Crinia riparia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Crinia riparia
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Myobatrachidae
Nem: Crinia
Faj: C. riparia
Tudományos név
Crinia riparia
Littlejohn & Martin, 1965
Szinonimák
  • Crinia riparia Littlejohn & Martin, 1965
  • Ranidella ripariaBlake, 1973
  • Australocrinia ripariaHeyer & Liem, 1976
  • Crinia riparia — Heyer, Daugherty & Maxson, 1982
  • Littlejohnophryne ripariaWells & Wellington, 1985
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Crinia riparia témájú rendszertani információt.

A Crinia riparia a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül a Crinia nembe tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Ausztrália endemikus faja. A faj a Flinders hegyvonulat déli részén, az északi Mt. Brown Conservation Park és a déli Napperby Gorge között fordul elő.[1] Egyedei sziklás medrű patakok szélén, sziklák és kövek alatt találhatók.

Megjelenése[szerkesztés]

Kis termetű békafaj, testhossza elérheti a 25 mm-t.[2] Háta világosbarna, vörösesbarna vagy sötétbarna színű, időnként világos, sötét vagy vöröses foltokkal vagy hosszanti csíkokkal. Hátát általában apró szemölcsök borítják, de bőre néha sima is lehet.[1] Pofája rövid és némileg hegyes.[1] Orra hegyétől az oldaláig gyakran sötétbarna csík húzódik. A hasa fehér, apró sötétbarna foltokkal és pettyekkel. A hímek torka szörkésbarna.[2] A lábakon vízszintes sávok húzódnak. Pupillája majdnem kerek, a szivárványhártya aranyszínű. Sem a mellső, sem a hátsó lábán nincs úszóhártya, ujjain nincsenek korongok.[2]

Életmódja[szerkesztés]

Késő téltől késő tavaszig szaporodik. A petéket egy rétegben rakja le lassú folyású patakok sziklái alá. Az ebihalak testhossza elérheti a 4 cm-t, színük sötétbarna, aranybarna vagy majdnem fekete. Gyakran a víztestek alján maradnak[2] a gyorsan mozgó vízhez alkalmazkodva, lapított testtel, alacsony uszonyokkal és széles, tapadó szájjal a fenéken táplálkoznak.[1]

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Populációja stabil, több védett területen is megtalálható.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]