Delta Leonis
| Delta Leonis | |
 | |
| A Delta Leonis baloldalt felül látható | |
| Más jelölések | 68 Leo, AG +20 1243, BD+21 2298, FK5 422, GSC 1439-2479, HD 97603, HIP 54872, HR 4357, PPM 100996, SAO 81727, STT 573, BDS 5709, CCDM 11141+2032, IDS 11088+2104, WDS 11141+2031, NSV 5143[1] |
| Megfigyelési adatok | |
| Csillagkép | Oroszlán csillagkép |
| Epocha | J2000,0 |
| Rektaszcenzió | 11h 14m 06,50142s[1] |
| Deklináció | 20° 31′ 25,3853″[1] |
| Távolság | 57,71[2] fé, 17,9[1] pc |
| Látszólagos fényesség | 2,53[1] |
| Abszolút fényesség | 1,321[2] |
| Színkép típusa | A4V[1] |
| Változócsillag típusa | 0,03m delta Sct?[3] |
| Pályaadatok | |
| Évi parallaxis | 0,05582 "[1] |
| Radiális sebesség | -20,2[1] |
| Sajátmozgás | |
| rektaszcenzióban | 0,14342"/év[1] |
| deklinációban | -0,12988"/év[1] |
| Fizikai adatok | |
| Tömeg | 2,2 M☉ |
| Hőmérséklet | |
| Felszín | 8350 K |
| Luminozitás | 24,64[2] L☉ |
| Kor | 600-750 millió év |
| Forgási adatok | |
| Forgási sebesség | 648 000 km/h |
| Radiális forgási sebesség | 180 km/s[4][5] |
A Delta Leonis (δ Leo, δ Leonis, Zosma) egy csillag az Oroszlán csillagképben. A Zosma név „csípőszorító”-t jelent az ókori görög nyelvben, utalva ezzel a csillag helyzetére az Oroszlán csípőjén.
Leírása[szerkesztés]
A Zosma közönséges fősorozatbeli csillag. A Napnál valamivel nagyobb és forróbb. Sokat tanulmányozott csillag, korát és méretét viszonylag pontosan ismerjük. A Napénál nagyobb tömege miatt élettartama rövidebb, mintegy 600 millió év múlva felfújódik és narancs- vagy vörös óriás lesz belőle, majd végül fehér törpévé alakul.
Kísérői[szerkesztés]
A delta Leonisnak az elmúlt másfél évszázad alatt három kísérőjét mérték. Mindhárom viszonylag távoli, így valószínűleg csak optikai párok.
- A három közül a legfényesebb és legtávolabbi kísérőt Otto Struve mérte először, 1850-ben: látszó szögtávolsága (S) a főcsillagtól 180", pozíciószöge (PA) 346°, fényessége 8,6m; a pár betűjelzése AB. A kísérő száma a GSC-ben 1439 1307. A USNO nyilvántartásában 2007-ig 16 mérése van: az utolsó S=204" és PA=342°. A változás a főcsillag sajátmozgásából adódik, melynek következtében a pár szögtávolsága nő, pozíciószöge csökken. A 3 ívpercnél nagyobb szögtávolság következtében kis távcsövekkel is megfigyelhető.
- Burnham amerikai csillagász sok fényes csillag mellett keresett halvány társat: így fedezte fel a 12,1m-s kísérőt 1879-ben, PA 44° felé 95,4" távolságban; a pár jelzése AC. A kísérő száma a GSC-ben 1439 1396. 2007-ben S=96,7"-et és PA=30°-ot mértek.
- Andrew Daley speciális módszerrel nagyon nagy fényesség eltérésű csillagpárokat észlel.[6] Így talált rá 1999-ben az A és C között félúton a mindössze 13,3m fényességű D komponensre: S=46,6", PA=38°. Az AD párról azóta még egy mérés történt.[7]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f g h i j SIMBAD lekérdezés: Delta Leo
- ↑ a b c ESA 1997, The Hipparcos and Tycho Catalogues (ESA SP-1200) (Noordwijk: ESA)
- ↑ New Catalog of Suspected Variables
- ↑ Rotational velocities of A-type stars. III. Velocity distributions, SIMBAD
- ↑ Rotational velocities of A-type stars in the northern hemisphere. II. Measurement of v sin i, SIMBAD
- ↑ Journal of Double Star Observations. (Hozzáférés: 2011. október 30.)
- ↑ The Washington Double Star Catalog. [2009. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 2.)
További információk[szerkesztés]
- Jim Kaler's Stars, University of Illinois: ZOSMA (Delta Leonis)
- Star Names, Their Lore and Legend, Richard Hinckley Allen, New York, Dover, various dates
