Cosimo Rosselli

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cosimo Rosselli
Arcképe Giorgio Vasari nyomá
Arcképe Giorgio Vasari nyomá
Született 1439[1]
Firenze
Elhunyt 1507. január 17. (67-68 évesen)[2]
Firenze
Foglalkozása festő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Cosimo Rosselli témájú médiaállományokat.

Cosimo Rosselli (Cosimo /di Lorenzo di Filippo/ Firenze, 1439Firenze, 1507. január 7.) itáliai reneszánsz festő.

Életpályája[szerkesztés]

Legkorábban Neri di Bicci, majd Benozzo Gozzoli műhelyében tanult festeni. Benozzo Gozzoli, majd leginkább Domenico Ghirlandaio hatott művészi gondolkodására és stílusára. Felfogásában, stílusában leginkább mesterei inspirációiból élt, száraz, közepes tehetségű festő volt. Legkorábbi jelzett munkája: Szent Anna harmadmagával és négy szenttel (1471).

Azon firenzei festőknek egyike, akiket Botticellivel az élen IV. Szixtusz pápa Rómába hívott a Sixtus-kápolna kifestésére (1481-1483). Itt festett három freskót, Hegyibeszéd, Úrvacsora, Törvényhozás a Sinai-hegyen és az aranyborjú imádása).

További freskói: S. Filippo Benizzi belép a szerviták rendjébe (1476, Firenze, Santissima Annunziata előcsarnoka); Processzió a csodatevő kehellyel (1486, Firenze, Sant’Ambrogio). Oltárképek festésére is kapott megbízást Firenzében, ezek Mária mennybemenetele (Sant’Ambrogio); Trónoló Madonna két szent között (1482, Santo Spirito); Szent Borbála megdicsőülése (Uffizi); Mária megkoronázása (Santa Maria Maddalena dei Pazzi), ez egyik legjobb munkája. Berlinben: Mária cherubinoktól környezve, lent a nép, a pápa és a császár, valamint szentekkel aranyalapon.

Freskókon kívül arcképeket festett arany alkalmazásával. Legkiválóbb tanítványai Piero di Cosimo és Fra Bartolomeo.

Képeiből[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Művészeti lexikon. 1. köt. Szerk. Éber László. Budapest : Andor Győző kiadása, 1935. Cosimo Rosselli szócikkét lásd 390. p.
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. Francia Nemzeti Könyvtár