Csomay Győző
| Csomay Győző | |
| Született | 1883. július 12.[1] Szatmárnémeti[1] |
| Elhunyt | 1942. március 27. (58 évesen)[2] Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | gyorsíró |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Egri és csomai Csomay Győző (Szatmárnémeti, 1883. július 12. – Budapest, 1942. március 27.[3]) országgyűlési gyorsirodai osztálytanácsos, a hadidíszítményes Vörös-Kereszt ezüst díszérem tulajdonosa.[4]
Életpályája[szerkesztés]
Szülei Csomay Imre (1848–1910) ügyvéd[5][6] és Valkovszky Mária (1859–1914)[7] voltak.[8] Magánúton tanulta meg a Gabelsberger–Markovits-rendszerű gyorsírást. 1903-ban gyakornok volt az Országgyűlési Gyorsirodában. Nem kapott kinevezést, így visszatért hírlapírónak szülővárosába. 1904-ben a Budapesten megjelenő Gyorsírási Szemle felelős szerkesztője volt. 1907–1919 között gyorsírást oktatott a szatmári iskolákban. Kezdeményezésére az első világháború (1914–1918) alatt Szatmáron hadikórház létesült. 1929–1942 között revizorgyorsíró volt.
Temetése a Fiumei Úti Sírkertben történt.[4]
Művei[szerkesztés]
- A gyorsírászat praxisa (Szatmár, 1899)
- Kölcsey Ferencz működésének hatása Szatmár vármegyére (1901)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2020. május 28.)
- ↑ https://resolver.pim.hu/auth/PIM97966, Csomay Győző, 2022. március 5.
- ↑ Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- ↑ a b Gyászjelentése
- ↑ Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- ↑ Édesapja gyászjelentése
- ↑ Édesanyja gyászjelentése
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. VIII. ker. állami halotti akv. 673/1942. folyószám alatt.
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Magyarország vármegyéi és városai
További információk[szerkesztés]
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8