Carbonari mozgalom
A carbonari mozgalom (franciául charbonnerie, magyarul 'szénégetők') egy a 19. század elején Calabriában létrejött monarchiaellenes titkos politikai társaság volt, amelynek célja Itália függetlenségének kiharcolása, egyesítése és liberális berendezése volt. Több összeesküvés és terrorcselekmény is a nevükhöz köthető.
| „ | A farkas által halálra üldözött bárány bosszúja | ” |
– A carbonari-jelmondat | ||
Története[szerkesztés]
Tagjai az üldöztetések elől az Abruzzókba (az Appennin-hegység része) menekültek, ahol gyűléseiken a szénégetők munkájához hasonló szertartásokat végeztek – innen ered a nevük is. Gyülekezőhelyeiket kunyhóknak (baracca), a kunyhók belsejét szénleadóhelyeknek (vendita), a kunyhók egyesületét pedig köztársaságnak nevezték.
Noha a lakosság körében egyre népszerűbbé váltak, a Bourbon restauráció megszilárdulása után, az 1820-as években a hatalom egyre hevesebben üldözte őket (I. Ferdinánd nápolyi király és Metternich irtó hadjáratai), ezért központjukat Párizsba helyezték át, s megkezdték a francia kunyhók megszervezését.
Az 1830-as franciaországi „júliusi forradalom” sikere után a francia tagok nagy része a kormányhoz pártolt, majd az olasz tagok Giuseppe Mazzini vezetésével létrehoztak egy új mozgalmat, az „Ifjú Itáliát”. A carbonari mozgalom ezzel felbomlott.
Források[szerkesztés]
- Új magyar lexikon. 1. A–C. 10. kiad. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1960 ISBN 963-05-2804-5
- Tolnai uj világlexikona. Harmadik kötet. Bur–Don. Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat, Budapest, 1926
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). Carbonari, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
|