Dór vándorlás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A dór vándorlás annak a főleg régészeti úton megfigyelhető jelenségnek a neve, aminek során a görög sötét korban a korábbi mükénéi civilizáció központi és déli, valamint a minószi civilizáció területeit a későbbi dórokkal azonosítható nyelvi és tárgyi kultúra váltotta fel az i. e. 12. századtól kezdődően. A folyamat pusztulással járt, de a konkrét eseményekről lényegében semmit sem tudunk. Ez az időszak a tengeri népek támadásainak kora és az északnyugati görög vándorlásé is. Mindezek valószínűleg egymással szorosan összefüggő folyamatok voltak.

ÉRDEKESSÉG:

v. dóriaiak, az ó-görög nép 4 főtörzsének (l. Görögök) egyike. Nevöket Deukalion unokájától, Hellén fiától, Doros-tól származtatták és ősrégi időkben Thessaliában laktak az Olimpus tövében. A görög történelem korai eseményeiben oly kevés részük volt, hogy a hőskorban még nevük sem ismeretes. Csak a Peneios-völgy melléki akhajeoliai uralomnak a thesprotiai thesszáloktól történt elpusztulása óta vonatott be a D. egy része a népmozgalomba és jött Közép-Görögországba, mig másrészük Olimpus tövében maradt s illir és trák törzsekkel a macedon néppé olvadt egybe. A D.-ból Közép-Görögországban hatalmas néptörzs lett, mely a delfii amfiktionok (l. o.) élére állott és Dorisban az Oita alján hagyva a néptörzs egy részét, ujabb népvándorlásra indult a Peloponnészosz felé Kr. e. 1104. Ez az u. n. dórok vándorlása vagy héraklidák (l. o.) visszatérése, igy neveztetve héroszuktól, Hérakléstől, akitől a D. királyai magukat származtatták. A Peloponnészosz déli és keleti részén a következő államokat alapították a dórok: Messzéné, Spárta (v. Lakedaimón), Argosz, Korinthosz, Sziküón és Phleiusz és innen kiindulva Közép-Görögországban (Hellaszban) Megariszt; további előnyomulásuknak az ión athéneiek szabtak határt (Kodros). A leigázott tartományok lakosai a perioikok (körül-lakók) és rabszolgák (Spártában heloták) osztályait alkották, akikkel szemben a D. harcias jellemüket nem vethették le. A dór vándorlás hullámai a Peloponnészoszból a szigetekre is átcsaptak; hosszu harcok után a D. elfoglalták Krétát s itt egészen uj népet és kulturát teremtettek meg. A déli Kikladok is mihamar dór gyarmatokká lettek. Argosi dór telepesek alapították Kis-Ázsiában, Káriában Kos, Knidos és Halikarnasszos városokat. A további gyarmatosítások körül a Propontisz mellékén (Bizanc és Kalcedon), a Fekete-tenger partján (Herakleia), a trák és macedon partokon s az Ióni-tengeren (Ambrakia, Leukas, Kerkyra, Epidamnos), különösen Megara és Korint városok fáradoztak. Számos dór gyarmat volt Alsó-Olaszországban, mint Taras (Tarentum), Herakleia, Kroton és Sziciliában (Szirakuza, Messana, Gela, Akragas). Thera városából indult ki a cirenei pentapolis (ötváros) alapítása Afrikában. Összes gyarmataikban megtartották a D. intézményeiket, alkotmányukat, nyelvüket és kultuszokat; főistenük Apollon volt. V. ö. Müller O.,

A delphoi amphiktüonia[szerkesztés]

A hellének Delphoi központtal létrejött szakrális közösségének, a delphoi amphiktüoniának szavazati arányaiból levonható egy érdekes, a vándorlás irányát támogató következtetés. Az amphiktüoniát eredetileg 12 ethnosz hozta létre, ezek egyike volt a dóroké. Minden ethnosznak két szavazata volt, ami a dórokon belül az i. e. 5. században úgy oszlott meg, hogy az egyik szavazat mindig a – hatalmas dór területektől elszigetelt – piciny Dóriszé volt, a másik pedig rotált a Peloponnészosz sokkal jelentősebb dór poliszai, Spárta, Korinthosz, Argosz, Megara stb. között. Ez azt jelzi, hogy az amphiktüonia létrejöttéhez képest az erőviszonyok alaposan megváltoztak, a – talán egy időben a Delphoi és Thermopülai közötti Dórisz területén élő – délre vándorolt dórok alaposan megszaporodtak, az eredeti, vagy átmeneti „őshaza” területén maradtakhoz képest.

Nyelvi hagyomány[szerkesztés]

A Peloponnészoszon, pl. Püloszban talált hatalmas mennyiségú lineáris B írásos táblák tanúsága, de a Homérosz közvetítette hagyomány szerint is a mükénéi civilizáció nyelve az akháj volt, míg ugyanezen a területen a poliszok korában a dór dialektus volt a domináns. Önmagában azonban ebből nem lehet eldönteni, vajon a nyelvi változás vándorlás eredménye, vagy csak a korábban is helyben levő, alávetett nyelvű népesség vált uralkodóvá.

Tengeri népek[szerkesztés]

A Püloszban talált szövegek értesítenek bennünket arról, hogy az i. e. 13. században ott tengeri megfigyelőhelyeket kellett felállítani, akik a tenger felől fenyegető veszélyt figyelték. Mem sokkal ezután Mükéné és Pülosz elpusztult, egy időben a tengeri népek Egyiptomot, Kánaánt és Anatóliát ért támadásaival, ami pl. a Hettita Birodalom végét is okozta. A dórok jelenlétére régészeti bizonyíték viszont csak az i. e. 10. század közepéről van geometrikus díszítésű kerámiák formájában, azaz a pusztulás és a dórokra vonatkozó megnyugtató bizonyíték között mintegy két évszázadnyi űr tátong. Az ellentmondás talán úgy oldható fel, hogy a pusztulást nem a dórok okozták, hanem „átutazó” tengeri népek, a dórok pedig később beszivárogtak egy üres, vagy katonailag vákuum területre és a talált kis népsűrűség lehetővé tette nagy szaporodásukat. De erre a hipotézisre sincs bizonyíték.

Források[szerkesztés]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap