Ugrás a tartalomhoz

Dimetil-szulfid

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dimetil-szulfid
Kémiai azonosítók
CAS-szám75-18-3
PubChem1068
ChemSpider1039
EINECS-szám200-846-2
KEGGC00580
ChEBI17437
RTECS számPV5075000
SMILES
CSC
InChIKeyQMMFVYPAHWMCMS-UHFFFAOYSA-N
Beilstein1696847
UNIIQS3J7O7L3U
UN-szám1164
ChEMBLCHEMBL15580
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képletC2H6S
Moláris tömeg62,13 g/mol
Sűrűség0,840 g/cm³
Olvadáspont−98 °C
Forráspont37 °C
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A dimetil-szulfid egy szerves kénvegyület, a legegyszerűbb tioéter. Vízben oldhatatlan, színtelen, a merkaptánoknál kevésbé bűzös, de kellemetlen szagú, illékony folyadék. Alkoholban, éterben oldódik. Szerkezetében a dimetil-étertől (CH3OCH3) csak az oxigén helyén lévő kénatomban tér el. Molekulájában a C–S kötéstávolság 182 pm.

Előállíthatók alkáli-szulfidokból alkil-halogenidekkel. Alkálimerkaptidok alkilezésével is előállíthatók. Halogénekkel, sókkal, alkil-halogenidekkel különböző addíciós vegyületeket alkotnak.

Természetes előfordulása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A természetben való előfordulása jellemzően a tengeri algákhoz és fitoplanktonokhoz köthető, amik anyagcseréjük során dimetilszulfoniopropionátból (DMSP, (CH3)2S+CH2CH2COO) alakítják át.[1] A tenger, óceán illata egyik jelentős összetevője.[2] Dimetil-szulfid-termelő például az Isochrysidalesbe tartozó Gephyrocapsa huxleyi.[3] Ehető növényekben is előfordul, vöröshagyma jellegzetes illatát és ízét is alkil-szulfidok adják.

Egyes lebontó baktériumok is előállítják, ami a csatornabűz keletkezéséhez hozzájárul.[4]

A NASA 2023. szeptember 12-én bejelentette, hogy a K2-18b exobolygó vizsgálata során kimutatták a dimetil-szulfid lehetséges jelenlétét, megjegyezve, hogy „a Földön ezt csak az élet termeli”.[5]

A dimetil-szulfid erősen illékony és gyúlékony. Gyulladási hőmérséklete 205 °C. Szem- és bőrirritáló, lenyelve káros. Már rendkívül alacsony koncentrációban is kellemetlen szaga van. A földgáz „illatosítására” dietil-szulfidot is alkalmaznak.

  1. Stefels, J.; Steinke, M.; Turner, S.; Malin, S.; Belviso, A. (2007). "Environmental constraints on the production and removal of the climatically active gas dimethylsulphide (DMS) and implications for ecosystem modelling". Biogeochemistry. 83 (1–3): 245–275. Bibcode:2007Biogc..83..245S. doi:10.1007/s10533-007-9091-5.
  2. Ledyard, K. M.; Dacey, J. W. H. (1994). "Dimethylsulfide production from dimethylsulfoniopropionate by a marine bacterium". Marine Ecology Progress Series. 110: 95–103. Bibcode:1994MEPS..110...95L. doi:10.3354/meps110095.
  3. Read BA, Kegel J, Klute MJ, Kuo A, Lefebvre SC, Maumus F, Mayer C, Miller J, Monier A, Salamov A, Young J, Aguilar M, Claverie JM, Frickenhaus S, Gonzalez K, Herman EK, Lin YC, Napier J, Ogata H, Sarno AF, Shmutz J, Schroeder D, de Vargas C, Verret F, von Dassow P, Valentin K, Van de Peer Y, Wheeler G; Emiliania huxleyi Annotation Consortium; Dacks JB, Delwiche CF, Dyhrman ST, Glöckner G, John U, Richards T, Worden AZ, Zhang X, Grigoriev IV (2013. július 11.). "Pan genome of the phytoplankton Emiliania underpins its global distribution". Nature. 499 (7457): 209–213. doi:10.1038/nature12221. PMID 23760476. Hozzáférés: 2024. augusztus 7.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  4. Glindemann, D.; Novak, J.; Witherspoon, J. (2006). "Dimethyl Sulfoxide (DMSO) Waste Residues and Municipal Waste Water Odor by Dimethyl Sulfide (DMS): the North-East WPCP Plant of Philadelphia". Environmental Science and Technology. 40 (1): 202–207. Bibcode:2006EnST...40..202G. doi:10.1021/es051312a. PMID 16433352.
  5. "Webb Discovers Methane, Carbon Dioxide in Atmosphere of K2-18 b". 2023. szeptember 12. 2023. szeptember 14. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2023. szeptember 12.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]