesti vakok intézete alapítója s pártfogójának 1835. márcz. 29. képe fölállítása alkalmával tartatott; és rövid históriája ezen intézetnek, mely ugyanazon alkalommal Füredy László, az intézet világtalan professora által előadatott. Pest, 1835. (Magyar és német szöveggel.)
  • Tudósítás a vakok intézete alkotmányáról. Pesten, az intézetbeli növendékek imádságaival és énekeivel együtt… U. ott, 1836. (Ugyanez németül.)
  • Utasítás mikép kell világtalan gyermekekkel kisded koruktól kezdve czélszerűen bánni. Buda, 1837. (Ugyanez németül: U. ott, 1838.)
  • Ansichten über die Erziehung der Zöglinge einer Blinden-Anstalt, über die Versorgungs-Anstalten für Blinde, über die Klein-kinder-Bewahrschulen in Bezug auf die Aufnahme blinder Kinder; und über die Ausfühbarkeit der Errichtung von Blinden-Anstalten in einzelnen Provinzen. Nebst einer Abhandlung über die Gymnastik der Blinden und der Geschichte des ungarischen Blinden-Instituts in Pesth. Pest, 1841. (D. önéletrajzával.
  • A magyar vaknevelőintézet eseményei, nehány vizsgálat és jelentéssel annak jelenleges állapotáról. Szerzé az épület talpkövének letétele alkalmakor. Pest, 1842. (Ugyanez németül.) Munkáit eredetileg mind németül irta s azokat Dienes Lajossal fordítatta magyarra.
  • Immerwährender Kalender für Blinde vom Jahre 1800–1900. Wien, 1847.
  • Arcképe kőnyomatban, rajzolta Eybl 1841-ben nyomt. A Leykum Bécsben.

Cikkei: Hertelendy Gábor a vak tanító (Nemzeti Ujság 1844. II. 80. 81. sz.), Mayer J. A., der erblindete Maler (Der Ungar 1845. 159. sz.). Paedagogiai vázlatok (Honderű 1845. II. 23–25. sz.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.  
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.