Ugrás a tartalomhoz

Dalos Ferenc

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Dalos Ferenc honvéd szócikkből átirányítva)
Dalos Ferenc
Született1913. július 14.
, Osztrák–Magyar Monarchia Szombathely
Meghalt1988. január
Esztergom
Állampolgárságamagyar
Nemzetisége magyar
FegyvernemGyalogság (lövész, felderítő)
Rendfokozataőrmester
EgységeI. honvéd felderítő zászlóalj
CsatáiMásodik világháború
KitüntetéseiMagyar Arany Vitézségi Érem
Tűzkereszt
Szolgálati Jel
Erdélyi Emlékérem
Délvidéki Emlékérem
Német Vaskereszt II. oszt
CivilbenGéplakatos, Fűtő

Dalos Ferenc (eredeti néven: Domsa Ferenc, Szombathely, 1913. július 14.Esztergom, 1988. január) magyar katona.

Érdemei

[szerkesztés]

Huszadikként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben.

Részt vett az erdélyi és délvidéki bevonulásban, majd mint az I. honvéd felderítő zászlóalj tagjaként került ki az orosz frontra. Százada 1942 augusztus 7-8-án heves és mozgalmas küzdelmet vívott Uryw és Szeljavnoje közötti erdős mocsaras terepen. A küzdelem egyes osztagok részletharcává vált. Szakaszparancsnokát két géppisztolyos orosz támadta, akiket Dalos lelőtt. Mint golyószórós csatár önként vállalta, hogy fedezi szakasza mozgását. Amikor fészkét támadták golyószóróval és kézigránáttal visszaverte a támadást. Új állást foglalt. Gyalogos és harckocsi támadás bontakozott ki, intenzív tüzeléssel megállította azt. Századának sikerült visszavonulnia, de ő már nem tudott mert az ellenség hátába került. Elrejtőzött a terepen, majd a sötétedés beállta után golyószórójával elindult százada felé. Közben sebesült bajtársra akadt, akit elsősegélyben részesített, és akivel még egy napi rejtőzés után sikerült visszatérnie századához.[1]
A háború végén amerikai fogságba kerül, hazatérése után igazolták, majd géplakatosként dolgozott.

Névváltozás

[szerkesztés]

Felettesei – tévesen – szláv hangzású neve miatt megkérték, hogy magyarítson. Nem tudták, hogy a Domsa igen régi magyar név.

A háború után

[szerkesztés]

A szovjet megszállás idején szerény, visszahúzódó életet élt. Családját féltette attól, hogy megtorlásnak teszi ki katonai érdemei felszínre kerülése esetén. Míg élt, kitüntetéseit dugdosta, halála után pedig elvesztek.

Nyughelye

[szerkesztés]

Az Esztergom-szentgyörgymezei temetőben nyugszik (I. parcella 10. sor VII. sír). A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság Komárom-Esztergom megyében a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította, mint kiemelkedő személy sírját. A védettség közzététele a Magyar Közlönyben és a Hivatalos Értesítőben történt (HÉ 2009/9).[2]

Források

[szerkesztés]
  1. Magyar Katonaújság 1943 március 6
  2. Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság. [2012. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 13.)