Csoportgondolkodás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A csoportgondolkodás akkor jön létre, mikor az egyén önmagát és saját gondolatait alárendeli a csoport által elfogadott (vélt vagy valós) normáknak a konszenzus létrehozása érdekében.

Általánosan megjelenik a sebezhetetlenség illúziója, és ezzel párhuzamosan a csoportba vetett megkérdőjelezhetetlen bizalom. Ezt felerősíthetik, ha egyes csoporttagok mintegy kiszűrik az ellentmondó információkat, így ezek a többi csoporttaghoz már nem juthatnak el. Ugyanakkor önmagukat is befolyásolhatják az ún. gondolat-stop módszerével, melynek lényege, hogy minden, a csoport által nem elfogadott gondolatot igyekszik kizárni, azt valamilyen külső erő vagy téveszme hatásának betudni.

A szűrt információk hatására olyan torz normák is kialakulhatnak szélsőséges esetekben, mint terrorizmus, valamint jó táptalajt biztosít a politikai diktatúráknak, szektáknak.

A csoportgondolkodás ellenszere lehet, ha a csoport támogatja a szabad véleménykifejtést - akkor is, ha az szembe megy a csoport elképzeléseivel. Segíthet az is, ha valaki az "ördög ügyvédje" szerepébe bújik, és mindent megkérdőjelez, ez által a csoport nem jut téves következtetésre. A nyilvános szavazás kerülése is hasznos lehet, hiszen ha nem kell arccal felvállalni a csoportnormával szembemenő véleményt, akkor valószínűbben jelenik meg a szavazás során. Ha végképp biztosra szeretnénk menni, érdemes kívülállót is bevonni a döntéshozatalba, mert ő friss szemmel nézi a helyzetet, még nem "fertőzték meg" a csoportnormák.