Csopey László

	Csopey László
Született	1856. október 1.; Romocsaháza
Elhunyt	1934. június 23. (77 évesen); Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	pedagógus, ; műfordító
Sírhelye	Farkasréti temető (7/4-1-13)
	A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Csopey László témában.
	A Wikimédia Commons tartalmaz Csopey László témájú médiaállományokat.
	Sablon; Wikidata; Segítség;

Csopey László (Romocsaháza, 1856. október 1. – Budapest, 1934. június 23.)^[3] budapesti középiskolai tanár, műfordító.

Pályája

A Bereg megyei Romocsaházán született, ahol apja Csopey László görögkatolikus néptanító volt. Édesanyja Zan Erzsébet. Középiskoláit Munkácson és Sárospatakon végezte. 1876-tól 1879-ig a budapesti egyetemen matematikát és fizikát hallgatott, 1883-ban tanári oklevelet szerzett. A szakjába vágó előadáskon kívül hallgatta Gyulai Pál, Greguss Ágost, Heinrich Gusztáv, Budenz József előadásait is. 1879-ben a miniszterelnöki fordítóosztályon mint rutén-orosz fordító nyert alkalmazást és a hazai rutén viszonyok tanulmányozásához fogott. 1887-ben a Természettudományi Társulat másodtitkárává választotta. 1883-tól 1925-ig Budapesten középiskolai tanárként működött.

Több éven át a Nemzet munkatársa. 1885-ben a Magyar Ifjúság Lapja szerkesztője, 1896-tól 1905-ig a Magyar Természettudományi Közlöny társszerkesztője. Természettudományi és szépirodalmi műveket fordított, elsősorban oroszból: Gogol, Turgenyev, Lev Tolsztoj) műveit.

Irodalmi működése kezdetben az orosz írók munkáinak fordítására szorítkozott, jelentősek érdemei az orosz irodalom hazai megismertetésében. 1878-ban megjelent az Ellenőrben Gogoltól A szorocsinci vásár; 1879-ben a Vasárnapi Ujságban a Kisasszony parasztruhában Puskintól és A szerény asszony Dosztojevszkijtől; a nevezett lapba 1879-től dolgozott részint saját neve alatt és névtelenűl, részint pedig -y -o. és a + b jegyek alatt; a Közvéleményben (1880. 113. sz. Hazai irodalom külföldön), a Pesti Naplóban A rettenetes bosszú Gogoltól. A Nyelvtudományi Közleményekben (1881. XVI. k. 2. füzet) Magyar szók a rutén nyelvben c. dolgozata jelent meg. Írt még a Budapesti Szemlébe (1884-85. 1889.) és a Fővárosi Lapokba (1884. 271. 272. sz.) A Nemzetnek három és fél évig munkatársa volt és főleg az orosz állapotokat ismertető politikai, valamint szépirodalmi cikkeket közölt; továbbá 1884-85-ben Emlékezés Turgenyev Iván családjára c. hosszabb tárcasorozatot fordított. A Földrajzi Közleményekben (1885-90.) kisebb-nagyobb ismertetéseket közölt Cs., Cs. L. jegyek, neve alatt és névtelenűl; a Természettudományi Közlönyben 1886-től több cikke, ismertetése jelent meg, a Földtani Közlöny XVII. kötetében, az Ethnol. Mittheilungenben (1887. néprajzi cikke.)

A vallás- és közoktatásügyi minisztérium megbízásából a hazai rutén népiskolák számára 1881-től 1884-ig az állam kiadásában rutén nyelven megjelentek tőle: ABC és első olvasókönyv, Vezérkönyv az ABC tanításához, 24 fali olvasó tábla Gönczy Pál nyomán, a Gáspár János-féle Második olvasókönyv, a Nagy László-féle Beszéd- és értelemgyakorlatok, a Groo Vilmos-féle Vezérkönyv a magyar nyelv tanításához és Magyar olvasókönyv a ruténajkú népiskolák számára, a dr. Kiss Áron és Mayer Miksa-féle Magyarok története és Vezérkönyv a magyarok történetéhez című munka átdolgozása. 1887 után sajtó alá rendezte az országos segélyből megjelenő műveket és a Természettudományi Könyvkiadó legtöbb kötetét.

Szerkesztette a Magyar Ifjuság Lapját 1885-ben, melynek több mint egyharmadát maga írta.

Munkái

Bulyba Tarasz. Beszély, oroszból ford. Almási László. Bpest, 1878. (Olcsó Könyvtár 61.)
Orosz beszélyek. Írták Puskin S., Gogoly M., Krylov I. és Dosztojevszkij F., ford. Uo. 1882. (Olcsó K. 149.)
Rutén-magyar szótár. Uo. 1883. Online (Az MTA által 1881-ben Fekésházy-jutalommal kitüntetett pályamunka.)
Turgenyev, Költemények prózában. (Oroszból ford.) Uo. 1884. (Olcsó Könyvtár 172.)
Nyikolaj Mihajlovics Przsevalszkij, Zajtánból Khamin át Tibetbe s a sárga folyó vidékére. Oroszból dolgozta. Uo. 1884. (Utazók Könyvtára IV.)
Turgenyev, Egy vadász iratai. Oroszból ford. Uo. 1885. (Olcsó K. 187.)
Lev Nyikolajevics Tolsztoj, Szebasztopol. Uo. 1889.

Jegyzetek

Források

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak

Csopey László témában.

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.
Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X

További információk

Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
Gutenberg nagy lexikon. Minden ismeretek tára. Bp., Nagy Lexikon Kiadóhivatal, 1931-1932.
Bartha István-Förster Rezső: A Kis Akadémia negyvenkét esztendeje az ezredik előadásig 1899-1941. Bp., Kis Akadémia, 1941.
A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
Tolnai világlexikona. Bp., Magyar Kereskedelmi Közlöny, 1912-1919.
Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.

[c6fb84204c7d83335d5ca324d78b36da533be34a-1] https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html

[4a6ffa48b866b0d8907b21f15c919cf2e729a371-2] https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html

[3] Halálesete bejegyezve a Bp. II. ker. állami halotti akv. 223/1934. folyószáma alatt.

[1]

[2]

[3]

Csopey László

Született	1856. október 1. Romocsaháza
Elhunyt	1934. június 23. (77 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	pedagógus, műfordító
Sírhelye	Farkasréti temető (7/4-1-13)^[1]^[2]
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Csopey László témában.
A Wikimédia Commons tartalmaz Csopey László témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség