Bóday Gábor
| Bóday Gábor | |
| Született | 1897. június 15.[1] Nagyszeben |
| Elhunyt | 1989. június 29. (92 évesen) Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | bányamérnök |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bóday Gábor (eredeti neve: Czekelius Günther; 1945-ig) (Nagyszeben,[3] 1897. június 15. – Budapest, 1989. június 28.) magyar bányamérnök, bányaigazgató.
Életpályája[szerkesztés]
Czekelius Dániel Károly Ármin és Rosenthal Vilma fiaként született. Iskoláit Nagyszebenben végezte el, 1915-ben érettségizett. 1915–1918 között katonai szolgálatot teljesített. 1918-ban kezdte bányamérnöki tanulmányait az ausztriai Pribramban, majd Leobenben folytatta, és a Berlin-Charlottenburgi Műszaki Egyetemen fejezte be 1922-ben. 1922–1924 között Németországban (Bitterfeld) barnaszén külfejtési és brikettgyári üzemben dolgozott. 1924-től az Ajkai Kőszénbánya Rt. gépészeti üzemvezetője és igazgató-helyettese, 1928–1947 között bányaigazgatója volt. 1930-tól a Magyar Bányászati Egyesület tagja, 1972-től tiszteletbeli tagja volt. 1935-től az Egyesült Izzóhoz került bánya vezetője volt. 1945-ben a német csapatok visszavonulásakor megakadályozta az üzemek felrobbantását, ezzel biztosította a folyamatos termelő munkát. 1947–1948 között Budapesten, a MASZ (Magyar Állami Szénbányák) központjában és a Nehézipari Minisztérium Bányászati Főosztályán megszervezte az első üzemgazdasági osztályt. 1949–1958 között Komlón termelésirányító volt mint a bányatröszt koksz-szén termelési főmérnöke. 1958-ban nyugdíjba vonult. 1959–1989 között a Szabadalmi Hivatal külső munkatársaként magyar-német szakfordító volt.
Munkássága[szerkesztés]
Hozzá fűződött a bányák bővítése és rekonstrukciója, az első széles homlokú frontfejtés kialakítása, a padragi új bányaüzem megnyitása. Bevezette a száraz tömedékelést, valamint kísérletezett az acéltámos biztosítással. Ekkor kapott fürdőt az Ármin-akna, és kórházat a bányatelep. Szakcikkei az Anschnitt (Bochum) című folyóiratban, a Bányászati és Kohászati Lapokban jelentek meg. Magyarra fordította Ch. Delius 18. században írt művét: Anleitung zu der Bergbaukunst… (Budapest, 1963). Hosszú ideig gondozta a Magyar Bányászati Egyesület könyvtárát.
Magánélete[szerkesztés]
1933. február 25-én Budapesten házasságot kötött a nála 16 évvel fiatalabb Bóday Éva Mária Honor Matild Vilmával, Bóday Dezső földbirtokos és Derezsán Gabriella lányával.[4] 1948-tól a Bóday vezetéknevet használta.[5]
Művei[szerkesztés]
- Fejtési vájár meredek dőlésű telepeken (Budapest, 1953)
- Anleitung zu der Bergbaukunst… (Budapest, 1963)
- A szénaprózódás kérdései (Budapest, 1964)
Díjai[szerkesztés]
- Péch Antal-emlékérem
- Mikoviny Sámuel-emlékérem (1972)
- Zorkóczy Samu-emlékérem (1973)
- Sóltz Vilmos-emlékérem (1976)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/01901.htm, Bóday Gábor, Czekelius Günther, 2017. október 9.
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 10.)
- ↑ Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- ↑ A házasságkötés bejegyezve a Bp. IV. ker. állami házassági akv. 25/1933. folyószáma alatt.
- ↑ 125005/1948-II.B.M.sz.
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Veszprém megyei életrajzi lexikon
- Tudósnaptár
További információk[szerkesztés]
- Martos Ferenc: Bóday Gábor emlékezete (Bányászati és Kohászati Lapok, 1989. 3. sz.)
- Kozma Károly: Az ajkai bányászat története (Veszprém, 1991)
- Tilhof Endre: Ajkai életrajzi lexikon (Ajka, 2003)
- Révai új lexikona III. (Bib–Bül). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1998. ISBN 963-901-574-1
- Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8