Doi Inthanon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Doi Inthanon
Naphamethinidon és Naphaphonphumisiri, két csetija (szent tárgyat őrző buddhista ereklyehely) a csúcs közvetlen közelében
Naphamethinidon és Naphaphonphumisiri, két csetija (szent tárgyat őrző buddhista ereklyehely) a csúcs közvetlen közelében

Magasság2 565 m
HelyThaiföld Thaiföld
Csiangmaj tartomány
HegységKözponti-hegyvidék
Relatív magasság1 850 m
Elhelyezkedése
Doi Inthanon (Thaiföld)
Doi Inthanon
Doi Inthanon
Pozíció Thaiföld térképén
é. sz. 18° 35′ 15″, k. h. 98° 29′ 13″Koordináták: é. sz. 18° 35′ 15″, k. h. 98° 29′ 13″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Doi Inthanon témájú médiaállományokat.

A Doi Inthanon csúcs Thaiföld legmagasabb hegye. Az ország észak-nyugati részén a Központi-hegyvidékben található. 2 565 méter magas, a környező táj fölé 1 850 méterrel magasodik. Közigazgatásilag Thaiföld Csiangmaj tartományának része. Elnevezése régebben Doi Luang (Nagy-hegy), más néven Doi Ang Ga (Varjútó-csúcs) volt. A Doi Inthanon nevet a Csiangmaj Királyság utolsó uralkodójának, Inthawichayanonnak tiszteletére kapta, aki sokat tett a helyi élővilág és esőerdők megóvásáért. A hegy és környezete védett terület, a 482 km²-es Doi Inthanon Nemzeti Park-hoz tartozik. Fontos turistacélpont belföldi és külföldi turisták számára egyaránt, a thai újév ünnepén évente átlagosan 12 000-en látogatják meg a hegycsúcsot.

Geológia[szerkesztés]

A Doi Inthanon a Központi-hegyvidék északi részén található Inthanon-hegyvonulat részét képezi, ez a hegysor alkotja a Salween és a Mekong vízválasztóját is. A hegy maga egy hatalmas gránit batolit, vagyis környezetéből kiemelkedő sziklatömb. A környező, a nyugati országhatár mentén végighúzódó hegyláncok ezzel ellentétben elsősorban gneiszből épülnek fel.[1]

Élővilág[szerkesztés]

A Doi Inthanont és környékét sűrű erdő borítja, ahol a növénytársulások magasság szerinti övezetek alapján rendeződnek. Megtalálhatóak itt száraz dipterokarpusz erdők, nedves lombhullató erdőségek, kevert fenyő-tölgy-dipterokarpusz társulások és az alacsonyabb régiókban trópusi örökzöld dombvidéki erdők.[2] A hegycsúcsot is magába foglaló védett terület gazdag állatvilággal rendelkezik, habár a legnagyobb testű emlősök, mint az elefánt, a tigris és a dzsungeltulok az intenzív vadászat következtében már kipusztultak. Vaddisznók, szarvasok, szérók és gibbonok továbbra is élnek a nemzeti parkban, ahol az emlősfajok száma összesen jelenleg 65, ezeknek mintegy fele denevérfaj. Az ország legsokszínűbb madárállománya ezen a területen él, több mint 500 őshonos madárfajt jegyeztek fel. Az északról érkező vándormadarak márciusban érkeznek meg, ez az esemény a nemzeti park egyik legfőbb látványossága az év folyamán. Mintegy 50 hüllőfaj él a Doi Inthanon erdejeiben.[3]

Turizmus[szerkesztés]

A Doi Inthanon 60 kilométerre fekszik Csiangmaj városától. A hegycsúcsot is magába foglaló 482 km2 -es Doi Inthanon Nemzeti Park híres vízeséseiről, látványos, kiépített túraútvonalairól, a hegyi törzsek autentikus falvairól és madárleshelyeiről. A Thaiföld teteje-ként is emlegetett csúcsra kiépített aszfaltút vezet fel, a könnyű elérhetőség is magyarázza a látogatók hatalmas tömegeit. A kezelhetetlen turistaáradat miatt a thai kormány már a látogatói létszám korlátozását fontolgatja (2010), ugyanis a kialakuló tömeg élvezhetetlenné teszi az eredetileg természeti jellegű látványosságot.[4]

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. MacDonald, A. S., G. R. (1993. január 1.). „The Doi Inthanon metamorphic core complex in NW Thailand: age and tectonic significance” (angol nyelven). Journal of Southeast Asian Earth Sciences 8 (1), 117–125. o. DOI:10.1016/0743-9547(93)90013-F. ISSN 0743-9547.  
  2. Sarawut Sangkham: Carbon Storage in Doi Inthanon National Park Forest Ecosystem, Chiang Mai Province (Northern Thailand). (Hozzáférés: 2020. november 14.)
  3. Doi Inthanon National Park (angol nyelven). Thai National Parks. (Hozzáférés: 2020. november 14.)
  4. Mayuree N. Khan, Dachanee Emphandu: Visitor perception of crowding at Doi Inthanon summit, Doi Inthanon National Park. (Hozzáférés: 2020. november 14.)