Deáky Zsigmond
| Deáky Zsigmond | |
| Született | 1795. május 14. Himod |
| Elhunyt | 1872. december 29. (77 évesen) Győr |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | püspök, kanonok, királyi tanácsos, költő, nyelvész |
| Tisztsége |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Révkomáromi Deáky Zsigmond János (Himod, 1795. május 14. – Győr, 1872. december 29.) költő, nyelvész, római katolikus pap, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja.
Élete[szerkesztés]
A római katolikus nemesi révkomáromi Deáky család sarja. Apja, révkomáromi Deáky József, uradalmi ispán (spanus dominalis), anyja, Őri Anna asszony volt.[1] Keresztzsülei, niczki Niczky Zsigmond és felesége Vajda Rozália asszony voltak. Szülei Győrbe költöztek, ott kezdte meg és folytatta alsóbb és felsőbb tanulmányait; 1811-ben lépett a győri egyházmegyei növendékpapok közé; 1816-ban a teológiai tanfolyamot befejezte és, mint egyházi szertartó, az akkori szombathelyi püspök, Somogyi Lipót udvarában nyert alkalmazást. 1817-ben áldozópappá szentelték. Ezután egyházmegyéjébe tért vissza és két évig segédlelkész volt. 1819-ben Esterházy Miklós gróf bízta meg fiának nevelésével; a családdal két izben utazta be Svájcot és több évet töltött Olaszországban. Rómában a Sapientia Romanáról nevezett egyetemben vitatkozott és bölcseleti és teológiai doktorrá avatták. 1827-ben bevégezte az ifjú grófok nevelését, mire Bourbon Károly luccai herceg és spanyol infáns meghívta egyetlen fia, Ferdinánd Károly mellé nevelőnek; mint ilyen 1841-ig működött. Időközben a Magyar Tudományos Akadémia 1832. szeptember 1. levelező (1858. december 15. tiszteleti) tagjává választotta; ugyanakkor a pesti egyetem teológiai karának is tagja lett. 1835-ben XVI. Gergely pápa udvari főpapnak, 1836-ban V. Ferdinánd király címzetes apátnak nevezte ki. 1841-ben címzetes caesaropolisi püspök lett és visszatért hazájába, ahol mint a győri tankerület főigazgatója 1849-ig működött és egyszersmind a győri székesegyház nagyprépostja és kanonokja volt. 3000 kötetből álló könyvtárát a győri püspöki szemináriumnak hagyta.
Munkái[szerkesztés]
- Elegia egy falusi temetőn, Gray Tamás után. Róma, 1827.
- Grammatica ungherese a uso degľitaliani. Uo. 1827.
- Oratio, quam in solennibus exequiis cels. ac rev. dni principis Josephi Kopácsy,… archiepiscopi… die 15. oct. 1847. Strigonii dixit. Strigonii.
Ezeken kívül 1842-ben megjelent Győrött egy latin beszéde, melyet beigtatása alkalmával mondott a tanuló ifjusághoz, 1844-ben pedig egy magyar beszéde, melyet Váczy István elemi tanítónak aranyéremmel való feldiszítése ünnepén tartott; czimük leirását azonban nem találtam meg.
Kőnyomatú arcképe a Vereby, Honpolgárok Könyvében jelent meg.
Mint növendékpap költeményeket irt az Erdélyi Múzeumba s 1837-ben a Koszorúba. Miért tanult a luccai örökös herczeg magyarúl c. értekezése a Tudományos Gyűjteményben (1830. III.), székfoglaló beszéde a Magyar Tudományos Akadémia Értesítőjében (I. 1860.) jelent meg.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.
