Daniel Speer
| Daniel Speer | |
| Született | 1636. július 2. Breslau |
| Elhunyt | 1707. szeptember 5. (71 évesen) Göppingen |
| Foglalkozása | zeneszerző, író |
Daniel Speer (Breslau, 1636. július 2. – Göppingen, Németország, 1707. szeptember 5.) német író, zeneszerző.
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Egyes – nem bizonyított – elméletek szerint 1658 környékén Speer Barcsay Ákos erdélyi fejedelem udvarában volt trombitás.[1]
Deniel Speer egy braslaui tímármester fia volt. Szüleit korán elvesztette, ezért árvaházban nevelkedett, ahonnan megszökött. Ezután hosszú vándorélet következett. Végül Dél-Németországban telepedett le. 1664-ben Stuttgartban, és Tübingenben tevékenykedett, majd 1667-ben Göppingenben templomi zenészként tevékenykedett, mely mellett tanítással is foglalkozott. Művei jelentős részét itt komponálta. Hazafias, a francia megszállás elleni művei miatt 1689-ben börtönbe is került. Szabadulása után 71 éves korában bekövetkezett haláláig kizárólag komponálással foglalkozott.
Művei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Grimmelshausen Der Abenteurliche Simplicissimus című 1669-ben megjelent regénye ihlette az 1683-ban névtelenül kiadott Ungarischer oder Dacianischer Simplicissimus című könyvet, amely egyszerre pikareszk regény és útirajz. A kutatások szerint a szerző Daniel Speer volt. A mű tartalmazza a Tátra XVII. századi csodás leírását, valamint Simplicissimus és társai egy helyi vezető által vezetett túráját a Tátra egyik legmagasabb csúcsára. A könyvben a tátrai pásztorélet legrégibb leírása is megtalálható. A kirándulás 1654-ben történt és a meglátogatott csúcs a Késmárki-csúcs volt. A könyvben szerepelnek a korabeli Erdély és a román fejedelemségek viszonyainak leírása is.[2] A művet teljes egészében, de részleteiben is magyarul, szlovákul és lengyelül többször újra kiadták. Két magyar fordítása is létezik, a teljesebb
- Magyar Simplicissimus; szerk., bev. Turóczi-Trostler József, ford. Varjú Elemér, jegyz. Benda Kálmán, ill. Varjú Domokos; Művelt Nép, Budapest, 1956 (Aurora)
- Magyar Simplicissimus; bev. Kiss Gy. Csaba, utószó Szakály Ferenc, jegyz. Benda Kálmán, Szakály Ferenc, ford. Varjú Elemér; Felsőmagyarország, Miskolc, 1998 (Felsőmagyarországi Minerva)
Simplicissimus könyvének tátrai vonatkozásait először Roman Kordys elemezte a Czy Frölich był na Łomnici? (Járt-e Frölich a Lomnici-csúcson?), Taternik 1930., 4. szám, című tanulmányában.
1687-ben jelent meg Unterricht der Musikalischen Kunst (A zenei művészet tanítása) című tankönyve. A mű érdekessége, hogy ebben található a baryton első ismert leírása.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ K. "Külföldi zenészek a XVII. századi erdélyi fejedelmi udvarban és hatásuk" (pdf). Hozzáférés: 2008. november 15.
- ↑ Cziráki, Zsuzsanna (2006). Az erdélyi szászok története. Erdélyi szász irodalomtörténet. Kozármisleny: Imedias Kiadó. ISBN 963 87195 08.
- ↑ Haydn Barytontrio Budapest. "A baryton". Hozzáférés: 2008. november 15.
