Czégi József
| Czégi József | |
| Született | 1922. május 1.[1] Kaposszekcső |
| Elhunyt | 1983. április 8. (60 évesen) Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | gépészmérnök |
| Tisztsége | egyetemi tanár |
| Iskolái | Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (1940–1944) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (21/2-9-52)[3][4] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Czégi József (Kaposszekcső, 1922. május 1. – Budapest, 1983. április 8.[5]) magyar gépészmérnök, egyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa (1954). A Magyar Tudományos Akadémia Gépszerkezettani Bizottságának, a Gépipari Tudományos Egyesület Tribológiai Főbizottságának és az Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottságnak tagja volt.
Életpályája[szerkesztés]
A dombóvári gimnáziumban érettségizett. 1940–1944 között Budapesten a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen gépészmérnöki tanulmányokat folytatott; oklevelét – a második világháború miatt – 1945-ben kapta meg. 1942-től a II. gépszerkezettani tanszéken volt gyakornok. 1943-ban kisegítő tanársegéd, 1944-ben díjas gyakornok, 1945-től tanársegéd, 1949-től adjunktus volt. 1945-ben a MÁV dombóvári műhelyében üzemmérnök volt. 1946–1947 között a LAMPART Művek Rt. alkalmazta. 1947–1948 között a Szivattyúgép Rt. telephelyén dolgozott. 1949–1951 között az Állami Műszaki Főiskolán tanított. 1950–1952 között tagozatvezető volt az esti épületgépész tagozatnál. 1952–1953 között a Szolnoki Közlekedési Műszaki Egyetemen mint megbízott tanszékvezető előadásokat tartott. 1959-ben a gépelemek tanszék docense lett. 1963–1966 között a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Karának tudományos dékánhelyettese volt.
Munkássága[szerkesztés]
Az üzemi munkák során figyelme az ágyazástechnika felé fordult. Az egyetemi tanszék laboratóriumában felállított csapágyvizsgáló gépen önálló kutatásokat végzett, felhasználta a kenéstechnika hazai és nemzetközi irodalmát is. Eredményeit a gépészmérnökképzésben, a gépelemek tantárgy korszerűsítésében és az ipari gyakorlat számára írt kézikönyveiben hasznosította. Tudományos kutatómunkája során az OMFB megbízásából a színesfém csapágyanyagok és a műanyagok felhasználásának 20 éves fejlesztési tervének kidolgozásában is részt vett. A kenéstechnika és a siklócsapágyak szakértője volt. Eredményei közül kiemelhető a hengeres hidrodinamikus csapágyak állandósult terhelés melletti határteherbírása és a hidrosztatikus csapágyak optimalizációja témákban végzett munkája.
Temetésére a Farkasréti temetőben került sor (21/2-9-52).[5][6]
Művei[szerkesztés]
- Irányelvek a siklóscsapágyak korszerű tervezésére (Budapest, 1951)
- Technikai fizika (Budapest, 1951)
- Szerszámgépek főorsócsapágyai (Budapest, 1952)
- Motor siklócsapágyak (Budapest, 1953)
- Siklócsapágy kézikönyv (szerkesztő, I.-II. Budapest, 1953-1954)
- Siklócsapágyak elméletének és kialakításának újabb szempontjai (Budapest, 1955)
- Műanyagok a gépiparban (Makádi Józseffel, Budapest, 1961)
- Siklócsapágyazások (Budapest, 1962)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC02469/02935.htm, Czégi József, 2017. október 9.
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 11.)
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ a b Gyászjelentése
- ↑ Budapesti Negyed 40-41-42. (2003/2-2003/4)
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Tudósnaptár
További információk[szerkesztés]
- Dr. Czégi József (A Jövő Mérnöke, 1983. április 29.)
- Révai új lexikona IV. (Bűn–Cyt). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1999. ISBN 963-901-593-8
- Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8