Déli-szigeti álfakusz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Déli-szigeti álfakusz
Rock wren.jpg
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Királygébics-alkatúak (Tyranni)
Család: Álcsuszkafélék (Acanthisittidae)
Nem: Xenicus
Faj: X. gilviventris
Tudományos név
Xenicus gilviventris
(Pelzeln, 1867)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Déli-szigeti álfakusz témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Déli-szigeti álfakusz témájú kategóriát.

A déli-szigeti álfakusz vagy szirti álfakusz (Xenicus gilviventris) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe az álcsuszkafélék (Acanthisittidae) családjába tartozó Xenicus nem egyetlen még élő faja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Endemikus faj, csak az Új-Zélandhoz tartozó Déli-szigeten honos. A magashegységek alpin és szubalpin erdeinek lakója. Kedveli a gyér növényzetű, cserjés sziklakibúvásokat, kőlavinákat.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 10 centiméter, testtömege 16-20 gramm. A hím tollazata zöldessárga, a tojó olívbarna.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rovarokkal táplálkozik, melyeket a kövek hasédakaiból és a kövek közül szedeget össze.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Földön fekvő korhadó törzsek alatt, sziklarésekben és talajüregekben fészkel. Évente csak egy költése van, mert a magashegységekben viszonylag rövid a költésre alkalmas idószak. Fészekalja rendszerint 3 tojásból áll, melyeket a tojó egyedül költ ki. A költési időszak alatt a hím eteti a tojót, majd együtt gondozzák a fiókákat.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mielőtt az európai telepesek megérkeztek Új-Zélandra a faj mindkét nagy szigeten előfordult. Azóta a betelepített kisragadozók elsősorban a hermelin miatt állományai nagyon visszaestek. Ez a faj élete java részét a talajon tölti és felröppenve is csak néhány métert száll odébb, így könnyű zsákmánya a ragadozóknak.

Napjainkban 5000-10 000 fősre becsülik az állományát.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]