Dalos Ferenc
Dalos Ferenc | |
Született | 1913. július 14. , Osztrák–Magyar Monarchia Szombathely |
Meghalt | 1988. január Esztergom |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Fegyvernem | Gyalogság (lövész, felderítő) |
Rendfokozata | őrmester |
Egysége | I. honvéd felderítő zászlóalj |
Csatái | Második világháború |
Kitüntetései | Magyar Arany Vitézségi Érem Tűzkereszt Szolgálati Jel Erdélyi Emlékérem Délvidéki Emlékérem Német Vaskereszt II. oszt |
Civilben | Géplakatos, Fűtő |
Dalos Ferenc (eredeti néven: Domsa Ferenc, Szombathely, 1913. július 14. – Esztergom, 1988. január) magyar katona.
Érdemei
[szerkesztés]Huszadikként részesült a Magyar Arany Vitézségi Éremben.
Részt vett az erdélyi és délvidéki bevonulásban, majd mint az I. honvéd felderítő zászlóalj tagjaként került ki az orosz frontra. Százada 1942 augusztus 7-8-án heves és mozgalmas küzdelmet vívott Uryw és Szeljavnoje közötti erdős mocsaras terepen. A küzdelem egyes osztagok részletharcává vált. Szakaszparancsnokát két géppisztolyos orosz támadta, akiket Dalos lelőtt. Mint golyószórós csatár önként vállalta, hogy fedezi szakasza mozgását. Amikor fészkét támadták golyószóróval és kézigránáttal visszaverte a támadást. Új állást foglalt. Gyalogos és harckocsi támadás bontakozott ki, intenzív tüzeléssel megállította azt. Századának sikerült visszavonulnia, de ő már nem tudott mert az ellenség hátába került. Elrejtőzött a terepen, majd a sötétedés beállta után golyószórójával elindult százada felé. Közben sebesült bajtársra akadt, akit elsősegélyben részesített, és akivel még egy napi rejtőzés után sikerült visszatérnie századához.[1]
A háború végén amerikai fogságba kerül, hazatérése után igazolták, majd géplakatosként dolgozott.
Névváltozás
[szerkesztés]Felettesei – tévesen – szláv hangzású neve miatt megkérték, hogy magyarítson. Nem tudták, hogy a Domsa igen régi magyar név.
A háború után
[szerkesztés]A szovjet megszállás idején szerény, visszahúzódó életet élt. Családját féltette attól, hogy megtorlásnak teszi ki katonai érdemei felszínre kerülése esetén. Míg élt, kitüntetéseit dugdosta, halála után pedig elvesztek.
Nyughelye
[szerkesztés]Az Esztergom-szentgyörgymezei temetőben nyugszik (I. parcella 10. sor VII. sír). A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság Komárom-Esztergom megyében a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította, mint kiemelkedő személy sírját. A védettség közzététele a Magyar Közlönyben és a Hivatalos Értesítőben történt (HÉ 2009/9).[2]
Források
[szerkesztés]- ↑ Magyar Katonaújság 1943 március 6
- ↑ Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság. [2012. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 13.)