Cziegler-ház (Brassó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Cziegler-ház
RO BV Cziegler house 4.jpg
Település Brassó Románia
Cím Piața Sfatului 17.
Építési adatok
Építés éve 16. század
Rekonstrukciók évei 1781, 1829
Építési stílus reneszánsz
Hasznosítása
Felhasználási terület ház
LMI-kód BV-II-m-B-11575
Elhelyezkedése
Cziegler-ház (Brassó belváros)
Cziegler-ház
Cziegler-ház
Pozíció Brassó belváros térképén
é. sz. 45° 38′ 28″, k. h. 25° 35′ 20″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 28″, k. h. 25° 35′ 20″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Cziegler-ház témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A brassói Cziegler-ház a Főtér déli részén, az úgynevezett Gyümölcssoron álló reneszánsz stílusú, kétszintes épület. Főként arról nevezetes, hogy ezen a helyen volt a város elsőként, 1512-ben említett gyógyszertára. A 18. században Andreas Cziegler kereskedő otthona volt, jelenleg az evangélikus egyház tulajdona.

Története[szerkesztés]

Az okmányok már 1512-ben megemlítenek ezen a helyen egy gyógyszertárat; egy officinát, amely a kolostorok és nemesi udvarok létesítményeihez hasonlóan kiszolgálta a középkori város lakosságát. Kezdetleges eszközökkel többféle gyógyszert, tinktúrát, elixírt, parfümöt állítottak elő. A gyógyszertárnak külön könyvtára is volt, és a hátsó udvar kertjében termesztették a gyógynövényeket.[1][2] 1520-ban név szerint említik az itt dolgozó Johannes de Monaco Aromatorius patikust.[3] Az épületet 1635-ben kijavították; ekkor két bejáratot említenek: egyik a Főtérre, a másik a templomudvarra nyílt.[4]

A ház – a belváros legtöbb más épületéhez hasonlóan – leégett az 1689-es tűzvészben. Egy korabeli beszámoló szerint erről az épületről terjedt át a tűz a Fekete templomra, ezért a városvezetés közel egy évszázadig nem engedélyezte, hogy az újjáépített házaknak templomudvarra néző ablakaik legyenek.[5] Más szemtanúk szerint a Fekete templomot belülről gyújtották fel a tűzvészt bosszúból előidéző Habsburgok.[6]

1741-ben Thomas Tartler krónikás wüssten Apotheke, vagyis „ismert patika” néven említi az épületet. Egy 1781-es jegyzőkönyv szerint Andreas Cziegler kereskedő-polgár (bürgerliche Kaufmann), a ház akkori tulajdonosa a városvezetés engedélyét kérte az épület átépítésére és kibővítésére.[4] 1826 körül a román Radu Orghidan nagykereskedő tulajdona lett, aki ismét átépíttette. 1850-ben megvásárolta a Brassói Általános Takarékpénztár.[5]

1875 körül a szász evangélikus egyházközség költözött ide, elcserélve a korábban birtokolt Kolostor utcai házát a takarékpénztárral. 1890 körül itt működött a Zum edlen Ritter (A nemes lovaghoz) vendéglő. 1948-ban államosították az épületet, majd az 1989-es rendszerváltás után visszakerült az evangélikus egyház tulajdonába. A 2000-es évek végén restaurálták; felújítása kétszer többe került, mintha egy új épületet emeltek volna.[5]

Leírása[szerkesztés]

Reneszánsz stílusú, kétszintes épület a Főtér és a Honterus-udvar határán; szomszédos a Hiemesch-házzal. A romániai műemlékek jegyzékében a BV-II-m-A-11575 sorszámon szerepel.[7] Jelenleg is itt van az evangélikus gyülekezet (Honterusgemeinde) székhelye és kincstára.[5]

A megyei múzeumban megtekinthető az egykori gyógyszertár néhány edénye és egy 1669-ben kelt recept.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Pavalache 141. o.
  2. Fulga, Ligia. Muzeul de Etnografie Brașov – Ghid. Brassó: Brastar Print, 32. o. 
  3. Pavalache 146. o.
  4. a b Jenei, Dana: Cadrul istoric și arhitectural al curții Bisericii Negre. In Redescoperirea trecutului medieval al Brașovului. Kolozsvár: Mega. 2015. 38–39. o. ISBN 9786065436367  
  5. a b c d Wittstock
  6. Marele incendiu al orașului Brașov. In Nussbächer, Gernot: Caietele Corona. Brassó: Aldus. 2016. 213. o. ISBN 9789737822949  
  7. Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)

Források[szerkesztés]